A sötét gyermekkor mindig borús felnőttkorhoz vezet?

A boldog gyermekkor sajnos nem mindenkinek adatik meg: sokaknak már attól is görcsbe rándul a gyomruk, ha csak visszaemlékeznek a kiskorukra, és inkább annak örülnek, hogy már túl vannak rajta. Csakhogy a gyermekként elszenvedett fájdalmak, megaláztatások mintázata beleég a tudatalattiba, és akár életünk végéig okozhat testi-lelki problémákat. De vajon ezeket a sebeket tényleg örökké hurcoljuk, vagy van felfelé vezető út?

Heroinistából addiktológus? Igen!

Bajzáth Sándor sok évig használt intravénásan kábítószereket. Ma már felépülő függő és szenvedélybeteg segítő, aki azt üzeni, hogy igenis meg lehet csinálni! Egyszer lent podcast sorozatunk második epizódjában elmondta, miként lehet kimászni a legsötétebb veremből, és hogyan lehet kikecmeregni a teljes fizikai és lelki leépültség állapotából. Az igazi nagy kérdés azonban nem az, hogy lehet leállni egy ennyire súlyos drogos életről, hanem hogy lehet-e a józan világban boldogulni, tisztának maradni, a semmiből egzisztenciát teremteni, és újra érvényes emberi kapcsolatokat kialakítani.

Ez a történet egy olyan emberről szól, aki több mint 17 éve él kábítószer- és alkoholmentesen. Aki mára nem csak saját függőségeivel számolt le, de másoknak is utat mutat. Addiktológiai konzultánsként évek óta függők százainak segít abban, hogy újra önmagukra találjanak. Hogy miként lelt rá a függőségből kivezető útra, azt Lovas Rozinak, a Radnóti Miklós Színház színésznőjének mesélte el: podcastban.

Hallgasd meg most a kapcsolódó részt!

Februárban Erőss Zsolt hegymászó özvegyével, Sterczer Hildával indult Egyszer lent című podcast sorozatunk. A 2013-ban két kisgyermekkel, 30 évesen özveggyé váló édesanya arról mesélt, miként találta meg az utat felfelé.

Hogyan neveljünk boldog gyermeket?

Kutatások kimutatták: a felnőttkori testi-lelki betegségek, negatív állapotok – például fóbiák, szenvedélybetegség, függőség, magány – mintegy 85%-a a gyermekkorban gyökerezik. A kisgyerekek tudatalattija ugyanis még a felnőttekénél is erősebben tárolja el az őket ért, akár pozitív, akár negatív benyomásokat.

A témában született hazai vizsgálatok első eredményei alapján a gyermekkori negatívumok a szenvedélybetegekben halmozottan fordulnak elő, és a gyermekkori rossz élmények halmozódása számos negatív következménnyel jár a felnőttkori életben. A negatív gyermekkori események számának emelkedésével egyenes arányban nő ugyanis az egyedül élők és az öngyilkossági kísérletet elkövetők (vagy csak arra gondolók) aránya is. A magyar adatok alapján elmondható, hogy mintegy

harmincszoros az esélyük a szenvedélybetegségek kialakulására azoknak, akik 6 vagy annál több súlyos negatív gyermekkori élményben részesültek azokhoz képest, akik nem éltek át ilyet.

Például ötven intravénásszer-használó közül csupán csak egy betegnél nem lehetett igazolni a gyermekkori bántalmazás meglétét. A 6 vagy annál több negatív gyermekkori behatás – a vizsgálat szerint – tizedére csökkentette a felsőfokú végzettség megszerzésének esélyét is. Kutatások szintén találtak összefüggést rossz élmények és a felnőttkori diabétesz, iszkémiás szívbetegség vagy a daganatos megbetegedések kialakulásával is.

A gyermekkorban átélt negatív impulzusok azonban nem minden esetben vezetnek súlyos következményekhez, veszélyeztető környezet ellenére is lehetséges a pozitív adaptáció.

Mit érdemes tanulni felnőttként?

Bajzáth Sándor, addiktológiai konzultánshoz hasonlóan a nehéz gyermekkor ellenére is sikeres karriert és életet épített fel Szekeres Csaba, a Generali tanácsadója, Farkas Franciska, színésznő és Horváth József, kutató-biológus is.

Állami gondozottból sikeres biztosítási tanácsadó

Elképesztő életutakért a Generali Biztosítónak nem kell sokat kutakodnia, ugyanis egyik tanácsadó kollégánk, Szekeres Csaba kiváló példa erre. Csaba kitartó munkájával a semmiből építette fel magát és személyes márkáját. Békéscsabán született és nevelkedett, de szülei gyermekkorában elváltak, ő pedig az édesanyjával maradt. Végül 16 éves korában a nehéz családi körülmények miatt állami gondozásba került.

Csabát ez a helyzet is arra inspirálta – hihetetlen pozitív hozzáállásának köszönhetően-, hogy minél korábban a karriertervezéssel kezdjen el foglalkozni.

Egyszer, amikor betért egy bankfiókba, azonnal megfogta a hely szellemisége, mindenki szép ruhában és kulturált körülmények között dolgozott, ekkor döntötte el, hogy pénzügyi területen szeretne dolgozni.

Az elhatározás után mindent megtett azért, hogy az álmát elérje, így karrierje érdekében Budapestre költözött, ahol egy gyorsétterem-láncnál helyezkedett el. Annak ellenére, hogy már biztos állása volt, a bankfióki élményei nem hagyták nyugodni, így összeszedve minden bátorságát elment egy állásinterjúra – sajnos angoltudás hiányában, sikertelenül.

Mindezek nem eltántorították, hanem megerősítették abban, hogy még tovább fejlődjön, így folyamatosan anyagi nehézségekkel küzdve, de megtanult tárgyalási szinten angolul. Ekkor ismét beadta jelentkezését és felvették egy kereskedelmi bank call-centerébe. Innentől kezdve indult be igazán pénzügyi karrierje, call centeresből személyi bankár lett, majd pedig úgy döntött, saját vállalkozást indít és pénzügyi tanácsadóként keresi a kenyerét.

Csaba karrierútja kiváló példa azoknak a pályakezdőknek, akik úgy érzik, hogy a jövőjük éppen ködbe burkolódzik, és csak egy kis lökésre lenne szükségük, hogy elinduljanak az életben.

A karcagi cigánytelepről a rákkutatásig

Horváth József egy szegény cigány család negyedik gyermeke, aki középiskolában tanárnője segítségével került közel a biológiához. Több biológiai témájú versenyen is részt vett, az egyik ilyen alkalommal döntötte el, hogy kutató szeretne lenni. A középiskola után biológus diplomát szerzett a Debreceni Egyetemen, majd miután 2 évig biológusként dolgozott, elvégezte a mesterképzést molekuláris biológiából. Ezután pedig doktori képzését kezdte meg a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Molekuláris Sejt és Immunbiológiai Doktori Iskolában. Kutatási területének fő célja a szájüregi laphámrák korai diagnózisa, 2017 óta pedig nem csak alapkutatással foglalkozik, hanem célzottan rákterápiával és gyógyszerfejlesztéssel.

József kitört a nyomorból, és ezt szeretné több nehéz sorsú gyerekkel elhitetni, hogy kellő akarattal, alázattal igenis van lehetőség arra, hogy az ember olyan munkát végezzen, amit szeret és szakmájában elismerjék.

A rákkutató munkásságát Aranypánt-díjjal is elismerték, a díjat olyan roma hétköznapi hősök kaphatják, akik a mindennapi életükben példaként szolgálnak roma és nem roma környezetük számára.

Soha nem szabad félni!

Farkas Franciska most az álmait éli és úgy érzi, teljes valójában megérkezett az életbe. Ez azonban nem votl mindig így. Családja kilátástalan körülmények között élt, a jobb élet reményében költöztek Budapestre, amikor Franciska még kislány volt. Szülei házassága még gyermekkorában megromlott, testvéreivel döntenie kellett arról, melyik szülővel maradnak. A válási procedúrát folyamatos költözések tarkították. Az akkor 13 éves Franciska öccsével együtt édesanyjával tartott, élete ekkora változott meg: különórák helyett főzés, takarítás, alkalmi munkák sokasága várt rá.

Franciska életében édesanyja volt az egyik legnagyobb példaképe, ő a családjuk első lediplomázott tagja, egyenesen a cigánytelepről.

Tőle tanulta meg, hogy soha nem szabad félni és, hogy nem szabad helyzetünkbe belenyugodni.

Ennek köszönhetően alakult, hogy a már általános iskola óta dédelgetett álma kemény munka révén megvalósult: elismert színésznő és drámapedagógus lett. Látthattuk őt például az Aranyéletben, 2017-ben a Brazilok című filmben, illetve 2018-ban az Örök télben is.