Döbrösi Laura színésznő története a bántalmazó kapcsolatokról
Döbrösi Laurát a 2010-es évek legnépszerűbb magyar sorozatában, az Aranyéletben ismerte meg az ország: ő alakította az egyik főszereplőt, Mirát. A húszas évei elején járt, élvezte a sikert: bulizott, forgatott, játszott, rengeteg időt töltött a barátaival, egy igazi őrültek háza volt az élete. Saját magára azonban nem volt ideje. Két olyan bántalmazó kapcsolatba is belecsúszott, ahol a testi és mentális jólléte egyaránt veszélybe került. A verbális és fizikai abúzus miatt az idegrendszere gyakorlatilag folyamatosan üss vagy fuss üzemmódban volt, alig tudott aludni és teljesen szétroncsolódott a lelke. Második kapcsolatában egy veszekedés majdnem tragédiával végződött: Laura ekkor döntötte el, hogy véget kell vennie ennek az időszaknak, és nem maradhat tovább ebben az állapotban.
Laura története döntések sorozatáról szól: amikor elhatározod, hogy rendbe teszed magad, amikor felismered, hogy segítségre van szükséged, és amikor végre megengeded magadnak, hogy a saját jólléted álljon az első helyen.
Fotó credit: Kőnig Lilla / Lasart Photography
Hallgasd meg a kapcsolódó részt!
Döbrösi Laura és az Aranyélet
Laura az Aranyéletnek köszönhetően hirtelen robbant be a köztudatba. Bár már egészen kicsi korától fogva jelen volt a színészet az életében és kamerák előtt is otthonosan mozgott, az igazán nagy áttörést a sorozat hozta meg neki. Egycsapásra ismert lett, mindenki rá volt kíváncsi.
„Tényleg iszonyatosan szerették az emberek, erről így jelen időben lehetett érezni, hogy ez nagyon eltalálta most azt, amit az emberek szerettek volna látni és hallani. Irtó magasra ment fel bennünk a léc, hogy a második évadban valamit nagyon oda kell tenni. Az emberek most Magyarország legjobb sorozatának a második évadát várják tőlem, meg tőled, a barátainktól, és ez nagy nyomás volt.”
Pörgés, félelem, megfelelés: egy túl gyors élet árnyoldalai
Bár a sikerrel járó pörgést nagyon élvezte, nehezen szokta meg az állandó sajtófigyelmet. Folyamatos zsizsegés és káosz volt az élete: bulizott, forgatott, játszott, rengeteg időt töltött a barátaival. Minden hétvégén szórakozni járt, vagy másnál aludt vagy ők aludtak nála. Nem volt megállás, nem volt kikapcsolás, nem volt egy percnyi csend sem, közben a bizonytalanságait igyekezett eltemetni magában.
Bár nem mondtak rá rosszakat, nem érte negatív kritika, az, hogy folyamatosan elemzés és értékelés alatt állt, nagyon fárasztó volt neki, ám ezt a lelki fáradtságot inkább elnyomta, és még magasabb fordulatszámra kapcsolta a munkát és a szociális életet.
Egy kapcsolat, ami már az elején figyelmeztetett
Laura egy belvárosi klubban bulizik a barátnőivel. Dübörög a zene, hatalmas a tömeg, az emberek próbálják túlkiabálni a hangzavart. Mindenki a pultnál tülekedik, inni akar venni. A tér zsúfolt, mintha a levegő is kevés lenne, ám ez a bulizókat nem zavarja, a hangulat a tetőfokára hág.
Azonban hirtelen mintha megállna minden: az emberáradatban elkapja Laura tekintetét egy pultos srác. Kócos, vagány, laza fiú. Úgy néznek egymásra a tömegben, mintha nem lenne körülöttük senki. Laura nem sokat teketóriázik: odaküldi a pulthoz a barátnőjét, mondja meg a srácnak, hogy tetszik neki.
A reakció sem késett, Laura és a srác szinte rögtön összejöttek.
Az elejétől fogva tele volt red flaggel az egész.
Vendéglátós fiú, nagyon erősen alkoholista, de valahogy képviselt egy ilyen nagyon laza, nagyon vagány, hát ilyen, hogy mondjam, ilyen szabad – gondoltam én ezt akkor – vibe-ot, és ez valamiért tetszett. Ez egy ilyen gyorsan kialakuló dolog volt, és nem mondanám ezt komoly kapcsolatnak.”
Döbrösi Laura titokban tartott fájdalma
Nem látta a red flageket, az alkoholproblémát, a megbízhatatlanságot, a féltékenységi jeleneteket, amik a hetek előrehaladtával egyre nagyobb mértéket öltöttek. Megbeszélték, hogy találkoznak egy kávézóban, és a fiú nem jött el. Máskor nem ismerte fel Laura barátait, vagy a másik véglet történt meg: minden beszélgetésre pontosan emlékezett és jelenetet rendezett miattuk.
„Arra nem emlékszem, hogy ebben a félévben ő hogy beszélt velem, mert lehet, hogy már felismerném a verbális bántalmazást, de akkor még nekem erről fogalmam se volt, hogy ez létezik. Azt gondoltam, hogy neki van ez a flegma stílusa, meg így nem vettem magamra. Nem vettem magamra ezeket a dolgokat, nem sértődtem meg. Bántott, de nem gondoltam azt, hogy bántani akar.”
A verbális abúzus azonban később fizikaiba fordult. Az ominózus sátras bántalmazást több lökdösés, ütés követte. Laura viszont továbbra is némán tűrte.
,,Abszolút nem tudtam erről senkinek se beszélni, nem is akartam, nem is bírtam. Na, itt volt az a pont, hogy lehet, hogy ez meg se történt. Engem előtte soha nem bántott senki. Egyszer, még tinédzser koromban egy zavart fiú meglökdösött, és akkor el is estem, de az ilyen teljesen out of context dolog volt.
De hogy emberek egymást így fenyegetik, meg így fejezik ki úgymond a szükségleteiket egymásnak, meg a problémáikat egy szeretett kapcsolatban, hogy testi erőszakkal és fenyegetéssel és megfélemlítéssel…
Szóval ez nekem ilyen science fiction volt akkor és nem is tudtam, hogy ezt egyáltalán hogy lehet elmondani. Fel sem merült bennem, hogy ezt el lehet mondani, biztos voltam benne, hogy ez titok.”
A bántalmazás spirálja: a dinamika felborulása
A kapcsolatuk 180 fokos fordulatot vett. A kettőjük között lévő dinamika felborult, Laura félni kezdett barátjától, és nem tudta, hogy lehet ezt kezelni. Inkább mindig megbocsátott neki, mert meg akart bocsátani.
,,Onnantól fogva, hogy megadod magad egy ilyen helyzet után, és azt mondod, hogy rendben, megbocsájtok, egy hatalmas nagy erővesztés történik a kettőtök viszonyában. Innentől fogva úgy mész bele egy ilyen dominancia-erő harcba, hogy fogalmad sincs, hogy ebben te részt veszel.
De részt veszel és az idegrendszered azonnal átkapcsol egy ilyen túlélő üzemmódba, ahol már te sem azt mondod többé, amit valójában gondolsz, hanem azt, ami taktikailag a túlélésedet segíti.”
A barátjának mintha előkerült volna egy másik arca: egyik nap kedves volt, törődő, csupa bűnbánat, másnap ordított Laurával és elhordta mindennek. Egy alkalommal az ordítozás odáig fajult, hogy ököllel megütötte a falat Laura feje mellett – utána pedig még őt kellett sajnálni, mert fájt a keze.
Az, hogy segítséget kérjen, nem jutott eszébe. Másokat féltett, például az anyukáját, mert úgy érezte, meg kell ettől kímélnie. A zaj pedig túl nagy volt körülötte. Ismert színésznő volt, de még új a köztudatban, nem akarta, hogy a bulvár felkapja az ügyet és botrányhőst csináljanak belőle. Nem szerette volna, hogy ezzel azonosítsák, nem akarta, hogy úgy tűnjön, egy ilyen történettel akar még nagyobb hírnevet szerezni magának. Egyedül próbált küzdeni.
A jelenet, ami megváltoztatta Döbrösi Laura életét
Az Aranyélet harmadik évadának forgatásán járunk. A soron következő jelenet szerint Mira, akit Laura játszik, levágja a haját teljesen kopaszra. Ilyenkor általában parókát kapnak a színésznők és azt vágják le, az igazi hajuk sértetlen marad, ám Laura úgy dönt, bevállalja a jelenetet a saját hajával. Kamera forog, csapó, tessék! Nagy levegőt vesz, nézi magát a tükörben és elkezdi levágni a hosszú tincseket.
Ahogy azok a padlóra hullnak, Laura úgy érzi, erőre kap: ez most igazán bátor döntés volt.
Ezzel a lépéssel mintha visszakapta volna az irányítást, már sokkal kevésbé viselte el, ha a barátja bántja. Közben a fülébe jutott az is, hogy a srác gyakorlatilag a kapcsolatuk eleje óta folyamatosan megcsalta. Laura egy stábbuliban megkapta az utolsó löketet, hogy lépjen: az egyik producer nővel beszélgetett, aki felnyitotta a szemét: ez a fiú szisztematikus bántalmazó, valószínű, hogy nárcisztikus, gyakorlatilag tankönyvi eset, aki elől csak menekülni lehet.
A fiút erőszakkal kellett kitenni a lakásból, de végül sikerült lezárni ezt a kapcsolatot.
Pár hónappal később Laura találkozott egy másik fiúval. Kedves volt, aranyos, vicces, randizni kezdtek, ám hamarosan kiderült, van a fiúnak egy másik oldala is.
Hogy hogyan fajult odáig a bántalmazás, hogy kis híján tragédia lett belőle és Laura végül hogyan tudta maga mögött hagyni ezt az időszakot, kiderül az Egyszer lent podcast új epizódjából.
