Rigó Péter: „Az agyam 3,5 órán keresztül volt oxigén nélkül”
Egyszer lent podcast sorozatunk második évadának negyedik részében Rigó Péter történetét ismerjük meg, aki egy vagyonvédelemmel foglalkozó cégcsoport vezetője. Lovas Rozinak, a Radnóti Miklós színház színésznőjének mesélt életéről, a feszített tempóról, és végül a sztrókról, ami megálljt parancsolt neki.
Hallgasd meg most a kapcsolódó részt!
Péter a vállalkozás mellett sok egyéb projektet is vezetett, és tette ezt egyszerre több különböző munkahelyen, amiken felváltva és párhuzamosan is dolgozott a nap 14-16 órájában. Kereste a kihívásokat, feszegette a saját határait. Eleinte még rengeteget fájt a feje, amiért figyelmét ennyi helyre kellett szétosztania, de aztán felvette a ritmust. A fejfájás elmúlt, vagy csak már nem vette észre. De ezt nemcsak egy napig, hétig, hónapig kell bírni, hanem évekig.
Rigó Péter és a stroke jelei
Ezt a felgyülemlő feszültséget azonban valahogy le is kell vezetni. Kell egy pillanatnyi megállás a nagy rohanásban. Csak egy-két perc, amikor levegőt vehetsz. Ilyenkor Péter elszívott egy cigit, vagy ivott egy kávét. Ebben a túlhajszolt időszakban
egy átlagos napon cigarettából két doboz, kávéból 14 csésze fogyott.
Rigó Péter az őrült munkatempó mellé egy olyan hobbit talált, ami nemcsak percekre, de órákra levegővételhez juttatta. Szenvedélyesen szerette a motorozást. Volt, hogy motorra ült, és levezetett egészen Olaszországig. Alig vette észre. Csak mentek mellette a kilométerek. Az agya pedig fellélegzett. Mindezt teljesen egyedül. Bele sem gondolt abba, mi lesz, ha történik valami váratlan útközben.
De hiába utazott el rendszeresen a feleségével, vagy járta végig az El Caminót, amikor hazajött, azonnal újraindult a mókuskerék, és visszaállt minden a megszokott rendszerbe. A hosszú éveken át tartó erőltetett menet, a folyamatos pörgés és túlhajszoltság következménye egyre elkerülhetetlenebb volt, és Péter szervezete egyre több jelet küldött.
Mi okozza a sztrókot?
Többször érezte már magát rosszul munka közben. Gyakran megszédült, le kellett ülnie, vagy fel kellett tennie a lábát. De amint jobban lett, folytatta is a munkát.
Nem törődött ezekkel a jelekkel, újabb és újabb feladatokba vetette bele magát.
Egyszer még kórházba is került a tünetek miatt, ahol egy hétig volt megfigyelés alatt. Amint kijöhetett, gondolkodás nélkül ment vissza dolgozni. Alig pár hónappal azután, hogy teljesen átvette apjától a cég vezetését, 2020. április 8-án Rigó Péter szervezete megálljt parancsolt. Munka közben összeesett, és két nappal később, egy kórházi ágyban tért magához. Fogalma sem volt, mi történt vele.
Rigó Péter és a stroke utáni rehabilitáció
Péter sztrókot kapott, agyának 60-70 százalékát érintette a szélütés. Egy kórteremben ébredt. Nem értette, mi történt vele és semmire sem emlékezett. „Felhajtottam a lepedőt és láttam, hogy be vagyok pelenkázva, lóg ki belőlem egy katéter…” Ezen a ponton azt gondolta, hogy itt a vég.
Orvosai rengeteg vizsgálatot végeztek rajta, és meg is műtötték. A stroke bekövetkezte után négy órán belül meg kellett operálni, különben végzetes károsodást szenvedett volna. Ennek a sürgősségi műtétnek köszönheti az életét.
A beavatkozást követő hetekben azonban meglepően gyors tempóban indult el a felépülés. Míg kezdetben csak röviden, egy-egy szóval tudott válaszolni, beszédkészsége egyre javult, szókincse kezdett visszatérni. A legegyszerűbb mozgásokat, ujjai összeérintését, az állást és járást is újra kellett tanulnia. A folyamatos gyógytornának és az évek óta vágyott pihenésnek köszönhetően látványosan haladt a felépülése. Két hét múltán már otthonában lábadozott, életét egy nyugodtabb, lassabb mederbe terelte.
A munkába is lassan tért vissza. Eleinte még egy óra munka is nagy megterhelést jelentett a számára. De szépen fokozatosan eljutott oda, hogy napi nyolc órát is tudjon dolgozni. Nyolc órát és egy perccel sem többet. Péter a korábbi káros szokásainak is teljesen véget vetett. És hogy mivel roncsolta magát korábban?
Ébredése óta azonban egyetlen szál cigarettára sem gyújtott rá. „Amióta felébresztettek, egy szálat sem szívtam.”
Rigó Péter élete a sztrók után
Péter nemcsak a káros szenvedélyeket és a túlhajszoltságot hagyta maga mögött, de a motorozást is abbahagyta, mert érezte, túl sok benne a rizikó. Olyan dolgok kerültek figyelme középpontjába, amikre korábban nem volt idő. Hogy mi a fontos az életben? „A család, a szeretet és a munka. Mert haza tudunk menni és ki tudunk kapcsolódni.”
Rigó Péter a munkában továbbra is helyt áll, de nagyon figyel az egyensúly megtartására. Rájött, hogy mennyi minden fér bele egy napba úgy is, hogy az ember nem rohan. Hogy nem próbálja a pihenést ártalmas, és valójában hatástalan szokásokkal helyettesíteni.
„Úgy érzem, hogy ez a stroke egy hatalmas nagy szerencse az életemben. Ellenkező esetben biztos, hogy hamarabb is meghalok. Ha nem kapok egy ilyen nagy pofont, soha nem változtatom meg az életem. Úgy gondolom, hogy az, hogy
az agyam 3,5 órán keresztül volt oxigén nélkül, és most itt vagyok, ez egy isteni, orvosi csoda.”
Felépülés stroke után
Az életünk nagy részét azzal töltjük, hogy kergetjük az álmainkat, hogy megpróbálunk átfutni egy elképzelt célvonalon. De ez a célvonal csak egyre messzebb lesz. Magunkat nem kímélve hajtunk a jobbért, a többért, közben teljesen elfelejtjük, hogy miért is csináljuk mindezt.
Történetünk főhősének, Rigó Péternek szerencséje volt. Mi pedig sokat tanulhatunk a történetéből, és még időben változtathatunk az életünkön. Hogy pontosan mire érdemes odafigyelni, kiderül Egyszer lent podcast-sorozatunk negyedik epizódjaiból.
