Füzes Ádám: 22 év után lépett ki a papi szolgálatból

Füzes Ádám döntésében fontos szerepet játszott, hogy nem szeretne egyedül megöregedni. Az évek során egyre csak gyarapodtak az érvek, amellett, hogy nem befelé, hanem kifelé vezet az útja a rendszerből. Hivatalosan 2020 nyarán jelentette be döntését, miszerint elhagyja a papi pályát. A szolgálatból való kilépés miatt elvesztette minden tisztségét és a hosszú évtizedek alatt kitartó munkával elért megbízatásait. Negyvenes éveiben kellett teljesen új életet kezdenie. Erről az újrakezdésről, és az ehhez vezető útról mesélt Füzes Ádám Lovas Rozinak az Egyszer lent podcast új epizódjában.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Füzes Ádám gyermekkora

Ádám felső tagozatos volt, amikor megismerkedett a kereszténységgel. Bár a családja nem volt vallásos, a szülei mégis beíratták hittan órára, miután ötödikes korában panasz érkezett a fiúra, hogy időnként eléggé szabadon kezeli az órákon való részvételt.

Ádám nevelési célzattal került be a templomi közösségbe,

mégis az összetartó, szeretetteljes közeg hamar magával ragadta a fiút.

Ádám szerint az iskola mellett ez a rendszer egy egészen új, meghatározó világszemléletet hozott számára – tetszett neki az egész milliője, a közösség…

„A közösségnek az a legnagyobb ereje, hogy nem valami fekete pontot kapsz, hanem hogyha oda akarsz tartozni, és akarod csinálni, akkor ott kell lenni, megbízhatónak kell lenni, hogy számíthassanak rád…”

Ádám hetedikes volt, amikor egy napon a szülei elé állt:

Anya, Apa, kitaláltam, hogy mi leszek, ha nagy leszek! Pap!

Füzes Ádám nagy döntése

„A gimnáziumban nagyon érdekesen én úgy felvételiztem a piaristákhoz, hogy pap szeretnék lenni. Ők nagyon ügyesen erre nem tértek vissza négy éven keresztül.”

Ádám szerint az iskolában jól tudták, hogyan fejlődnek, változnak a diákok, ezért nem került szóba ez a kérdés jó ideig.

Persze volt, hogy ő is megingott – hiszen

rájött, hogy 18 évesen egészen más ember, mint 13 évesen volt,

testileg, szellemileg is változott.

„De tudtam, hogy valami ilyesmit szeretnék csinálni, ezért beiratkoztam civilként a teológiára, és jártam be. Időközben elköltöztünk Tahitótfaluba, és Katalinból jártam be minden nap, már a gimnáziumba is három évig, és aztán a teológiára két évig.

Tahitótfaluban kántorkodtam, ifjúsági imaközösséget csináltunk reformátusokkal. Énekkart vezettem. Tehát, hogy nagyon megéltem ezeket a felnőtt szerepeimet ott a kántorságban.”

Ádám döntése végleges lesz

Füzes Ádám otthon autodidakta módon tanult meg orgonán játszani. Édesanyja gyerekkorában tanult zongorázni, ezért tőle tanulta meg, hogy mik az előjegyzések. Leírt neki mindent egy füzetbe, majd Ádám gyakorolni kezdett.

Azt senki nem mondta neki, hogy a szólamokat egyesével kell tanulni, úgyhogy ő megtanulta mind a négy szólamot egyszerre játszani. Olyan jól ment neki, hogy beiratkozott kántorképzőre is, ami után már elég érettnek érezte magát ahhoz, hogy jelentkezzen szemináriumba.

„Későn érő típus vagyok, fiúgimnáziumba jártam, nem volt ez annyira mindennapos téma, hogy most akkor beszéltünk még a lányokról…” Meséli Ádám, amikor szóba került a párkapcsolat-kérdése.

„Gondoltam is, hogy igen, most itt vagyok még két évig, és akkor hátha majd valami történik, de nem történt, mert nyilván én magam sem voltam nyitott erre..

Biztos, hogy a lányok észrevettek, én nem vettem észre, hogy észrevettek…”

A szeminárium alatt Füzes Ádám nagyon sok hozzá hasonló fiatal sráccal találkozott. Az egész Kárpát-medencéből érkeztek fiatalok, és mindenkit ugyanaz érdekelt. Nagyon jó barátok és haverok vették körül Ádámot. Mindig volt kivel beszélgetni ebédnél, moziba menni, sportolni, volt filmklub és irodalmi est is.

Füzes Ádám és az olaszországi kitérő

A papszentelés után végre elkezdődik a nagybetűs élet – gondolta Ádám. De a munka helyett újabb fordulat következett az életében, ugyanis

kijutott Rómába, ahol még 3 évet járt egyetemre.

Az utolsó évben már nagyon elvágyódott az iskolapadból, amit akkor már 21 éve koptatott. Ráadásul az olaszországi kitérő nem várt kihívásokat tartogatott számára.

„Egyszer volt egy szerelem, futó szerelmi szál, nem lett aztán kapcsolat, de akkor gondoltam bele először 2000-ben talán, hogy tulajdonképpen eléggé önbizalomhiányos voltam…Ha egy lányra rámosolygok, és kedves vagyok, akkor ő is rögtön kedves lesz velem, ezt sose gondoltam előtte.”

A bizonytalanság ekkor környékezte meg először.

Valóban jó úton, a saját útján jár? Választhatott volna mást, mint a papi hivatást?

Amikor eszébe jutott az a sok-sok év, amit a tanulmányaira szánt, hamar elhessegette ezeket a gondolatokat. De a futó szerelemnek köszönhetően, egy másmilyen élet lehetősége örökre befészkelte magát a lelkébe.

Ádám munkába áll

Ádám Rómából hazatérve hamar munkába állt. A tapasztalatainak köszönhetően egészen máshogy látta szülőhazáját, mint utazása előtt. A napsütötte, életigenlő olasz mentalitás után idő kellett, míg újra megszokta a mi sírva vigadó Magyarországunkat.

A helyzetét megkönnyítette, hogy egy számára kedves plébános mellé került káplánnak, ráadásul pont arra a plébániára, ahova még a kántorképzőre járt. Ekkor már tanított, emellett bőséggel voltak titkári és szervezési feladatai is.

Ám az évek múlásával

egyre inkább felszínre kerültek a mélyen elnyomott vágyak.

Ádám egyre nehezebben tudta összeegyeztetni hivatását a lelke mélyén motoszkáló érzésekkel.

„Ahhoz jó a hitem, hogy másokat Istenhez vezessek, de ahhoz, hogy elhiggyem, hogy így nekem jó így, család nélkül, egy ilyen munkaalkoholista életmódban, azt azért úgy nem mindig hittem el.”

Füzes Ádám belső hangja megszólal

A negyvenes éveibe lépve még hangosabban szólt hozzá a belső hangja.

Ezt akarom csinálni még 35 évig?

Az intézményrendszer hiányosságai is egyre inkább egy döntés felé sodorták Ádámot. Úgy érezte, semmilyen támogatást, segítséget nem kap, holott már többször is próbálta jelezni feletteseinek a kétségeit.

Ádám egyre inkább azt érezte, családot szeretne. Feleséget és gyerekeket.

Mindezt úgy, hogy ne kelljen titkolóznia vagy szégyenkeznie mások előtt. Amikor paptársainak vagy előljáróinak beszélt erről, általános reakció volt, hogy

nem ő lenne az első pap, akinek családja van. Csak nem kell nagy dobra verni.

Ha az ember nem csinál belőle nagy ügyet, miért ne lehetne párkapcsolata? Ádámot ezek az álszent tanácsok csak még inkább eltávolították a gondolattól, hogy ebben a rendszerben öregedjen meg.

Füzes Ádám végül erősebbnek bizonyult, mint azt valaha hitte volna – és megszületett a magában évek óta érlelgetett döntés:

elhagyja a papi pályát.

Ez nem ment könnyen, hosszú út vezetett számára idáig, ám végül egy egészen új hivatásra lelt és családot alapított – történetéről az Egyszer lent podcastben mesélt.