Szilágyi Gábor az önismeret gyógyító erejéről

Gábor idén lesz ötven éves. Nemcsak ismert, de elismert üzletember, aki a sikeres vállalkozásainak köszönhetően mind anyagi, mind pedig erkölcsi megbecsülésnek örvend. Az életkorát meghazudtoló teljesítményeket tudhat a háta mögött, amiket nem a szerencsének köszönhet, hanem annak, hogy a 21 év alatt, ahányszor hozzányúlt valamihez, azt teljes bedobással és odaadással tette és teszi a mai napig.  Az élete, akár egy tündérmese, tökéletesen működött: anyagi és erkölcsi elismertség, feleség, két csodálatos gyermek, gyönyörű ház, két autó, évi két nyaralás. A külső szemlélő szemszögéből valóban minden csodálatos és tökéletes volt. De amikor Gábor először képes volt ránézni az életére kívülről, hirtelen megijedt, nem találta többé benne a helyét. Onnantól tudta, hogy valami nagyon nem stimmel, de sok idő volt eljutni odáig, hogy változtatni tudjon. Ez az epizód a felismerésről, a valódi értékekről, a tudatosságról, az önismeret gyógyító erejéről szól. Ez Szilágyi Gábor története, aki Réti Barnabással osztja meg gondolatait az Egyszer lent podcast új epizódjában.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Szilágyi Gábor fiatalkora

Gábor hazafelé tart az iskolából.  Ugyan még csak kilenc éves, de nagyon önálló. A szülei bármit megengednek neki. Most valami teljesen új és izgalmas dologra készül. Már napközben az iskolában eldöntötte, hogy hazafelé bemegy a sarki ABC-be és onnan elcsen egy csokoládét. Még soha nem csinált ilyet. De valami megmagyarázhatatlan erő hajtja belülről.

Benyit a kis közértbe. A szíve egyre gyorsabban ver. Izgul. Egyenesen az édességpult felé veszi az irányt. Pár másodperc alatt felméri a terepet, majd megáll a tekintete egy csokin. Gyorsan körülnéz. Amikor biztos benne, hogy senki nem figyel, a kiszemelt tárgyat egy gyors mozdulattal a kabátja zsebébe süllyeszti. Ezután a kijárat felé veszi az irányt. Léptei ugyan sietősek, de ezt a sietséget akár az életkorának is be lehet tudni. Senkinek nem tűnik fel. Küldetés teljesítve!

Hazaérve aztán leveszi a kabátját, kiveszi a zsebéből az imént elcsent édességet, majd a kabátot felakasztja a fogasra. Kibújik a cipőjéből és elindul az íróasztala felé. A csoki az íróasztal közepére kerül. Ha lenne ott bárki, akit érdekel, hogy Gábor hazaért az iskolából, az első dolga az lenne, hogy észreveszi: egy csoki van az asztalon.

De a szülei nem érnek rá. Most is, mint általában, a konyhában veszekednek valamin.

A frissen ellopott csokoládéval ellentétben ez sajnos nem meglepő. Gábor szülei nagyon sokat szoktak veszekedni.

„Láthatatlan gyerek voltam…. A szüleim annyira el voltak foglalva a problémáikkal, a válásukkal, hogy abszolút nem figyeltek rám…”

A hangulat otthon egyre romlik

Ahogy telt-múlt az idő, Szilágyi Gábor szülei egyre többet és hangosabban veszekedtek. Az egyik ilyen veszekedés alkalmával Gábor és a bátyja már ágyban voltak és arra ébredtek, hogy a szüleik a konyhában üvöltöznek egymással.

Egy idő után a kiabálást mintha egyre közelebbről és közelebbről hallották volna. Aztán egyszer csak kivágódott a gyerekszoba ajtaja és berontottak rajta Gábor szülei. A két gyerek feje felett folytatták a veszekedést, és hol az egyikük, hol a másikuk rángatta magához Gábort miközben felváltva azt üvöltötték, hogy: –A Gabi az nálam lesz.

A sok veszekedés után a szülők végül elváltak. Gábort az apukájánál helyezték el.

Az édesanyjával hetente hétvégenként találkoztak. A hétköznapjai mit sem változtak, maradt a régi felállás: azt csinálta, amit akart.

Ebbe a szabadságba az is beletartozott, hogy semmiféle visszajelzést nem kapott. Egyiküktől se. A szülői kötelességeiknek maximálisan eleget tettek, de ezen felül egyikük sem tudta igazán, hogy mihez kezdjenek a kisfiúkkal. Gábornak mindez nem tűnt fel, de mélyen, legbelül valami mégis hiányzott neki.

Egyszer aztán jóval később, a középiskolában, Gáborra életében először valaki felfigyel.

„Volt egy irodalomtanár, akit nagyon szerettem.” – mondta Szilágyi Gábor.

A tanár sokat dicsérte a fiúk, elismerte a tudását, ám Gábor ekkor még nem sejthette, hogy ez a fordulat mekkora hatással lesz egyszer majd az életére. Abban a pillanatban, 13 évesen csak bezsebelte a jól megérdemelt dicséretet, élvezte a kitűntetett figyelmet, és az elismerést eltette jó alaposan egy féltve őrzött helyre a lelkében. 

Fiatal felnőttként egy cégcsoportnál helyezkedett el, ahol azzal foglalkozhatott, amiért gyermekkora óta rajong: a zenével. Nagyon szerette a munkáját, amelyet kitörő lelkesedéssel és hatalmas energiabedobással végzett. Így nem meglepő, hogy

igen hamar magas beosztású vezető pozícióba került.

Az elhivatottsága, a hihetetlen erőbedobása másoknak is szemet szúrt. Ezért többen voltak körülötte olyanok, akik komolyabb üzleti utakat képzeltek el Gábornak a jövőre nézve.

Szilágyi Gábor vállalkozó lesz

Végül belevágott a vállalkozói létbe. Előtte volt egy kép, amit meg akart valósítani. Nem volt könnyű dolga, de mintha ugyanaz a láthatatlan erő dolgozott volna benne és vitte előre, mint ami annak idején kilenc évesen a sarki közértbe betérve a csoki lopáshoz segítette hozzá.

Innen nem volt megállás. Ugyan nehézség mindig akadt,

üzlettársával hamar egy 120 fős vállalat élén találták magukat.  

Néhány év múlva már egy másik sikeres vállalkozást is a magáénak tudhatott. Elvette feleségül a szerelmét, akivel már 10 éve alkottak egy párt. Született két csodálatos kisfiúk. Közösen felépítették az álomházukat nagy terasszal. Minden évben elmentek külföldre nyaralni.

Látszólag minden tökéletes volt. Gábor mindent elért, amit gyerekként célul tűzött ki maga elé. 

Idővel mégis azon kapta magát Gábor, hogy délutánonként, amikor hazatért a munkából az elégedettség és a flow élmény helyett, csak ült a gyönyörű háza hatalmas teraszán és nem érzett mást csak ürességet és boldogtalanságot. Valami hiányzott. De mi hiányozhatott ebből a tökéletes életből? –tette fel magának a kérdést értetlenkedve délutánról délutánra. 

Rájött, hogy valami, amit 15 évig kergetett, már nem működik. Ahogy meglett a ház, elváltak feleségével.

Gábort szíven üti a válás

Nagy arculcsapásként élte meg, hogy 18 év után elváltak. Az álom a tökéletes családról hirtelen szertefoszlott és ott találta magát a vasárnapi apuka szerepében. Abban a szerepben, amelyet a saját szülei válása miatt korábban el sem tudott képzelni. Igyekezett mindent megtenni azért, hogy a gyerekei életében minél többet legyen jelen. A hétköznapjaikban is. 

Az egyik ilyen alkalom aztán nem úgy alakult, ahogyan Gábor azt előre elképzelte.

Egyik délután úton a gyerekei felé, rosszul lett az autóban.

A pulzusa egyik pillanatról a másikra az egekbe szökött. Halálra rémül és biztos volt benne, hogy minimum szívrohama lesz. De aztán amilyen hirtelen jött, úgy olyan hirtelen el is múlik a rosszulléte. 

Ez volt számára az első jel. Ezt követte a Covid járvány. A világ bezárt és ez nagy hatással volt Gáborra is. Megszűntek a baráti összejövetelek, ahol sok ember között lehetett jókat nevetni és beszélgetni. Minden teljesen átalakult. 

Az új párjával természetesen betartották a járványügyi intézkedéseket, így otthon maradtak. Az élelmiszereket házhoz rendelték és csupán annyi időt töltöttek sátélva az utcán, amennyi ahhoz kellett, hogy ne csavarodjanak be otthon.

Ezek a séták olyanok voltak Gábornak, mint egy falat kenyér. A kedvesével minden nap egymás kezét fogva hagyták el a lakást. Keresztül mentek a Batthyány téren, át a Margit hídon, majd a Kossuth teret és a Parlamentet elhagyva a belváros felé fordultak. Deák tér, Vörösmarty tér.

A valaha pezsgő és turistáktól hemzsegő utcák kiüresedve tátongtak előttük. Sehol senki. A hazavezető úton a Lánchíd oroszlánjai sokkal élethűbbnek és fenyegetőnek hatottak a csendes, kihalt környéken. Minden ugyanott és ugyanúgy volt, ahogy és ahol azelőtt, de semmi sem volt olyan, mint régen. Pontosan ezt érezte Gábor is magában. És talán túl hosszú idő telt el így.

Aztán az élet kezdett visszatérni a régi kerékvágásba, de nem neki.

Először az egyik szeretett üzlettársát vesztette el, akire mindig is apafiguraként tekintett, majd kis idő múlva tragikus hirtelenséggel a másikat is. Az események hatására mentálisan nagyon lebetegedett.

Gábort kivizsgálták és megállapították, hogy valószínűleg a Covid betegség szövődményeként hisztamin intolerancia alakult ki nála.

Hiába próbált, éjszakánként nem tudott aludni. Szinte semmit. Rohamosan csökkent a testsúlya is. Egy hónap alatt 17 kilót fogyott. Közeledett a születésnapja, ezért a barátaival kitalálták, hogy elutaznak Rómába egy picit kikapcsolódni. Gábor párja is azt remélte, hogy a levegőváltozás talán majd jót tesz neki. Nem így lett, mert az utazás alatt megint rosszul lett. De ez a rosszullét minden eddigi komolyabbnak tűnt.

Gábort azonban kemény fából faragták – az Egyszer lent podcastben elmeséli, hogy a betegség milyen mélyen alakította át az életét.