Rohr Linda: Azt mondták, ikerterhességét meg kell szakítani

Egyszer lent podcast sorozatunk második évadának hatodik részében Rohr Linda mesélt Lovas Rozinak, a Radnóti Miklós Színház színésznőjének ikerterhességéről, a koraszülés traumájáról, és az azt követő megpróbáltatásokról. Ez a történet egy édesanyáról szól, aki fáradhatatlanul küzdött a gyerekeiért. De adódhatnak pillanatok, amikor még egy anya ereje is kevés. Hallgassátok szeretettel!

Hallgasd meg most a kapcsolódó részt!

THSN az Újszülöttekért Program

Magyarországon évente minden tízedik, vagyis 8000 gyermek születik idő előtt. A terhesség körüli bármilyen komplikáció, vagy koraszülés váratlanul és sokszor érthetetlen okból, előzmények és magyarázatok nélkül sújtja a családokat. Ahogy Rohr Lindáékat is.

Éppen ezért helyezte a Generali a magyarországi közösségi kezdeményezésének, a THSN az Újszülöttekért Program központjába a koraszülött-ellátás fejlesztését: hogy ezt az időszakot a lehető legkönnyebben elviselhetővé tegye minden érintett család számára. A megújított TöbbMilliós Segítség balesetbiztosítás megkötésével közösen – az ügyfelei és a Generali – a biztosítási díj 10 százalékával támogathatják a THSN az Újszülöttekért Programot. A részletek ide kattintva érhetőek el.

Rohr Linda ikerterhessége

Rohr Linda – aki tanítással, újságírással foglalkozik, mellette pedig folyamatosan képzi, fejleszti magát – férjével ellentétben sokáig nem szeretett volna gyermeket. 30 éves kora után azonban mégis elfogta a vágy. Rögtön össze is jött a baba. Vagyis a babák. Mert bár az ultrahang sokáig nem mutatta ki, Linda az első pillanattól érezte, hogy ikreket hord a szíve alatt. Ekkor még Thaiföldön éltek, de úgy döntöttek, hazaköltöznek Magyarországra.

Linda úgy tervezte, hogy majd a harmadik trimeszterben kezd el alaposabban felkészülni a gyerekek érkezésére, de az élet közbeszólt…

„Nagyon vigyáztunk, hogy semmi bajuk ne legyen a babáknak. Az orvosi utasítás szerint repültünk haza, minden jól ment. Itthon is szinte végig feküdtem, csak kutyasétáltatásra mentem ki a lakásból. Valójában a koraszülést nem tudom semmi olyannal megmagyarázni, amivel szokták. Nem dohányzom, egy csepp alkoholt sem ittam terhesség alatt, egészségesen étkeztem végig és nagyon sokat aludtam.”

Némi normálisnak ítélt vizesedést leszámítva Linda eredményei rendben voltak. Majd eljött a várva várt babamozi időpontja, amikor először pillanthatták meg a lányokat 4D-s ultrahang segítségével. Itt derült ki, hogy baj van. Hogy B babának nem megfelelő a keringése.

Másnap reggel visszamentek a kórházba, ahol aztán felgyorsultak az események. A genetikai ultrahang vizsgálaton elhangzott, hogy

itt nincs áramlás, ezt a terhességet meg kell szakítani.

Rohr Linda a legnagyobb bizonytalanság pillanataiban csak azt tudta, hogy mindent meg kell tennie azért, hogy a babái túléljék a megpróbáltatást.

Rohr Linda: „Ez nem velem történik. Ilyen nem történhet meg”

Napok teltek el teljes bizonytalanságban, amíg egy orvos a koraszülött osztályról elmagyarázta a lehetőségeket, hogy mire számíthatnak a következő időszakban. Ekkor a várandósság 26. hetében jártak.

A babák tüdeje ebben az időszakban még nem fejlődik ki rendesen, ezért úgynevezett tüdőérlelő szteroidot kaptak, ami 48 óra elteltével megnöveli a babák túlélési esélyeit. Ha ugyanis kibírják ezt a 48 órát, az egészséges túlélési esélyeik felkúszhatnának 80%-ra. De nem bírták ki. 47 órát bírtak ki, mert addigra B babának leállt a veséje, ami kisbabáknál az elhalálozáshoz közeli állapot. De ezt Lindának akkor nem mondták…

Orvosa ekkor sürgősségi császárt rendelt el.

Lindát az orvosok és a nővérek profi, fegyelmezett és összehangolt munkája egy Forma1-es műszaki csapatra emlékeztette.

Rohr Linda életének legrosszabb pillanatai következtek

Linda ébren volt a császármetszés közben és egész testében remegett. Az orvosoknak le kellett fogniuk, hogy ki tudják venni a babákat. A műtétet követően még sokáig nem volt magánál, a kimerültségtől csak ködös emlékei maradtak a császár utáni eseményekről. „Ki tudták venni mind a két babát és betették őket az inkubátorba.”

A nővérek a koraszülött intenzívről próbáltak tőlem anyatejet serkenteni. Gondoltam, akkor vannak babák, akiknek kell…

Rohr Lindának fájt a hege, ráadásul a vizesedése is súlyosbodott. „Nagyon fájt. Én nem tudtam, hogy egy császár ennyire tud fájni, de borzasztóan fájt, ahogy az izmaim át voltak vágva.”

Ha mindez nem lett volna elég, vizesedése is sokkal jobban bedurvult: 22 kilónyi víz volt rajta, amitől az egyik fülére átmenetileg meg is süketült. Amikor lehajolt, még az orrából is folyt a víz. Gyógytornászok segítségével tudott megszabadulni a rengeteg víztől.

Linda minden fizikai megpróbáltatás ellenére csak annyit tudott, hogy mindent meg akar adni kisbabáinak, ami segíti őket az életben maradásban és a megerősödésben.

Első találkozás Emmával és Izabellel 

Az egyik inkubátorban ott feküdt Emma, aki 970 grammal és 34,5 centivel jött világra. A B babaként emlegetett kislány neve pedig Izabell lett, aki 750 grammal és 33 centivel született. Vagyis nem voltak hosszabbak édesanyjuk tenyerénél. Lélegeztetőgépre nem kellett kerülniük, de légzéssegítő maszkot viseltek, így édesanyjuk hetekig nem láthatta az arcukat. 

Lindát mindenbe bevonták a kórházban. Amire csak képes volt, mindent megtehetett a gyerekeiért. Ez rengeteget segített később a trauma feldolgozásában is. Két óránként kellett egy steril szobába fejni járni, hogy folyamatosan anyatejet kaphassanak a babák. Nagy segítséget jelentett, hogy közben tudott beszélgetni a sorstársakkal az osztályon, és megoszthatták egymással, hogy kivel mi történik.

A másik élmény, ami feltöltődést jelentett Linda számára, a kenguruzás volt. Ez azt jelenti, hogy a szülő befekszik egy kényelmes fekvőszékbe egy orvosi köpenyben, amire felvesz egy puha, meleg köntöst. A babát pedig a mellkasára helyezik, és így tölthetnek el kettesben 2 órát. Vizsgálatok bizonyítják, hogy

kenguruzás után kiegyensúlyozottabb a gyerekek légzése, és táplálóbb számukra az anyatej, amit ezután kapnak.

Naponta kétszer lehetett kenguruzni, és Linda férje is részt vett ebben. Ez lehetőséget adott arra, hogy egymásra is figyelhessenek egy kicsit a kórházban töltött időszak alatt. Kenguruzás közben tudtak beszélgetni, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a trauma után is közel maradjanak egymáshoz.

Rohr Linda lányaival 10 hetet töltött kórházban

Az állandó aggodalom azonban nem múlt el, a szülők nem érezhettek teljes megnyugvást. A koraszülött babák légzése ugyanis könnyen leállhat, gyakori az agyvérzés, a bélgyulladás és egyéb komplikációk is felléphetnek. Csupán 15-20 éve van egyáltalán lehetőség arra, hogy ennyire koraszülött babákat életben tartsanak, ez pedig további aggodalomra adott okot.

A 10 kórházban töltött hét Linda minden energiáját felemésztette. Néhány éjszakára hazaengedték aludni, de így is olyan kimerült volt már a nyolcadik hétre, hogy folyamatosan hallucinált. Hiába mesélték a nővérek, hogy mit csinált előző nap, semmire sem emlékezett. De a sorstársak jelenléte rengeteget segített rajta. Emellett elengedhetetlen volt, hogy a magára is jusson egy kis ideje. Zenét hallgatott, és akármennyire fáradt volt, minden nap olvasott, hogy legalább az a pár oldalnyi szépirodalom tartsa benne a lelket.

A lányok szépen lassan, fokozatosan tanulták meg az életben maradáshoz szükséges leckéket.

Légzés, evés, nagyon pontos napi rutin, amit Lindának is követni kellett. Hajnali kelés, állandó fejés, folyamatos fertőtlenítés. A napi több tucat kézfertőtlenítés hatására Linda kezén alig maradt bőr, még fél évvel később is látszódtak a sebek nyomai.

Mikulás és karácsony a kórházban

A lányok első karácsonyát is a kórházban töltötte a család. Emma karácsony másnapján, december 26-án került ki az inkubátorból. „Ez volt a karácsonyi ajándékunk. Akkor került kiságyra, akkor érte el az 1500 grammot. Onnantól lehetett öltöztetni, fürdetni, ilyen normális dolgokat csinálni” – meséli Linda.

Mikor végre letelt a tíz hét, hazaköltözhettek. Maguk sem hitték el, hogy ez végre megtörténhet.

A lányok szépen fejlődtek, minden vizsgálat jó eredményt hozott. „Az első két évben tényleg csak azzal voltam elfoglalva, hogy körülöttük minden rendben legyen. A megfelelő hozzátáplálást kapják, minden úgy legyen, ahogy az orvosok tanácsolják” – mondta Linda, aki nagyon erős akart maradni. Minden napot úgy élt meg, mint egy katona, aki harcba indul, és minden nap elhiszi, hogy ezt a harcot is meg fogja nyerni.

Rohr Linda: „Inkább engem sújtson a sors, mint őket. Így is lett.”

Linda életébe az összeomlás később jött el. „Ekkor már Malajziában éltünk, a lányok pedig már háromévesek voltak. Az én kívánságom az volt, hogy inkább engem sújtson a sors, mint őket. És ez így is lett” – vallotta Linda Lovas Rozinak, és elmondta, hogy nem sokkal később szívműtétre lett szüksége. Hogy mi történt végül a kétgyermekes édesanyával, és hogy a koraszülésen túl milyen trauma kellett még ahhoz, hogy túljusson a megpróbáltatásokon, kiderül Egyszer lent podcastunk 6. epizódjából.