Nyári Barbara: A családon belüli erőszak nem magányügy
Nyári Barbara történetét ismerheted meg Egyszer lent podcast-sorozatunk nyolcadik epizódjában. Ő egy 30 éves, fiatal, boldog házasságban élő nő, aki kemény gyermekkort tudhat maga mögött. Alkohollal küzdő édesanyja a szeretet nevében teljes gyermekkorában kínozta Barbarát, aki ugyan ma már jól van, de a komplex poszttraumás stressz szindróma nyomai még mindig nehéz gyermekkorára emlékeztetik. Lovas Rozinak, a Radnóti Miklós Színház színésznőjének mesélt.
Hallgasd meg most a kapcsolódó részt!
Mi történt Nyári Barbara gyermekkorában?
Nyári Barbara gyermekkora úgy indult, mint egy átlagos családban: a konyhában borsóleves főtt, a mama gyúrta a tésztát a pörkölthöz. Hétköznap, ebéd után a mama Andersen meséket olvasott, aztán a papa elé sétáltak a munkába és közben önfeledten egy gyerekdalocskát énekeltek. Az emberek csodálattal bámulták őket az utcán, a sugárzóan szép fiatal anyukát és a copfba kötött hajú, kékmasnis cserfes kislányt.„Nagyon-nagyon szoros volt a kapcsolatunk. Neki az nagyon fontos volt, hogy nagyon közel tudjon magához, ezért szinte mindig mindent vele csináltam. Vele mentem a boltba, bevásárolni a piacra,
tehát mindig vele voltam. Nagyon szoros szimbiózis alakult ki köztünk.”
A szürke panelrengetegben – ahol Barbara felnőtt – papírból voltak a lakások falai. Nem kellett kilépni az ajtón, vagy udvariasan elhárítani a minden lében kanál szomszéd néni kitartó érdeklődését, lehetett hallani dolgokat… Valahogy mindenki részese volt a másik életének.
A legnagyobb titkot mégis Nyáriék nyolcadik emeleti lakásának falai őrizték, ugyanis Barbara édesanyja inni kezdett. „Azt tudom pontosan, hogy az milyen volt, amikor rájöttem, hogy biztosan inni fog. Általában vagy az első korty az, aminek szemtanúja voltam, és tudtam, hogy most valami nagyon rossz fog jönni és nincs megállás. Vagy olyan is előfordult, hogy nem előttem itta meg azt az első kortyot, de ránéztem és nem volt részeg, de pontosan tudtam, hogy ivott.
Tehát annyira minden érzékszervem erre összpontosult, hogy ezt detektáljam, mert ez volt a legnagyobb veszély, hogy ilyen teljesen hihetetlen módon,
ivott egy vagy két korty vagy egy pohár alkoholt és én már pontosan tudtam, hogy kezdődik.”
Nyári Barbara lett a mamája lenyomata
Barbara mamája már a kezdeti időkben is nehezen tudta elfojtani az alkohol utáni csillapíthatatlan vágyát. A jómódú családból származó, kivételes intelligenciájú nő – aki fiatalon grafikusnak készült – nem igazán volt elégedett az életével. Ezért úgy gondolta, lányából farag olyan embert, amilyen ő soha nem tudott lenni. Így vált Nyári Barbara eleven lenyomatává a mamája vágyainak – minden tekintetben. „Volt egy kép a fejében valószínűleg arról, hogy milyennek kell lennie egy elég jó gyereknek, egy vagány, tökéletes gyereknek és ebbe próbált beletenni, ebbe a dobozba mindenáron.”
A mama minden erejével próbált kiteljesedni az anyaságban, de semmi sem volt elég az öröm megéléséhez. Egyre gyakrabban az ital jelentette számára az egyetlen kiutat. Az alkohol pedig fokozatosan átvette az uralmat a cselekedetei felett. „Minden kedvesség, minden jóság, minden figyelmesség, minden anyai ösztön teljesen eltűnt belőle, órák alatt. És iszonyatos felfordulást okozott az életünkben, a lakásunkban, a családi – emberi kapcsolatainkban, tehát így rombolt… Mindent rombolt.
Nagyon sok agresszió volt benne, nagyon sok düh, és valószínűleg akkor ez feloldódott ezekben az ivós időszakaiban.”
Abúzus, ragaszkodás, védelmezés, biztonság
A mama magáról és a világról alkotott képében az abúzus, a ragaszkodás, a védelmezés és a biztonság megteremtése összemosódtak. Nem tudni, Barbara mikor és miért vált végérvényesen anyja haragjának célpontjává, de minden egyes alkalommal, amikor anyja tenyere fájdalmasan csattant a bőrén, érezte, hogy ő soha nem lesz elég jó a mamájának.
Amikor a mama ivott, akkor Nyári Barbara papájának az egyedüli eszköze arra, hogy a tehetetlenségét, haragját, dühét valahogy megélje az volt, hogy megverte a mamát. Ez persze sajnos tovább rontotta a helyzetet, ugyanis Barbarából mérhetetlen rettegést váltott ez ki, hiszen anyja iránt érzett feltétel nélküli szeretete még a legrosszabb időkben sem rendült meg.
A mama a szeretet nevében láncolta magához Barbarát és kínozta szinte egész gyermekkorán át. A papa is a szeretet nevében hunyt szemet a mama viselkedése fölött, a felesége iránt érzett mély kötődés, és a lányáért való rajongása abban a hamis meggyőződésben tartotta, hogy a dolgok majd úgyis jobbra fordulnak. De nem így történt.
Nyári Barbara nyolcévesen megszökött
Olyannyira nem, hogy Barbara egyszer nyolcéves korában elszökött otthonról anyja haragja elől. Egyedül 100 km-t utazott és végül nagybátyjánál talált menedéket, ahol békében tölthette el a rá váró nyarat fagyizással, biciklizéssel és sok játékkal. A nyár végén azonban szülei érte jöttek, ami ugyan elsőre félelemmel töltötte el őt, de mikor édesanyja azt mondta neki, hogy szereti és, hogy többé nem fog inni – azt is
ugyanúgy elhitte neki, mikor azzal fenyegette őt, hogy megöli.
Nyári Barbara 12 éves volt, amikor hosszabb időre józan lett a mama. De hiába tette le az alkoholt, végérvényesen és visszavonhatatlanul megváltozott valami a személyiségében, idegrendszerében. Józanul is zsarnokoskodó és agresszív maradt. „Ott így nem mentem, nem menekültem el. Az úgy még rosszabb volt. Mert amíg ivott, addig tudtam, hogy ez most nagyon rossz, de egyszer biztos vége lesz, és akkor visszakapom a kedves mamát, a szerető, a szerethető mamát. De amikor már anélkül is nagyon agresszív volt, és megváltozott teljesen, akkor ez
egy végeláthatatlan pokolnak tűnt és iszonyatos csalódás volt. Az egy csapda.”
Ilyenkor mindig az a gondolat tartotta Barbarában a lelket, hogy 18 éves koráig kell csak kibírni, és akkor elköltözik. „Mert aki 18 éves, az felnőtt. Aki felnőtt, az pedig megteheti, hogy nagyon messzire menjen.” Végül nem Barbara ment el… A mama hagyta el őket. Egy újabb italozást követően, amikor a lány 13 éves lett.
Mi történt ezután a kiskamasz Nyári Barbarával? Hogyan talált végül szerető családra és győzte le a komplex poszttraumás stressz szindrómát, amit gyerekkori bántalmazása okozott? Egyszer lent podcast sorozatunk 8. epizódjából kiderül.
Az Egyszer Lent podcast korábbi vendégeinek történeteit megtalálhatod alábbi cikkeinkben:
Karafiáth Orsolya: “Bárkit az asztal alá ittam”
Dani Gyöngyi paralimpikon: “Meg kell tennem”
Bajzáth Sándor: “Egész nap döfködtem magam”
Epres Attila: “Ez azt jelenti, hogy rákbetegségem van?”
Szvitacs Alexa: “Nagyon furcsa volt felébredni a kómából”
Nyikes Fatime: „Úgy törtem össze, mint egy karácsonyfadísz”
Sterczer Hilda hitte, Erőss Zsolt lesz az a hegymászó, aki megöregszik
