Szolnok Judit: hogyan talál békét egy anya, amikor az élet próbára teszi

Szolnok Judit tréner, jógaoktató, a Mazsolakuckó Alapítvány létrehozója és motorja. Ahogyan ő fogalmaz: egy sima és két fordított gyermeket nevel. Egészséges kislánya után két kisfia, Levi és Bálint súlyos genetikai betegséggel született. A fiúk ATR-X (ejtsd: “átéerix] szindrómával élnek, ilyen diagnózisa a világon csak 600 embernek van. Levi és Bálint ma már kamaszok, de nem önellátóak, nem tudnak beszélni, egyedül öltözködni vagy segítség nélkül étkezni. Judit azonban nem a hiányokra koncentrál. Ma már azt meri mondani: a fiúk, az állapotuk ellenére – vagyis inkább azzal együtt – jól vannak, csak éppen az ő életük másképp tökéletes. Ez a címe Judit nemrég megjelent első könyvének is, amiben hétköznapi történeteken keresztül meséli el, hogyan talált békét egy sima és két fordított gyermekével. Az Egyszer lent podcast új epizódjában Szolnok Judit meséli el történetét.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Szolnok Judit gyermekkora

A kis Judit boldogan feszít a tükör előtt az új kertésznadrágjában. Szépen kiemeli az alakját, csinosan kislányos, ugyanakkor csúszdázáshoz vagy hintázáshoz is praktikus. Judit már megszokta, hogy a játszótéren megállítják és megdicsérik az öltözetét. Az édesanyja elégedetlen volt a boltban kapható gyerekruhákkal, ezért egy szép napon úgy döntött, ha az üzletben nem talál megfelelőt, majd ő maga elkészíti.

Judit úgy érezte: megvan mindene. Sátras nyaralások, különórák, fagyi és persze szülei példája: ha valaki a fejébe vesz valamit, azt meg is tudja valósítani.

„Én az a gyerek voltam, aki az összes törött szárnyú kis madarat hazahozta, meg a kóbor macskát, és akkor anyukámék csak fogták a fejüket, hogy mit hoztál haza már megint. Úgyhogy innen indultam.”

Szolnok Judit megismerkedik a későbbi férjével

A tengerparti este kicsit hűvös, de a tábortűz körül ez nem igazán feltűnő. A társaság már nagyon vidám. Néhányan még a nyársra húzott hagymát és kolbászt sütögetik, mások énekelnek. A poharak alján jégkocka csörren, valaki viccet mesél, a többiek harsányan nevetnek rajta. Csak Judit van gyanúsan csendben. A tábortűz fényében tekintete összeakadt valaki máséval. A lány manöken iskolába járt, modellkedik, színjátszóként pedig már több tucat fellépésen van túl. Megszokta, hogy nézik. De ez a szempár most valahogy más. Amikor alkalom nyílik rá, beszélgetésbe elegyednek, és úgy tűnik nagyon egy hullámhosszon vannak. Későbbi férie kicsit idősebb, mint ő, de ez nem akadály. Meghosszabbítják a horvátországi nyaralást és hamarosan párként, alig valamivel később házaspárként térnek haza.

Judit 22 éves volt, mikor megismerte leendő gyermekei apukáját. Az addigi pörgés megszakadt, a fiatal nő Budapestről Agárdra költözött.

„Aztán megszületett Kitti. Akkor voltam 27 éves, úgyhogy inkább a húszas éveim végén, a fiúk meg viszonylag hamar. Levi meg Kitti között van három és fél év, de Levi és Bálint között már csak húsz hónap, úgyhogy ők egymás után jöttek.”

Judit anyuka lesz

Eljött az este, a lefekvés ideje. Fogat kellene mosni. Kitti viszont még mindig a szőnyegen játszana. Valahányszor Judit a fürdőszoba felé irányítja, a kislány hangos tiltakozásban tör ki. Judit megtanult nem haragudni rá. Ha idegenek között járnak, a kislány a legbájosabb teremtés: okos, cserfes és remekül viselkedik. Ha viszont úgy érzi, nem kap megfelelő figyelmet, hamar kiadja magából a felgyülemlett feszültséget. Ilyen szempontból nem egyszerű gyerek. Ráadásul most lábal ki ovis betegségéből miközben ott van a még csak két hónapos kistesója is. Micsoda szerencse, hogy Levi ilyen nyugodt, szemlélődő baba!

Kitti végül megadja magát, elfárad, és az esti mesénél már édesen bújik a szülei közé. Szerencsére gyorsan elnyomja az álom, mert Levi ma éjszaka valahogy mégsem akar aludni.

Miután Judit már órák óta sétálgat vele, a szülők megijednek: itt valami mégsem stimmel. Levi biztos elkapott valamit Kittitől, és emiatt nem tud rendesen pihenni. Ez nem maradhat így…

Levi beteg lesz

,,Ez is úgy indult, hogy egy nagyon enyhe náthának látszódott az egész. Mindent úgy viselt, ahogy általában a gyerekek viselnek. Most egy kicsit megfázott, C-vitamin, köptető, sószoba, aztán megoldjuk. Úgyhogy vele nem tapasztaltam azt meg, hogy milyen, amikor valami tényleg nagyon súlyossá fajul, nem voltak ordító tünetei. Egyébként túl nyugodt baba volt, tehát nagyon sokat aludt, nem volt olyan mozgékony, de pont azon a határon volt, hogy nem lehetett rá azt mondani egyértelműen, hogy itt valami nem stimmel.”

Juditék végül úgy döntöttek, beviszik Levit a kórházba. Egy doktornő vette fel a kisfiút az osztályra. Nem volt túl kedves, még le is hordta őket, hogy minek kell egy kis náthával kórházba jönni. Ennek ellenére maradhattak, de a fő vizsgálatokat csak reggel végezték el.

„Amikor bementünk, akkor még nem volt olyan súlyos állapotban a tüdeje és szinte pillanatok alatt került lélegeztető gépre.

Nagyon hirtelen történt minden.”

A legnehezebb időszak

Judit éjszakákon át sírt és imádkozott Levi betegágya mellett, miközben az orvosok nem sok jóval biztatták. A kisfiú annyira rossz állapotban volt, hogy Judit gyakran úgy érezte: tényleg csak az ő ereje és imái tartják még életben Levit.

“Nem omolhatok össze! Ennek a kisgyereknek az anyukájára van szüksége!”

Aztán – szinte varázsütésre – Levi tüdeje kitisztult. Az életveszély elmúlt, de öröm helyett valami egészen más következett. Levente ugyanis a súlyos betegség után nem fejlődött tovább. Szívszaggató mozdulatlanságban, üres tekintettel feküdt a hátán a kiságyban.

„Semmilyen diagnózist nem kaptunk, pedig iszonyat sok orvos megvizsgálta, mert akkor még senki nem tudta, hogy ő máshogyan működik. Az egész betegség nála olyan furán zajlott, nem úgy reagált a gyógyszerekre, nagyon hirtelen került egy viszonylag jó állapotból élet halál közé. Azt gyanították, hogy oxigénhiányt kaphatott, és azért ilyen nyugodtabb. Meg a gyógyszerek szedálták is egy hétig, amíg a lélegeztető gépen volt. Onnan indult a kutatás, hogy hazamentünk, és anyukámnak van egy barátnője, egy mongol származású doktornő, aki egyébként kiválóan beszél magyarul, mert itt élt Magyarországon…ő átjött hozzánk, mert nagyon aggódott. Ő szinte már az ajtóból ránézett, félrehívott és mondta, hogy

nem akar pánikot kelteni a családban, de valami genetikai baj van…”

A családi barát végül elvitte Leviéket egy professzorhoz és elindultak a genetikai vizsgálatok. A válasz csak évekkel később érkezett meg Bécsből: artix szindróma. Ez egy olyan ritka genetikai betegség, egy X-kromoszómához kötött génhiba, amivel körülbelül 600-an élnek a világon.

Hamarosan Judit ismét várandós lesz, és tele van kétségekkel.

„Bálint nem volt tervbe véve, és amikor ezzel szembesültem, hogy ő jön, az első gondolatom az volt, hogy nem, ide nem fér el több gyerek. Egyszerűen ez az egész helyzet nem bír el több gyereket.”

Judit rengeteg orvoshoz elment, többek között genetikusokhoz is. Mivel egyikük családjában sem fordult elő korábban genetikai betegség, és akkor még Levinél is mindenki inkább oxigénhiányra gyanakodott, elhangzott a mondat: arra, hogy ez még egyszer megismétlődjön, szinte semmi esély. Még ha Levinek valami genetikai betegsége is van, az jó eséllyel egy enyhébb típusú és egyszeri, azaz semmiképp sem örökletes.

Megérkezik a harmadik baba

A nővér gumikesztyűs keze határozottan Judit hóna alá nyúl, ő pedig minden erejét összeszedi és feláll. A sok fekvéstől szédül, az érzéstelenítés miatt pedig olyan érzése van, mintha hangyák futkosnának a lábain. A császármetszés hege megfeszül, ahogyan erőlködik. Legszívesebben magzat pózba húzódva aludna még egy kicsit, hogy legalább ennyi időre elfelejthesse az aggódást és a fájdalmakat. De tudja, hogy most nem gyengülhet el.

A szülés előtt néhány héttel biztossá vált, hogy a harmadik kisgyermeke sérülten születik majd. Az orvos császármetszést rendelt el, mivel azt gondolta, ez viseli meg a legkevésbé a kisbabát és az anyukát.

Judit elfogadta a döntést és egy kicsit reménykedett benne, hogy a dolog így valóban kiszámíthatóbb. Leventén viszont pont a programozott császár napján hatalmasodott el a betegség. Kitti a nagyszülőknél, Judit és a kis Bálint a budapesti kórházban, Levente pedig Székesfehérváron próbálta feldolgozni az új helyzetet. Az orvosok végül annyit tudtak segíteni, hogy néhány hét után Bálintot a fehérvári kórházba helyzeték át, így a friss kismama könnyebben ingázhatott gyermekei között.

Honnan merített erőt Judit, immár két speciális igényű, “fordított” és egy átlagos, “sima” gyermekkel? Hogyan jutott odáig, hogy ne csak túlélje a napokat, de másoknak is tudjon segíteni? Az Egyszer lent podcast új epizódjából kiderül.