Lévay György története: a legsötétebb órákban is ott voltak egymás mellett

Lévay György felkarprotézisek irányítási rendszereivel foglalkozik. Téma iránti érdeklődése nem véletlen: ő maga huszonhárom éves volt, mikor egy agyhártyagyulladás szövődménye miatt mindegyik végtagjából amputálni kellett. A ma már két gyermekes Gyuri amellett, hogy egy menő amerikai cégnek dolgozik, teljes életet él, humora jobb, mint valaha. Ebben fő partnere, legjobb barátja, B. Müller Viktor, aki mellette volt. Még a legsötétebb órákban is. Hogy lehet kikeveredni jól egy helyzetből, amiben az ember a testének részeit és a korábbi életét örökre elveszti? Gyuri története az Egyszer lent podcastben az életigenlés mindent átható erejéről szól.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Lévay György: a kezdetek

Forró, perzselő a nyári nap. Gyuri és legjobb barátja, Viktor egy közös barátjuk balatoni nyaralójában ütik el az időt. A nap szinte égeti az ember bőrét, a hőség már-már elviselhetetlen. A napsugarak elől a két srác egy fa árnyékába menekül, és ledőlnek a lombkorona alá. A fiúkból jellemzően dől a szó, és sokszor heccelik is egymást, ám most mégis hallgatnak. Barátságukban nem tabu a csend, szavak nélkül is jól elvannak. Még gyerekként egy edzőtáborban találkoztak, miután Gyuri, aki kilenc éves koráig Amerikában élt, végleg hazaköltözött a szüleivel.

A cserfes, magabiztos és kimondottan eszes fiúnak könnyen ment a beilleszkedés és a tanulás, különösebb erőfeszítés nélkül, lazán teljesítette az általános, majd a középiskola elvárásait. Gyuri a társasági élet fontos figurája lett, tizenhat évesen már masszívan tolta a bulikat, ideje nagy részét a belvárosban töltötte.

Viktor és Gyuri kis időre elsodródtak egymástól, aztán egy pesti házibuliban találkoztak újra és onnantól kezdve ismét elválaszthatatlanok lettek. Gyuri érettségi után a Pázmány Péter Egyetemen a mérnök-informatikus szakot választotta, Viktor nem tanult tovább, fiatalon dolgozni kezdett.

Két külön világ, két eltérő életút, de most mégis egymás mellett fekszenek a fa alatt. Úgy érzik, a világ nem is lehetne gondtalanabb és szebb. Nem is sejtik, hogy ez az tökéletesség hamarosan apró darabokra törik.

Amikor minden megváltozik

Gyuri életének új szakasza egy őszi reggel kezdődött, 2010-ben, amikor zsibbadással ébredt.

„Pont olyan volt, mintha elalszod a kezedet, ezek a kis tűszúrásszerű dolgok.

Csak ahelyett, hogy elmúltak volna fél perc után, miután leráztam, mind a négy végtagomban folyamatosan éreztem, és ez egyre erősödött. Anyukámmal beszéltem éppen telefonon, és ahogy lenéztem a lábamra, mondtam, hogy van valami furcsa barna folt a lábamon.”

Valahogy elvánszorgott a háziorvosig, de már alig tudott járni. Az orvosnál már annyira rosszul volt, hogy a doktor mentőt hívott, és a Szent János Kórházba szállították. Az ügyeletes orvosok úgy dönttöttek, Gyurit azonnal mesterséges kómába kell tenni, mert a szervei egymás után álltak le.

A reggeli zsibbadástól a kómáig két és fél óra telt el. Az orvosok sejtették, hogy valami fertőző betegség okozhatja Gyuri testének összeomlását, ezért átvitték a Szent László kórház infektológiai osztályának szeparált részlegébe.

Lévay György diagnózisa

A diagnózis sokkoló: bakteriális agyhártyagyulladás. A betegség nagyon fertőző és ritka, ezért az akkori ÁNTSZ levadászta azokat, akik Gyurival kapcsolatba kerültek. Kötelezően be kellett venniük egy antibiotikumot, hogy az kimossa a szervezetükből az esetleges baktériumot. Ha nem kezelik időben, az átveszi a szervezet felett a hatalmat, és onnantól gyorsan és kíméletlenül mindent kiírt.

Gyurit egy hét múlva ébresztik fel a kómából. Zavarodott, a rengeteg gyógyszer teljesen letompítja. Nem tudja megítélni, hogy amit érez és lát, az a valóság, vagy csak elöntötte az agyát a folyamatos morfiumadag. Egy dologban azonban száz százalékosan biztos: a pokoli fájdalomban. A baktérium miatt a teste gyakorlatilag élve pusztul el, szó szerint felfalja magát.

„Ami emlékem van erről, az visszanézve az az idő, amikor felkeltem, és jöttem ki a kómából, telepumpálva mindennel.

Aktívan végigmentem azokon az állapotokon, amiket egyébként az emberektől lehet hallani, hogy a near death experience kategóriába sorolnak. Amit én némi tapasztalatból tudtam, hogy ez sokkal inkább az, hogy a drogok menneki ki az ember szervezetéből.”

Szóval egy nagyon furcsa állapotba kerül ilyenkor az ember. De utólag nagyon könnyű volt beazonosítani ezeket az állomásokat, és azt, hogy milyen ütemben kezdek elmenni a teljesen vad dolgokból a valóság felé.

Megbírkózni a fájdalommal

Gyuri a kötéscserére vár az kórházi osztály negyedik szobájában. A gyógyszerkoktél folyamatosan csepeg a vénájába. Hol képben van, hol kevésbé, hol egyáltalán nem, sokszor összecsúsznak a dolgok.

A felébredés után körülbelül három hét kell neki, hogy reálisan lássa a helyzetét. Az első időkben a tévképzetek és hallucinációk sokszor átveszik a hatalmat a tudata fölött. De a kötéscsere procedúrájával már pontosan tisztában van. Az orvosok azokon a napokon reggel elindulnak, és a fájdalmas folyamatot megcsinálják az első, a második, majd a harmadik pácienssel. Gyuri az üvegfalakon keresztül végignézi és végighallgatja az egészet….

Aztán hamar világos lett, hogy a helyzet kritikus, és elkezdődnek a műtétek. Gyuri nem is tudja, mennyire közel áll ahhoz, hogy bármikor meghaljon. Orvosai csak másfél hónap múlva merik azt mondani, hogy egyáltalán túléli a fertőzést.

Műtétek sorozata

Az elhalt testrészeket mind a négy végtagján folyamatosan amputálják, minden műtétbe egyesével kell beleegyeznie. Egyre mérgesebb és fáradtabb. Elege van, kijelenti, hogy a következő műtétbe nem hajlandó belemenni. Az orvosai közlik, ha elutasítja az operációt, meg fog halni.

Minden műtét előtt az orvosok egy tollat adnak a szájába, pedig a fejét alig bírja mozdítani. Ilyenkor az összes erejére szüksége van, hogy újra és újra aláírja a beleegyező nyilatkozatot. A szájjal írást még gyakorolni kell, de a sok műtét után a rutin is nő.

A fájdalom ezzel párhuzamosan egyre elviselhetetlenebb, a drogok már alig hatnak, a szervezet hozzájuk szokott. Gyuri lelke egyre mélyebb és sötétebb helyeken jár, miközben minden második nap, a kötéscsere alatt elviselhetetlen fizikai fájdalmakat él át.

Két és fél hónapot töltött a kórházban. Tovább kellene maradnia, de a karácsonyt már otthon akarja tölteni. A főorvosa belemegy, ha Gyuri lábra tud állni. Nem könnyű feladat, két hetet ad magának, végül saját lábán sétál ki az ajtón. A kórházban az otthon tartotta benne a reményt, de most, hogy ez sikerült és kijutott, a délibáb elillan, a valóság durván arcul csapja.

Az Egyszer lent podcast új részéből kiderül, hogyan küzdött meg Lévay György ezzel a végtelenül kiszolgáltatott helyzettel és hogyan alakult az élete a felépülés után.