Szántó Szilvia története a másoknak való megfelelésről

Dr. Szántó Szilviát már kislánykorában elárulták a felnőttek. Azok, akikben mindennél jobban megbízott. Ezért aztán azt hitte, csak akkor lehet boldog, ha mindenkit boldoggá tesz. Egy halálközeli élmény, majd egy nagyon hosszú út vezetett oda, hogy rájöjjön, egyetlen embernek kell megfelelnie: saját magának. És most már másoknak segít rátalálni az önszeretetre. Szántó Szilvia erről mesélt az Egyszer lent podcast új epizódjában.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Szántó Szilvia gyermekkori traumája

Szántó Szilvia Szombathelyen született, és gyermekkora akár egy vidéki idill is lehetett volna. Ránézésre tökéletes családban nőtt fel, szülei az elsők és egyetlenek voltak egymásnak, és a hagyományos szerepek szerint nevelték lányukat.

„Nagyon engedelmes voltam, jó kislány, kedves, cuki és szerettek.

Nagyon sokat voltam felnőttek közelében, mert a szüleim dolgoztak és vidéken,

Szombathelyen éltünk és többször az utcában vigyáztak rám a szomszédok…Kitűnő tanuló voltam. Ez így teljesen természetes volt, hogy nekem nagyon jól kell teljesítenem.”

A deszkákon átsüt a napfény, fényes csíkokat húz a porban. Remegnek a csíkok. Azaz nem is. Szilvia remeg. Odaszorul a falhoz, szinte próbál beleolvadni, vagy inkább ledörzsölni magáról azt a borzasztó érzést, amit még megfogalmazni sem tud. A bugyijára teszi a kezét. Oda, ahol az a másik kéz is volt, ahogy benyúlt. Az érintés emlékére kirázza a hideg, és még jobban a falhoz szorul. Kiles a lyukakon, hogy a férfi kijön-e utána. Az ajtó mozdulatlan. Kivár.

A nyaraló kertjében álló pottyantós vécé szaga átható, de most nem bánja. Ő is mocskos, biztosan rajta is van már valamilyen szag, de előbb utóbb ki kell jönni, és szólni anyáéknak. Hogy segítsenek.

 „Nem tudom meddig maradtam ott. Aztán arra emlékszem, hogy bementem a szüleimhez, fölkeltettem őket…

és én szóltam, hogy mi történt, de nem hittek nekem a szüleim,

illetve azt mondták jóval később, hogy ők kérdőre vonták ezt az embert, aki azt mondta, hogy én beképzeltem. A lényeg, hogy ennek semmi következménye nem lett.”

Kristálytiszta emlék

Legalábbis látható következménye nem. Hogy mi is történt pontosan, arra Szilvia a mai napig kristálytisztán emlékszik, pedig csak 13 éves volt. Egy családi barát házaspárnál nyaraltak, akiket gyakran látogattak meg a Balatonnál. A házban mindenki elvonult egy délutáni alvásra, csak ketten maradtak. Ő, és az ismerős, de mégis idegen férfi.

„Ő megkért, hogy hozzak be a konyhából, a hűtőből egy sört. És hát mivelhogy alap programom, hogy amire kérnek, teljesítem. Kimentem és behoztam neki a hideg sört. Emlékszem, hogy egy lila trikó volt rajtam. Sose felejtem el és egy szerintem fürdő bugyi. És amikor visszajöttem a sörrel, ő leültetett maga mellé. Egyébként ő általában félmeztelenül közlekedett. Ha rá gondolok, én mindig félmeztelenül látom őt magam előtt, és egy ilyen nagyon átlátszó vagy vékony anyagú nem tudom alsónadrág vagy kisnadrág lehetett rajta, amibe bele volt tűrve egy zsebkendő. Maga mellé ültetett és és belenyúlt a bugyimba, és megjegyzést tett, hogy mennyire formás vagyok, vagy neki tetsző, amit ott lát.”

Szilvia nem értette, miért nem hisznek neki a szülei

„Az édesapám azt mondta, hogy miért nem kiabáltam, de hát egy gyermek vagy egy tinédzser, aki megbízik a másik felnőttben, innen akkor a válaszreakció a lefagyás. Tehát azért nem kiabáltam, mert lefagytam.”

Az édesanyja azt javasolta neki, hogy amikor ott vannak – mert ezután is többször mentek oda még nyaralni – mindig maradjon mellette, de ettől függetlenül sokszor maradt egyedül. Ezeket a nyarakat rettegésben töltötte, ami komoly hatással volt az akkor serdülő kislány fejlődésére. Hormonálisan és testileg is elmaradt a kortársaitól, később pedig már szándékosan nyomta el magában a nőiességet.

Szántó Szilvia fiatalkora

Szilvia szülei hatására a közgazdasági irányban tanult tovább, és az egyetem alatt megismerkedett élete első szerelmével. Aki valóban mindenben az első volt. 

„Hát elég sok idejébe telt, amíg el tudott jutni hozzám lelkileg vagy fizikailag. Megközelíthetetlen voltam.”

Sok idő volt mire rájött arra, hogy ebben a választásában az otthonról hozott minták köszönnek vissza.

„Nagyon rám akart erőltetni dolgokat, hogy miket csináljak, meg miket ne csináljak.

Tehát ugyanolyan szigor volt, nem nézhettem tévét, nem hallgathattam ilyen kereskedelmi rádiókat. Biciklizésre meg autóvezetésre kényszerített. Hát egyiket se csinálom a mai napig. Szóval valahogy megjelentek ezek az elnyomó jelek, és aztán egy se veled se nélküled kapcsolat lett.”

Szilvia többször is gondolkozott már a szakításon, ám a férfit daganatos betegséggel diagnosztizálták, ezért úgy döntött, mellette marad a kezelések alatt. Ám ami ezután történt, arra egyikük sem számított.

Szilvia állapotos lesz

Feszengve ül le az orvos előtti székre. Fél attól, amit hallani fog, miközben legbelül tudja, mi lesz az. Az orvos arcáról semmit nem lehet leolvasni, ahogy a gépbe beírja az adatokat, majd nagyon sóhajt, és felé fordul:

„Szilvia, ez a terhesség már a 12. hét környékén jár.

Nincs idő gondolkozni, döntenie kell, hogy vállalja-e a babát.

Megfordul vele a világ. Ez lehetetlen, hiszen a múltkor az orvos azt mondta, hogy aki sugárkezelést kapott, az nem termékeny… pörögnek a gondolatai, majd hirtelen egyetlen kép kerül a fókuszba: egy magzat, ahogyan békésen lebeg a magzatvízben.

Kislány. Biztosan kislány.

„Nagyon menstruáltam, szóval nem vettem észre, hogy teherbe estem. Nőgyógyász is látott, aki kezdő nőgyógyász volt és ő megállapított egy petefészek gyulladást. Szóval mire visszajött a saját nőgyógyászom, már 12 hetes állapotos voltam….Antibiotikumokat kaptam, meg ott volt bennem a félelem, hogy lehet, hogy nem lesz egészséges ez a baba, úgyhogy abortusz mellett döntöttem, és ott az az érdekesség, hogy a saját születésnapomra voltam kiírva egyébként szülni.”

Ezt a traumát csak évekkel később sikerült feldolgoznia, és elgyászolnia a kisbabát. Végül Szilvia úgy döntött, válni akar, és külön költözött. Időközben lediplomázott, megpályázott egy gyakornoki állást a Külker Főiskolán, és nem sokkal később már tanársegédként dolgozott ott. Közben próbált új párra is találni, ám a belenevelt engedelmesség, és a tiniként átélt molesztálás miatt ez nem ment könnyen.

A nap, ami mindent megváltoztat

Szilvia épp egy ilyen nárcisztikus, bántalmazó kapcsolatban élt, amikor 2002-ben húsvétkor hazautazott a szüleihez. Akkor már tanszékvezető- helyettesként tanított marketinget, rengeteget dolgozott, így nem csak lelkileg, de fizikailag sem volt jó állapotban. Úgy érezte, szüksége van egy kis feltöltődésre.

Fehér és barna minták váltakoznak a kanapé szövetén. Egy kis piros szösz megakad az egyik csíkon, ahogy kifújja a levegőt, meglibben. Szilvia kutyapózban, görcsösen szorítja az anyagot, miközben érzi, hogy újra kitörni készül belőle a hányás. A feje lüktet, megállíthatatlanul forog a világ. Egy milliméternyi elmozdulás is elviselhetetlen fájdalommal büntet. „Apa, ne menj ki” – suttogja. „Állítsátok meg…”

De nem lehet megállítani.

Ezért hát kapaszkodik, miközben minden elúszik. Félni már nem fél, átadta a hatalmat egy nála sokkal nagyobb erőnek.

„Én akkor biztos voltam benne, hogy meghalok.

Tehát hogy emlékszem arra a csendre és nyugalomra, ami akkor ott volt a fejfájás, a folyamatos hányás minden mellett, hogy én biztos voltam benne, hogy én most meg fogok halni.”

Bár Szilvia elájult, sugárban hányt, és mozdulni sem tudott a szédüléstől, a kihívott ügyeletes orvos csak gyomorrontásnak diagnosztizálta a rosszullétet, ami utána órák alatt egyre rosszabbá vált. Végül öccse egyik barátja, aki mentősként dolgozott, javasolta, hogy mérjék meg a vérnyomását. Ami, mint kiderült, ekkor már szinte életveszélyesen alacsony volt. Azonnal riasztották a mentőket.

Szántó Szilvia sztrókot kapott

„Ez már este 10 óra volt, és amikor a mentősök beraktak a mentőbe, akkor

a fülem hallatára azt mondták, hogy ebből már élő ember nem lesz.

Bevittek a kórházba, és ott az első orvos, doktornő, aki vizsgált, őtőle emlékszem, hogy valahogy megkérdeztem, hogy meghalok-e. Hogy majd meg fogok halni? És akkor nem válaszolt. És aztán azt éreztem, ahogy vittek fel valami osztályra, hogy nem tudom ezt az érzést pontosan megfogalmazni, de mintha egy ilyen őrangyal szerű valaki odaért volna mellém. Én így érzékeltem. Bajuszos volt, barna hajú, nagy barna ballonkabátja volt, és amikor én ezt a férfit így érzékeltem, akkor tudtam, hogy nem fogok meghalni.”

Az Egyszer Lent podcast új részéből kiderül, hogyan épült fel Szántó Szilvia a súlyos állapotból, hogyan sikerült kilépnie az áldozat szerepéből és végül hogyan lett belőle segítő szakember.