Legindi Tímea története férje, Suhajda Szilárd elvesztéséről

Legindi Tímea, közgazdász, kommunikációs szakember. A legtöbben viszont Suhajda Szilárd feleségeként ismerik. De nem csupán az élete párja, a gyermekének édesanyja, a hátországa volt, hanem az expedícióinak a kommunikációs vezetője is. Nem volt ez másképp 2023 tavaszán sem, amikor Szilárd oxigénpalack és serpák nélkül indult neki a Himalája 8848 méteres csúcsának. Útközben azonban eltűnt és már soha többé nem tért vissza. Timi pedig egyedül maradt 5 éves gyermekükkel, azonban nem temetkezett magába. A kisfiukkal való közös programok és a futás erejével átlendült a mélyponton. Krízisben is erősödni című előadásával ma már ő motivál másokat a legnehezebb helyezetekben. Legindi Tímea története következik az Egyszer lent podcast új epizódjában.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Legindi Tímea és Suhajda Szilárd megismerkedése

Nincs is jobb program, mint az ébredő természetben kirándulni. Egy tavaszi napon Timi a Bakonyba indult sziklát mászni. Csesznek környékénél ember sem tudna szebb völgyet megálmodni, mint amit évszázadok alatt a víz kimosott. Szűk sziklafolyosók, melyek köré gigászi köfalak tornyosulnak, a környéket pedig zöld leveles indák borítják. A természet azonban más kincset is rejtegetett. Útközben ismerkedett meg Timi Szilárddal.

„Emlékszem, hogy utána anyukámnak meséltem otthon, hogy nagyon szuper volt a mászóhétvége.

Volt ott egy srác, aki azt mondtam, hogy nagyon nagyon kellemes a személyisége,

csak kár, hogy hosszú haja van egyébként, mert nem volt soha hosszú hajú barátom, meg ez így nem nem tetszett nekem.”

Szilárd ugyan nem vágatta le a haját, mégis elvarázsolta Timit. Nem volt kérdés, mindketten a hegymászás szerelmesei voltak, útjuk örökre egybefonódott.

„Amikor megismerkedtünk, akkor mondtam Szilárdnak, hogy bár végig tudom főzni az egész szakácskönyvet…viszont elfecsérelt időnek érzem a konyhában töltött időt, és ha így együtt szeretnénk mászni, akkor az van, hogy vasárnap én nem a húslevest fogom főzni, meg a rántott húst csinálom, hanem eszünk szendvicset ebédre, és kimegyünk Bajótra mászni a sziklára és hogy ha ez neki is jó, akkor az szuper.”

Randi 8000 méteren

Randijukra már 5000 méter felett került sor. Szilárd ugyanis nem csupán szerette a hegyeket, hanem próbára is akarta magát tenni a világ legmagasabb csúcsain. Következő útja a 8611 méteres K2-re vezetett, Timi pedig szeretett volna utánamenni legalább az alaptáborba.

Egyik reggel főnöke elé állt és kerek perec kijelentette, szeretné kivenni egész éves szabadságát, hogy utazhasson. Mint tudjuk a szerelem csodákra képes, és tényleg csoda történt, Timit végül elengedték a munkahelyéről.

„Akkor mi egy ilyen tucatnyi pakisztáni sráccal fogtuk magunkat, és egy hétig gyalogoltunk a gleccseren,

mire elértük a K2 alaptáborát. Egyébként a mai napig meghatározó élmény számomra az ott töltött idő, és bármikor visszamennék. Kellett vízumot szerezni a követségen próbáltak lebeszélni, hogy biztos jó ötlet-e nekem nőként odamenni, és mondtam, hogy ne aggódjanak, nagyon nagyon jó lesz minden. A szüleimet már kicsit nehezebb volt meggyőzni, de hát úgy voltak vele, hogy ismernek, és akkor inkább nem mondanak semmit.”

Ez a világ egyik legzordabb vidéke. Nehezen járható gleccserek, fokozatosan csökkenő oxigénszint, szélsőséges időjárás. Az úton folyamatosan van valamilyen veszély: mély szakadékok, kőomlás, vagy éppen lavina jöhet. A léptek egyre nehezebbek felfelé. Egyszem lányuk pedig napokig menetelt így Pakisztánban, távol a civilizációtól. A csípős éjszakákon sátorban aludtak, és a fürdés még csak szóba sem jöhetett.

„Azon a táborhelyen megkértem ott a Balti srácokat, hogy hát nekem végülis randim lesz egy két három nap múlva, hogy szeretnék hajat mosni, és nagyon üdítő látvány lehetett számukra, hogy az egy szem nő a csapatban egy ilyen európai fehérbőrű kiscsaj, nyüzüge is ráadásul… megkértem a szakács fiút, hogy melegítsen vizet, akkor egy teáskannába vizet melegített és mondtam, hogy akkor segítsen… Az persze egy más kérdés, hogy előtte egy hétig nem fürödtem, mert itt hát némileg nomád körülmények vannak.”

A randevúra, amire festői környezetben került sor. A kilátás semmihez sem hasonlítható. A tábort körbeveszik a hófödte nyolcezresek. Szilárdnak annyira tetszett Timi elszántsága, bátorsága, hogy odáig is elment érte, hogy akkortól már nem is volt kérdés az, amin azokban a napokban gondolkozott. Meg fogja kérni a kezét.

Legindi Tímea várandós lesz

Timi azt hitte legalább 4000 méterre kell majd másznia a lánykéréshez is, de végül elég volt a Prédikálószékre felmennie, mert időközben várandós lett kisfiukkal, Somával.

„Életem szerelme, Timi” – kezdte Szilárd a Dunakanyar panorámájában, mire mindketten elérzékenyültek. „Hozzám jössz feleségül?” A válasz egyértelmű volt.

Hamar össze is házasodtak, majd megszületett Soma. De egy hegymászó életén ez nem változtat. Ez egy életforma, amihez hozzátartozik a bizonytalanság, a kockázat, hogy nem jön vissza többet. Sokan nem értik, minek mennek a veszélyzónába. De ilyenek az álmok, a vágyak.

„Van egy sajátos humorom. Én néha ezt így bedobtam a semmiből. Mondjuk egy ilyen vasárnapi ebédnél hármasban ültünk, és mondtam, hogy Szilárd, csak úgy mondom, hogy amúgy nem áll nekem jól a fekete. És akkor ő pontosan értette azt az aggódást és azt a féltést, amit én ezzel ki szerettem volna fejezni.” mondja Legindi Tímea.

Suhajda Szilárd az egyik legeredményesebb magyar hegymászó volt. A K2 csúcsát első magyarként érte el, ráadásul oxigénpalack és serpák nélkül. Nem sokkal később ugyanígy a szintén 8000 feletti Lhocét [Loccét] mászta meg.

Ezek után felkészültnek érezte magát, hogy a világ legmagasabb pontját, a 8848 méter magas Mount Everestet ugyancsak elérje. Ez oxigénpalack és magashegyi teherhordók segítsége nélkül mindmáig nem sikerült magyar hegymászónak. De a világon is csak kevesebb mint 200 embernek.

„Én nem zsákbamacskát vettem”

„Azt szoktam mondani, amikor megismerkedtünk, én nem Szilárd révén kezdtem el mászni, és ő már mászott, amikor megismerkedtünk. Nem az volt, hogy hogy összeismerkedtünk. Van egy férjem, akinek kapuzárási pánikja lett hirtelen és 40-50 éves kora között azt gondolta, hogy neki valami nagyon extrém dolgot kell csinálni, és ő most szeretné megmászni a Mount Everestet, hanem ez a mindennapjaink része volt. Soma is úgy nevelkedett, hogy neki nem idegen az, hogyha a konyhaasztalon légcsavar meg jégcsákány és hágóvasak vannak.”

Szilárd egyszer már megpróbálkozott a Csomolungmával, akkor nem sikerült neki. Természetes hát, hogy Timi féltette, de mindenben támogatta férjét. Ahogy máskor, ezúttal is oroszlánszerepet vállalt a szervezésben és itthonról tartotta a kapcsolatot a sajtóval. Kommunikációs szakemberként tudta, azt is meg kell beszéljék, mi lesz, ha a legrosszabb következik be. Mik a hivatalos lépések, ki írja a sajtóközleményt, ki fog megszólalni.

 „Benne van a pakliban, de valahogy soha nem gondolod teljesen komolyan. Nem is, nem is szabad szerintem teljesen komolyan gondolni, mert akkor megbénítana a megbénítja a mászót is a hegyen ez a félelem, illetve az itthon maradt ugye én csapattag meg családtag is voltam egy személyben.”

Egy-egy ilyen expedíció hónapokig tart. A mászók több akklimatizációs körben szoktatják hozzá szervezetüket a magaslathoz, ahol kevesebb az oxigén, kisebb a légnyomás. Fel kell készülni lelkileg is – ha egyáltalán fel lehet – hogy hosszú ideig nem ölelhetik meg szeretteiket és legfeljebb kamerán keresztül láthatják őket.

Szilárd utolsó útja

Szilárd jól haladt, minden az előzetes terveknek megfelelően alakult. Timi rendszeresen beszélt vele, Soma is minden alkalommal megmutatta legújabb lego építményét. Ez volt a közös hobbijuk.

De a legnehezebb még hátra volt. A 8000 méter feletti szakaszt egyenesen halálzónának hívják.  A test elkezdi felélni oxigéntartalékait, a vér besűrűsödik, a szív extrém terhelésnek van kitéve, leáll az emésztés, szinte lehetetlen aludni és végig kíméletlen hideg van.

Az agy sem jut ilyenkor elegendő oxigénhez, így az ítélőképesség szintén romlik. Nem véletlen, hogy a hegymászók igyekeznek egy nap alatt megtenni ezt az utat. Szilárd egy szerdai napon indult az utolsó táborból a csúcs felé. Volt nála műholdas telefon és nyomkövető.

Timi néhány barát és újságíró körében várta a fejleményeket otthonukban. Hajnali három óra. Először csörög a telefon, ki más lenne ilyen korán, mint Szilárd.

„Drága szerelmem, itt vagyok a Balcony nevű ponton 8 400 méteren,

ezt neked is látnod kéne. Gyönyörű idő van.”

Közben Magyarországon is felkel a nap, az utolsó vendégek is megérkeznek. Timi főzi a kávét, sorra adja az interjúkat és minden szabad percében Szilárd útvonalát nézi, hogy áll. A nyomkövetőnek 15 percenként kéne frissülni, de egyszer csak megszakad a jel.

Arról, pontosan hogyan zajlott le ez a nap, és az azt követő lassan másfél év, mi segít neki a mindennapokban, illetve hogyan élte meg a gyászt, férje elvesztését, Legindi Tímea az Egyszer lent podcastben mesélt.