Pogány Anikó meddősége: érezte, hogy valami nincs rendben

Pogány Anikó érezte, hogy valami nincs rendben vele, de hosszú időbe telt mire végre megkapta az embertelenül közölt diagnózist. De nem nyugodott bele, hanem időt, energiát és pénzt nem kímélve próbálta megváltoztatni azt, ami egyes egészségügyi dolgozók szerint megváltoztathatatlan. Hogy visszafordíthatatlanul meddő. Az Egyszer lent podcast új adásában Pogány Anikó mesél Lovas Rozinak.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Fény derül Pogány Anikó komoly betegségére

Anikó gyomorgörccsel ül a háziorvosnál. Visszhangzik benne, ahogy a fehér köpenyes férfi legutóbb elküldte, amikor szörnyű migrénre és túl hirtelen felszedett kilókra panaszkodott.

Fogyjon le és vegyen be egy aszpirint!

Ezt elsőre elfogadta, még akkor is, ha megszégyenülve ment ki. Most, a két napos alvás után viszont a doktor is vakarja a fejét. Lassan két ujjal pötyög a gépbe és hidegen mondja: Elküldöm egy vérvételre. 

A következő alkalommal Anikó már a laboroeredményekkel a kezében kopogtat be. A körzeti orvos kis tanakodás után megnyugtatva közli, hogy a cukra ugyan magas, de amúgy minden rendben. A biztonság kedvéért felír egy gyógyszert.

De a gyógyszer nem segít, sőt, Anikó már a mérleg közelébe sem mer menni, érzi, ahogy napról napra dagad. Endokrinológushoz fordul, ahol kiderül, hogy

a pajzsmirigye extrém módon begyulladt.

A kézhez kapott eredménye a felső határérték a négyszázszorosa volt. 

Kavarogtak benne az érzések, amikor kilépett a rendelőből. Nagy kő esett le a szívéről, mert végre megtudta, mi a baja.

Aztán belenyilal a bizonyosság, hogy akkor ezért nem jön össze a gyerek. Párjával még ugyan friss volt a kapcsolata, de már fél éve, szinte a kezdetektől próbálkoztak, ezért megnyugodott, hiszen végre megtudta, mi a sikertelenség oka.

Ha szerencséje lesz, akkor a most felírt gyógyszer hat majd. De ahogy a doktor magyarázta, lutri, kinél, mi válik be. 

„Nekem az első hatott. Nagyon jó volt…csak a mellékhatások nem voltak túl fényesek.” – mondta Pogány Anikó.

Anikó egyre jobban vágyik a babára

Folytatták a kezelést, és bár a derékig érő hajzuhataga látványosan megfogyatkozott, a kellemetlen tünetek ellenére a laboreredményei egyre jobbak és jobbak lettek.

Egy év után eljutottak odáig, hogy az orvos áldását adta arra, hogy újra próbálkozzanak a gyerekkel. Anikó ujjongott a hír hallatán, ugyanis ekkor már nagyon vágyott egy gyermekre.

Vágya olyannyira megszilárdult, hogy a korábbi, hosszabb párkapcsolatának is azért vetett véget, mert a párja kategorikusan kijelentette, még nem akar gyereket. Később a társkereső oldalon, ahová felregisztrált, kertelés nélkül leírta, milyen párt keres magának, és azt is, hogy nem tudja elképzelni az életét gyermek nélkül.

A mostani párjával az interneten találkoztak, és bár Anikó nem hitt abban, hogy majd egy app segít megtalálni az igazit, mégis így lett:

meglepően gyorsan egy hullámhosszra kerültek Mátéval.

Ebben határozottan segített, hogy a keresés során mindkettőjüknek prioritás volt, hogy egy olyan társat találjanak, akivel lehet közös jövőt tervezni.

Az ismerkedésük során nem voltak titkolózások és félrebeszélések, mindketten nyílt lapokkal játszottak.

Észre sem vették és már az első gyermeküket tervezgették,

aki azonban sehogy sem akart megérkezni. Bár az orvos szerint Anikó pajzsmirigye rendbejött, minden egyes havi vérzéssel tovább nőtt benne a baljós érzés, ezért újra bejelentkezett a nőgyógyászához.

Pogány Anikó érzi, hogy valami nincs rendben

A doktor végül elvégeztette a női nemi hormonpanel vizsgálatot, amire az orvosok nem nagyon hívják fel a figyelmet a szokásos nőgyógyászati vizsgálatok során. Pedig fontos információkat tartalmaz egy-egy ilyen laboreredmény, főleg a termékenységről ad pontosabb képet.

A ciklusfüggő hormonok szintjét két vérvétellel, a ciklus 3. és 21. napján vizsgálják. Anikónak, mint a legtöbb nőnek, fogalma sem volt arról, hogy ezek a hormonokat jelölő betűk pontosan miket takarnak.

Anikó végül megcsináltatta a vizsgálatot. Ült az asztal előtt, kezében a laborlelettel, amin ismeretlen betűk és számok sora szerepelt: AMH, FSH, LH.

Szinte mindegyik mellett apró csillagok, amikről jól tudta, ezek bizony azt jelölik, hogy az értékei a normál tartományon kívül esnek, tehát valami gond van velük.

Az AMH-n megakadt a szeme: 0,02. Az majdnem nulla. Felcsapta a laptopot, és amíg a rendszer felállt, a kijelző kék fényében a kezébe temette az arcát. A szíve a torkában dobogott, lángolt a bőre, zsigerileg érezte, hogy mindjárt valamilyen rossz hírrel szembesül.

Szabályosan remegett a keze, miközben elkezdte beírni a keresőbe: alacsony AMH, magas FSH, kevés progeszteron. Különféle babavárós Facebook csoportokba regisztrált és segítségkérő posztokat írt, de minél többet tudott meg, annál inkább kétségbeesett.

Forgott vele a szoba, arra sem emlékezett, hogy mikor hívta fel a párját, aki pár perccel később már a karjaiban ringatta. A netes találatok sötét képet festettek az állapotáról: alig van petesejtje, és ami van, az valószínűleg nem életképes.

Nem jó a progeszteron értéke sem, sőt, gyakorlatilag peteérése sincs. 

„Hívogattam azokat a barátaimat, akik hasonló problémákkal küzdöttek, voltak, akik már hat éve lombikoztak és nem sikerült, de még nekik is sokkal jobb értékeik voltak, sokkal…”

Anikó kétségbeesik

Anikó azonban nem tudott leállni, azonnali válaszokat akart, reménykeltő szavak után kutatott. Amikor nem a netet böngészte, kétségbeesetten hívogatta azokat a barátait, akikről tudta, hogy meddőségi kezeléseken vesznek részt.

Ezek a telefonhívások csak még jobban elkeserítették, ugyanis még azoknak is sokkal jobbak voltak az eredményei, akik már hosszú évek óta lombikoztak.

A 33 éves nő teljesen összeomlott, úgy érezte, hogy minden, amin eddig keresztülment értelmetlenül történt.

Hisztérikus állapotban rontott be az orvosához a leletekkel.

„Odamentem, kivártam a sort, behívott időpont nélkül, és teljesen másokat mondott. Azt mondta, hogy ez egy pillanatnyi érték volt…”

Az AMH szintje tragikusan alacsony volt… Alacsony AMH szint esetén a szakemberek többsége a különféle vitaminkészítmények szedését javasolja. A vitamin beépüléséhez sok idő kell, ezért azt javasolják Anikónak, addig is keressen fel egy meddősségi centrumot.

Anikó így is tett, ám sokként érte, hogy a meddőségi központban azt mondták, ilyen értékekkel

ő bizony meddő, és nem adnak neki időpontot.

„Felhívtam az orvosomat, aki mondta, hogy közben ő is felvette a kollégákkal a kapcsolatot és tudja ezt, csak nem akarta elmondani, mert többet árt, mint használt…”

Anikó előtt elsötétült a világ…Hisztérikusan járkált a lakásban, felváltva szitkozódott és sírt, fülében pedig ott csengenek az egészségügyi dolgozó érzéketlen szavai: visszafordíthatatlanul meddő, visszafordíthatatlanul meddő.

Aztán az orvosa hívta, aki már egy kicsit enyhébben fogalmazott: valóban rosszak az eredmények és jelen pillanatban tényleg alig van esély egy babára, de fiatal még, folytassa a vitaminkúrát és keressen egy másik meddőségi klinikát, ahol emberi módon kommunikálnak vele.

Hallgatva a nőgyógyászára, Anikó végül

úgy döntött, hogy nem hajlandó elfogadni a számára elfogadhatatlant,

és belevetette magát a kutatásba.

Anikóék belevágtak a kutatásba

Anikóék mindennek utánamentek, kikutatták, melyek a legjobb vitaminok, mit érdemes még kipróbálni, gyökeresen váltottak életmódot.

Lelkileg rendkívül megterhelő időszakon mentek keresztül Mátéval,

orvostól-orvosra rohangáltak, marokszámra ették a táplálékkiegészítőket, miközben anyagilag is lenullázták magukat. Mint a legtöbb, meddőségi problémákkal küzdő párnak, nekik is hatalmas kihívásokkal kellett megküzdeniük, így Anikó már arra is gondolt, hogy az lenne a leghumánusabb, ha elengedné a párját.

Máté azonban erről hallani sem akart, és nem is volt nagyon idejük ezen vitatkozni, ugyanis az események tovább sodorták őket az úton. Külföldi oldalakat bújtak, minden lehetőséget felkutattak, és amit a pénztárcájuk elbírt, azt ki is próbálták.

Holisztikus szemléletű helyekre is ellátogattak, Anikó pedig egy meglepően más hozzáállással találkozott, mint korábban a telefonon keresztül a meddőségi klinikában.

Ezzel elindultak egy másik úton, és hamarosan olyan csoda történt velük, amire nehezen találni szavakat. A saját tapasztalata alapján pedig Anikó azt tanácsolja a meddősséggel küzdőknek, hogy

amíg a nullánál egy kicsivel is nagyobb az esély, addig nem szabad feladni.

Történetéről Lovas Rozinak mesélt az Egyszer lent podcastben.