Sárospataki Albert: hogy lehet túlélni egy pénzügyi válságot

Sárospataki Albertnek 20 éves koráig több vállalkozásötlete is volt, utaztatós cége azonban milliárdos szintre nőtte ki magát. A 2008-as világválság viszont mindenét elvette, amit addig felépített. Ma újra egy sikeres cég élén áll, a Billingo ügyvezetője. Az ő történetét hallhatjátok. Az Egyszer lent podcast 4. évadában Sárospataki Albert Lovas Rozinak mesélt arról, hogyan lehet túlélni egy komoly pénzügyi válságot, és hogyan ne veszítsük el soha a reményt.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Sárospataki Albert fiatalkora

A Veszprém megyei kis faluban, Magyarpolányban álló családi házban a konyha volt a legvilágosabb hely, ezért Sárospataki Albert édesanyja folyamatosan ott varrt. Nem szakadt ruhákat, hanem újakat, vagy függönyöket, párnákat. Albertnek kisfiúként természetes volt, hogy amíg ő a földön játszott, addig anyukája varrt. Éjjel-nappal.

„Egyáltalán nem úgy indult a varrodájuk, hogy ölükbe hullott valami…

Kétkezi munkás emberek voltak, és egész egyszerűen annyira kitartóak voltak, elkezdték felépíteni az egyszemélyes vállalkozásukat…és ez folyamatosan bővült, és vidéken egy abszolút jelentős vállalkozást építettek föl.” – mondta Albert

Albertnek már nagyon fiatalon teljesen természetes lett, hogy a szülei mások abban az értelemben, hogy a munkaidejüknek igazából sosincs vége. Ilyenkor a szobájában rendezgette a szekrényeiben tartott gyűjteményeit. A gyűjtőszenvedélye ugyanis kirívóan megkülönböztette a többi gyerektől.

A családi ház emeletén található gyerekszoba dugig volt kagylókkal, bélyegekkel, érdekes kövekkel, telefonkártyákkal, régi pénzekkel, jelvényekkel. Kisfiúként neki a játék nem az építőkockát vagy a rajzolást jelentette, hanem a kincsek rendszerezését, amiket a legkülönbözőbb helyekről gyűjtögetett össze.

Sárospataki Albert gyermekkori álmai

Miközben Albert szülei a földszinten éjszakába nyúlóan dolgoztak, addig ő az ágyában fekve

arról álmodozott, egyszer lesz egy saját plázája.

Becsukta a szemét és szinte látta, ahogyan az elképzelt 35 bolt egymás mellett sorakozik: a virágbolt, az elektronikai bolt, az élelmiszerbolt, és a ruhabolt. Már akkor arról álmodozott, hogy saját vállalkozásai lesznek és nagy dolgokat fog építeni.

„Szerintem gyerekként nagyon nehéz azt megfogalmazni, legalábbis én nem annyira tudtam, hogy akkor nekem mi az életem vágya…” – mondta Sárospataki Albert

A koránál mindig idősebbnek kinéző Albertet 14 éves korától elragadta a diszkózás világa. Szülei segítségével bakelit lemezjátszókat és más felszereléseket vett, elleste a fortélyokat az idősebb lemezlovas barátaitól, majd

éjszakánként beállt DJ-zni a balatoni éjszakákba. És saját klubot is csinált.

Amit megkeresett, abból lézerberendezést vett: már sorra tudta járni a nagyobb Balaton-parti helyeket és a zene mellett lézershowkat is csinált, vagy bérbe adta a felszereléseket.

Aztán a zenei világ 18 éves korára elhalványult. Az érdeklődése ugyanis egy látszólag komolyabb üzlet fele fordult: a táplálék- és étrendkiegészítők világa, vagy ahogy ő nevezte, a

saját poros boltja megnyitása felé.

Sárospataki Albert élete egészen új irányt vesz

A poros bolt nemegészen két évig maradhatott nyitva, mert a szaktudása még nem volt meg ilyen fiatalon: a bevételeket nem forgatta vissza, és a boltban lévő készletek elapadtak. Miközben már látszott, a

poros bolt a bezárás felé közelít, már a reklámbizniszes ötlete megvalósításán dolgozott.

A pizzás dobozok fedelében remek hirdetési felületet látott, ezért gondolta, hogy azokra cégek reklámjait szitázza rá.

„Ez egy tök jó ötletnek tűnt, és elképzeltem azt, hogy akkor én le fogom tarolni itt a Dunántúlt, és akkor mindenhol az én pizzás dobozaim lesznek, és tök sok mindenkivel együtt fogok működni, és mennyire jó lesz.” – emlékezett vissza Sárospataki Albert

Még húsz sem volt, mikor már a harmadik vállalkozásötlete esett kútba.

De sosem érezte, hogy kudarcot vallott.

Ment tovább előre. Úgy, ahogy azt gyerekkorában a szüleitől látta. Az ötletek könnyedén jöttek, és sokakkal ellentétben sosem várt a megvalósítással. Belevágott, mindig a legnagyobb kíváncsiság és óriási motiváció, vágy hajtotta. Számítógépén a barátjával együtt cégeknek szerkesztettek prospektusokat, és a babzsákfotel gyártásba is beszállt.

A 2008-as válság előtt

A nagy biznisz ötlete egy horgászat alkalmával született meg Sárospataki Albert fejében. Még csak 20 éves volt.

„Sima buszbérlések, szórólapos hirdetések, szuperinfo és hasonló újságos hirdetések útján különböző belföldi és nemzetközi utazásokat szerveztünk, és tényleg nagyon nagy volt az igény erre, és azon kaptuk magunkat, hogy a nap végén már harmincöt darab buszunk megy naponta.”

„Nagyon hamar nagyon nagy sikereket aratott, és az volt az első olyan sikerünk, amit át tudtunk élni, és nagyon hamar másfél év alatt egy

másfél-kétmilliárdos árbevételű céget tudtunk felépíteni”

Noha Albert még nem költözött el a családi házból, az élete teljesen megváltozott. Bekerült a város nagyon sikeres és jómódú vállalkozói közé. Akire az emberek nagyon másként kezdtek nézni és nagyon sok barátja lett.

A magyarok tudatát október 6-án érte el a válság, amikor a vezető részvények és az euróárfolyam is zuhanni kezdett. Amikor az összes hírportál címlapjain percről percre tudósításokban foglalkoztak azzal, hogy itt a gazdasági válság.

Váratlan fordulat a vállalkozás életében

„Amikor bedőlt a Lehman Brothers, utána nagyon hamar egyébként láttuk, hogy drasztikusan esik vissza az utasszámunk és nem jönnek az emberek. Próbáltuk megfogni, próbáltunk tenni ellene, de azt láttuk, hogy ott már nagyon hamar a költségeink magasabbá váltak, mivel a bevételeink visszaestek, a költségek ugyanúgy maradtak, ezért

elkezdett elfogyni a pénz.

És ez tényleg pár hónap leforgása alatt, és pár hónap alatt vált világossá, hogy ezt nem fogjuk tudni valószínűleg megmenteni…” – mondta Sárospataki Albert

A buszos vállalkozás mellett a válság a szülei varrodáját is magával vitte.

A családnak annyi pénze nem maradt, hogy befizesse a villanyszámlát, melegvízük pedig csak a megmaradt éjszakai áram miatt volt. A gyertyafényes esti fürdőket már nagyon más minőségben élték meg, Alberték elkezdték teljesen átértékelni a kialakult helyzetet.

“Maga a gyertyafénynél vacsorázni, meg fürdeni igazából, az élményteli volt. Nem is az volt a probléma, hanem az, amikor tudtuk, hogy kikapcsolják az áramot. Az egy nehéz időszak volt, mert az már tényleg annak a jelzése, hogy nagyon nagy a baj.

Tehát ott már nem az a kérdés, hogy elmész-e moziba, vagy elmész-e egy étterembe, hanem az a kérdés, hogy

az alapvető szükségleteid egyébként nincsenek meg.

És ez egy nagyon nagy probléma, amikor már odáig eljutsz, hogy jóformán a rezsit nem tudod fizetni, mert nincs miből. És emlékszem, hogy azért ez egy nehéz állapot, hogy jóformán azon kell dolgozz, hogy tényleg a létminimumot meg tudd teremteni.”

Albert sokat ült a papírok felett, sokat járkál fel alá a házban és gondolkodott azon, hogyan tudja megoldalni ezt a helyzetet.

23 éves korára megjárta a csúcsot, majd belezuhant a gödörbe.

De minden egyes nap ki akart mászni belőle.

„Nekem akkor is mindig az volt az elképzelésem, hogy valamilyen szinten a vállalkozói attitűdöm fogja megoldani ezt a helyzetet. Ez is oldotta meg. Tehát, hogy valamilyen szinten nagyon fontos szerintem a kitartás, és hogy a legborúsabb időben is mindig legyen valami olyan fény, amit olyan cél, amit egyszerűen el akarsz érni. És

hogyha neked vannak ilyen formában céljaid, célkitűzéseid, akkor mindig meg fogod oldani.”

Ám Sárospataki Albert nem az az ember, aki ne állna meg még egy ilyen mély gödörből is: mindent, amit csak lehetett, megpróbált azért, hogy rendeződjön a helyzetük – és sikerrel járt. Erről mesélt Lovas Rozinak az Egyszer lent podcastben.