Bántás nélküli szeretetben lenni, az nem olyan ismerős

Bodor Panna másodéves egyetemistaként ismerkedett meg egy elvált, nála jóval idősebb, háromgyerekes férfival. A kapcsolat során Panna rengeteg dühöt és frusztrációt fojtott el, ami konfliktushelyzetben görcsös, fojtó, gyakran sikoltozásba is átcsapó zokogásrohamokként tört ki. Amikor ezek a rohamok már akadályozták a tanulmányaiban, eldöntötte, hogy bevonul Tündérhegyre. Honnan jön az erő a beismeréshez, hogy valami nem stimmel és segítségre van szükség? Mi történik, ha az ember címkét kap a lelkére? Milyen visszatérni egy definitív diagnózis után a hétköznapokba? Az Egyszer lent podcast 4. évadában Lovas Rozinak mesélt magasságokról és mélységekről Bodor Panna.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Bodor Panna gyermekkora

Pannának a történetmesélés kiskorától kezdve meghatározó szerepet töltött be az életében. Értelmiségi családban nőtt fel, mindig is rengeteg könyv vette körül, és ahogy megtanult olvasni, egyiket vette le a polcról a másik után.

Gyerekként Jacqueline Wilson és Meg Cabot könyveit szerette a legjobban. Bármikor, ha feszültség volt a családban vagy bármi miatt rosszul érezte magát, ezekbe a történetekbe próbált belefeledkezni.

A regényhősök életébe menekült. Ott is szeretett élni.

Kiskamaszként és később a gimnáziumban is nehezen találta meg a helyét, bár alapvetően szeretett volna egy közösség része lenni, feloldódni egy társaságban.

„Ami a gimnáziumi éveimet meghatározta, az a testem iránti gyűlölet…

Akkoriban kik voltam a sztárok? Mondjuk Britney Spears ott volt a falamon szuper kockás hassal, és nekem valahogy azt senki nem mondta el, mert valószínűleg így nem is kérdeztem rá konkrétan, hogy hogyan lesz valakinek kockás a hasa, én csak azt láttam, hogy az enyémen van egy kis hurka és azt hittem, nekem is így kéne tudnom kinézni.” – emlékezett vissza Bodor Panna

Pannát felveszik az egyetemre

Ez a szorongás fiatal felnőtt koráig is elkísérte, és az sem oldotta fel, hogy rengeteg jelentkező közül vették fel a Színház és Filmművészeti Egyetemre. Sok diák számára ez örökre csak egy álom marad, Bodor Panna viszont végre bekerült egy olyan közegbe, ahol mindenkit az érdekelt, ami őt is, egy inspiráló légkörben alkothatott, létezhetett.

Ugyanakkor Pannában a testével kapcsolatos ellentmondásos érzés továbbra is erős volt. Sokszor a magányt, feszültséget is evéssel próbálta feloldani, közben pedig mindennél jobban vágyott a szeretetre. Nem csak mások szeretetére, a sajátjára ugyanúgy.

„Valahogy el akartam érni azt, hogy jobban szeressem magam,

és az tűnt elsőre a legjobb megoldásnak, hogy átalakítom magam olyanná, amit meg tudok szeretni és akkor hátha meglesz a belső önbecsülés is.”

Panna ekkor látványosan lefogyott, de az egészséges utat választotta: lassan szabadult meg pluszkilóitól. Mire vége lett a nyárnak, és visszatért az egyetemre, mindenkit lenyűgözött Panna új külseje.

„Nagyon érdekes volt, mert egyrészt örültem a sok figyelemnek, mert nekem az átlagnál több figyelemre és visszajelzésre van szükségem, de közben nagyon félelmetes is volt, mert többé nem volt rajtam az a védőpajzs, ami segít abban, hogy én döntsem el, hogy meddig jöhet a másik.”

Panna főszereplő lesz a saját életében

Pannának végre legalább a saját történetében nem kellett mellékszerepet játszania, ő lett az abszolút főszereplő. Mint az amerikai tinifilmekben. Élvezte a figyelmet, hogy megfordulnak utána, és úgy tűnt, „kifizetődik” a fogyás, legalábbis ami a kapcsolatait illeti. Egy ismerősén keresztül megismerkedett egy férfival, aki elsőre levette a lábáról. A találkozásuk elemi erővel hatott rá.

„Vele tapasztaltam meg először azt, hogy valakinek az intellektusa ugyanolyan vonzó számomra, mint a szexualitás. Egyszerre volt jelen a két rész, ami nekem sokáig elvált.” – mondta Bodor Panna

Panna a második randi után sírva ment haza. Sétált az utcán és ömlöttek a könnyei. Utólag visszagondolva, már itt sejthette volna, hogy valami nem stimmel, de azt, hogy ilyen hatással volt rá a férfi, akkor még betudta annak, hogy egyszerűen elsöpörte őt egy nagy szerelem.

A férfi azonban nem vállalta fel a kapcsolatukat. Sokszor találkoztak és mindegyik találkozás nagyon intenzív volt, de kérte, ne hívják ezt klasszikus kapcsolatnak. Pannát ez ugyan bántotta, de ezt nem mondta. Meg akarta tartani magának ezt az erőt, a sebezhetetlenség látszatát, hogy őt aztán senki nem bánthatja meg. Ezután pár hetet külön is töltöttek.

„Nagyon rossz állapotba kerültem.

Egyébként utólag visszanézve ez is egy red flag, ha ennyire ő válik a világegyetemed közepévé,

és ennyire ki tud billenteni csak azért, mert nincs ott, nyilván szól a saját sérültségedről, elhagyatottságodról, de szól arról is, hogy ott valami nagyon nem egészséges. Aztán sajnos visszasodródtam és onnan nem volt megállás, mert bemutatta a gyerekeit, a gyerekeket imádom, úgyhogy onnantól kezdve részben neveltem a gyerekeket…”

Bodor Panna 22 évesen pótanyuka lesz

22 évesen háromgyerekes pót-anyukaként kellett helytállnia. Nappal egyetemre járt, tanult, éjszaka próbált, a szabadidőkben pedig a gyerekeknek olvasott mesét, vagy segített a leckében. Szépen, lassan darálta be ez a helyzet, közben pedig nem kapott szeretetet párjától, és bár összeköltöztek, a férfi éreztette, hogy nem látja szívesen, nem komfortos az együttélés, nem jó ez a helyzet, amibe beleerőltették magukat.

„Egyáltalán nem kerültek meghallgatásra az igényeim,

pedig már meg tudtam őket fogalmazni, de mintha nem lett volna hangom.”

Panna egy napon összeszedte a bátorságát és megkérdezte azt, amire eddig csak magában kereste a választ. Hogyan, miként, miben lehetne jobb. A férfi annyit mondott, minden rendben vele, csak nem jár jól. „Szerintem ez jól példázza, hogy mennyire feladja az ember magát. Én elhittem valakinek, hogy nem teszem a lábaimat egymás után úgy, ahogy kéne.”

Bodor Panna egyre mélyebbre csúszik a kapcsolatban

Panna a nappali közepén találta magát. Lépegetett. Egyik láb, másik láb. A férfi arra kérte, hogy gyakorolják otthon a járást, mert szerinte a lánynak ez nem az erőssége. A férfi a kanapén ült, instruálta Pannát, aki pedig fel-alá sétált a szoba egyik végétől a másikig, mint egy kifutón.

Egyre mélyebbre csúszott a kapcsolatban és az önbecsülése is kezdett lenullázódni. Azt érezte,

hiába kiabál segítségért, nem hallják meg, nem törődnek vele.

Csak gyűlt és gyűlt benne a feszültség, végül, amikor konfliktushelyzetbe került sok esetben kontrollvesztett dührohamai lettek, amik súlyos, bénító, görcsös zokogásban csúcsosodtak ki.

Pannánál végül egyre gyakrabban jelentkeztek ezek a rohamok és már nemcsak otthon. Az egyetemre se tudott bejárni, nem tudta teljesíteni a szakmai gyakorlatát, amit az Örkény Színházban töltött.

Otthon zokogott, sikított hosszú órákig, miközben verte a fejét a falba. Közben pedig a fejében a saját hangját hallotta:

Ezt abba kell hagyni. Valaminek változnia kell.

Egy-egy fél napnyi zokogás után csak otthon gubbasztott kisírt szemmel, fizikailag és lelkileg is teljesen kimerülve. Egy nap egy ilyen roham közben már a konyhába indult el és a fiókot kinyitva a kést kereste. Panna felismerte, hogy azonnal segítségre van szüksége. Hiába várta a terápia hatásait, azok általában csak hosszú távon tudnak konkrét eredményeket mutatni.

Egy barátnőjétől hallott Tündérhegyről, és egyeztetve a terapeutájával elhatározta, megpróbál bekerülni. Az idáig vezető útról, a bent töltött hónapokról és a gyógyulásról mesél Bodor Panna az Egyszer lent podcastben.