Muhari Andrea: „A férjem felhívott, hogy figyelj, baj van”
Egyszer lent podcast sorozatunk 10. epizódjában Muhari Andrea nem mindennapi történetét ismerhetitek meg, aki 15 éve úgy döntött, összepakol és Szicíliába költözik. A történet kezdete mesébe illő: sikeres karrier, olasz férj, gyerek. Aztán a tündérmesét egy nem várt esemény árnyékolta be: kisfia idő előtt akart megérkezni, ám Andrea az agykontroll segítségével rácáfolt minden orvosi előrejelzésre. Mikor úgy tűnt, minden rendben, jött egy világjárvány, a koronavírus, amely felett már nem volt hatalma. Szeretett családja kettészakadt, Andrea pedig egyedül maradt kisfiukkal.
Hogyan lehet megbirkózni a bizonytalansággal, vagy egyben tartani a családot a világjárvány idején? Miként lehet többször is újra és újra felállni a kilátástalan helyzetekből? Erről szól Egyszer lent podcastunk záróepizódja. A műsorvezető ezúttal is Lovas Rozi, a Radnóti Miklós Színház színésznőjé volt.
Hallgasd meg most a kapcsolódó részt!
Muhari Andrea Szicíliában
Már 15 éve annak, hogy Andrea Szicília szigetére érkezett. A lélegzetelállító táj, az ámulatba ejtő tengerparti falucskák, a pálmafák, a délutáni szieszta, a magasban száradó ruhák, a hangos piacok és az állandó pezsgés azonnal rabul ejtette őt. „Turistaként idejönni a világ legjobb dolga! Hegy, tenger, mindenféle klíma, amit csak szeretnél, mindenféle táj.
Iszonyú jókat eszel, az emberek kedvesek, és úgy érezd egy pillanatra, hogy könnyű az élet. Hogy itt minden könnyű.”
Mint később kiderült, Szicíliában élni azért nagyon más dolog, de a sziget többé nem eresztette. Alig 24 évesen, egy nagyobb bőrönddel és azzal az elhatározással tért vissza, hogy dél-olasz földön próbál szerencsét. Kommunikáció-olasz szakos diplomájával Andrea, eleinte felszolgálóként dolgozott. Mikor pedig végre megjött a bátorsága hozzá, beadta önéletrajzát a helyi tévébe, és szinte másnaptól ott dolgozott vágóként és operatőrként. Egyik nap pedig egy jóképű, olasz fiatalember, Vincenzo érkezett gyakornoknak.
„Szoros barátság lett a miénk, ő egyébként egy komoly kapcsolatban volt benne akkor. Jól éreztem magam a társaságában, jól éreztem magam vele, jó érzés volt vele beszélni, nevetni. És arra nem is figyeltem fel, hogy ez lehet egy szerelem. Ráadásul nagyon fiatalos arca volt, nem is volt kategória, mint leendő szerelem.
Egyszer csak megtudtam, hogy egy idősek vagyunk, akkor hó, hát akkor lehet, hogy tetszik a Vincenzo.”
Muhari Andrea szerelemben esett
Pár hónap alatt kiderült, hogy Vincenzo számára is többet jelent Andrea egy futó kalandnál. A magyar és az olasz mentalitás összecsiszolásához azonban némi idő kellett, mégis a különbözőségeikkel együtt, Vincenzo és Andrea már ekkor jó párost alkottak. Hamarosan pedig össze is házasodtak. Az álomesküvő után nemsokára kiderült, hogy első gyermeküket várják. Határtalan volt a boldogságuk. Egészen a hatodik hónapig, amikor is megtörtént a baj:
„Beindult a szülés egy este, a 26. héten.
„Akkor még ugye nagyon pici volt a baba. 900 gramm volt a hasamban. Este, éjszaka éreztem, hogy ‘Te figyelj, nekem összehúzódásaim vannak’. Elkezdtük mérni, két percenként, másfél percenként…és mondom, hívom az orvosomat.”
„Komoly a baj, azonnal infúziót kell kapnod”
Közölte az orvos, és miközben a közeli kórházba irányította őket, tárcsázni kezdte az igazgató számát. Muhari Andrea és férje kocsiba szálltak. aA kismamát infúzióra kapcsolták, amint beértek a kórházba, a helyzet pedig annyira komoly volt, hogy párja sem mehetett be hozzá. „Megkérdeztem a főorvost, hogy mi lesz itt velem? És azt mondta: ‘Hát ezt csak a Jóisten tudja.’ Akkor, amikor egy főorvos ezt mondja neked, akkor mondom, jó, oké, akkor itt vegyük kézbe a dolgokat, mert rajtam múlik az egész. És akkor mondta az orvosom, hogy figyelj, itt lehet, hogy 2,5 hónapig rá leszel kötve egy infúzióra és gépre, nem kelhetsz fel semmiért.”
Andrea ekkor elhatározta, hogy 2,5 hónap helyett 5 nap múlva, Szent Vito napján (ahogy kisfiát is hívni fogják), ő ki fog kerülni a kórházból. Persze ezt akkor még senki nem hitte el neki, családja titokban sírt a kórház folyosóján, nagyon aggódtak érte, hiszen időközben kiderült róla, hogy még egy autoimmun betegséggel is küzd.
De Andrea nem adta fel, minden erejével arra fókuszált, hogy kisfia ne szülessen meg idő előtt és az agykontroll segítségével, csodával határos módon elérte, hogy hétfőre minden lelete tökéletes legyen, így elhagyhatta a kórházat. Ezután két és fél hónapos otthoni karantén következett. Mert a veszély, hogy elveszthetik fiukat, nem múlt el.
Muhari Andrea: „Egy pohár vízért nem kelhettem fel”
„Egy pohár vízért nem kelhettem fel, az emberek egymást váltották itt mellettem. A férjem megtanult nagyon jól háztartást vezetni, mert kénytelen volt. Kétszintes lakásunkban ő vitt fel reggel a nappaliba, ölben, mert nem kelhettem fel, és hát sokat mentünk ki-be a kórházba, mert a gyerekünk egyfolytában meg akart születni, én meg mondtam neki, hogy ne.”
Muhari Andrea otthon továbbra is kitartóan agykontrollozott, hogy valahogy a testében tudja tartani folyton megszületni akaró kisfiát. De legbelül ezernyi kétséggel küzdött. A heteket és hónapokat, Andrea kitartásának, férje és családja odaadó együttműködésének köszönhetően, végül sikerült átvészelni. Közeledett a szülés időpontja, augusztus 17-e, amikor is Vito a legnagyobb rendben és egészségben megszületett.
Ettől fogva minden idejét az anyaságnak szentelte
Férje is komoly szerződést kapott a palermói klubnál. Szép és álomszerű időszak következett. Nem is sejtették, hogy hamarosan, ismét váratlan fordulatot vesz életük.
Egy nyugodt hétfő délután Andrea egy furcsa telefonhívást kapott férjétől a munkahelyét illetően, majd pedig később a hírekből derült ki, hogy férje munkahelyének főnöksége súlyos gazdasági csalásokat követett el. Ezzel együtt gyakorlatilag másnaptól a férjének megszűnt a munkája, fizetése.
„Csak így ültünk, néztünk….és akkor két nap után mondtam neki, hogy most sírd ki magad. Szerintem most akkor eljött az a pont, hogy sírhatsz előttem is… add ki magadból… na, akkor nagyon rossz volt….akkor láttam talán először életemben a férjemet így tiszta szívből sírni.
Összeroskadt, és akkor kész…”
Hogy hogyan találtak Andreáék kiutat a bizonytalan helyzetből? És miután minden rendeződni látszott, hogyan írta át a világjárvány egyik pillanatról a másikra újra Andreáék életét? Egyszer lent podcast sorozatunk 10. epizódjából kiderül.
Muhari Andrea története után hallgasd meg az Egyszer lent podcast sorozat további részeit is:
Karafiáth Orsolya: “Bárkit az asztal alá ittam”
Dani Gyöngyi paralimpikon: “Meg kell tennem”
Bajzáth Sándor: “Egész nap döfködtem magam”
Epres Attila: “Ez azt jelenti, hogy rákbetegségem van?”
Nyári Barbara: A családon belüli erőszak nem magányügy
Szvitacs Alexa: “Nagyon furcsa volt felébredni a kómából”
Bánlaki D. Stella: Ha nemet mondtam, nem akarta meghallani
Nyikes Fatime: “Úgy törtem össze, mint egy karácsonyfadísz”
Sterczer Hilda hitte, Erőss Zsolt lesz az a hegymászó, aki megöregszik
