Bánlaki D. Stella: Ha nemet mondtam, nem akarta meghallani

Egyszer lent podcast sorozatunk 9. epizódjában Bánlaki D. Stella történetét ismerhetitek meg, akit 16 éves korában lovasedzője szexuálisan zaklatott. Ezzel szinte egyidőben kezdődött nála a testkép- és evészavar, amely kezdetben bulimia formájában jelent meg, majd később az anorexia váltotta. Az evészavarokkal való küzdelem végigkísérte felnőtté válását. Lovas Rozinak, a Radnóti Miklós Színház színésznőjének mesélt.

Hallgasd meg most a kapcsolódó részt!

Bánlaki D. Stella megrázó története

Bánlaki D. Stella története egy vidéki családi ház kellemes miliőjében kezdődött. A békés otthonban öten élték mindennapjaikat, kívülről úgy látszott, hogy a gyerekek okosak, a szülők gondoskodóak, a felmerülő problémák leküzdhetők – úgy is mondhatnánk, hogy minden normális és ideális. Sajnos, azonban van úgy, hogy ennek a „mindennek” a dacára is hiba csúszik az ideális hétköznapokba – ami persze nem egyből érezteti a hatását, hanem évekkel később: egyszer csak váratlan, baljós események formájában csap le.

„Én voltam a kicsi, szóval általában nem osztottak lapot. Volt egy családi vállalkozásunk, amit apukám vezetett és a két bátyám már fiatalon is belefolyt. A családi beszélgetések zöme ehhez a vállalkozáshoz kapcsolódott, amihez aztán végképp nem tudtam hozzászólni. Nyilván próbáltam magamra felhívni a figyelmet, de szerintem

nem ütöttem meg az ingerküszöbét a családnak.

Bánlaki D. Stella és a sehogy sem jó érzés

A családdal való viszonyából fakadóan Bánlaki D. Stella megszokta, hogy egyedül, önmagát szórakoztatva legyen el, szívesen rajzolgatott, nézegetett könyveket. Csakhogy ez a zárkózottság az iskolában egyre kezdte magát kinőni, Stellának gondjai akadtak a beilleszkedéssel, helyzete végül lázadásba, „sehogy sem jó” érzésbe csapott át. A pszichológia az úgynevezett normális fejlődési krízisek közé sorolja a serdülőkori válságot, ami gyakori a tinédzserek körében.  Stella számára egyedül a lovaglás jelentett kiutat a szomorú mindennapokból.

„10-11 éves koromban kezdtem el lovagolni, ez volt az, amivel felnőttem és a labilis kamaszkori években is stabilitást tudott adni. Talán a szüleim számára is egy stabil pont volt, hogy

amíg iskolába járok, meg lovagolni, akkor oké minden.

A lovas közösség izgalmas, szabad világot jelentett Stellának. Sokféle ember megfordult ott, akiket a lovaglás szenvedélye kötött össze. Stella 16 éves volt, amikor egy szakmailag elismert edzőtől kezdett órákat venni. Élvezte az új lehetőséget, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, meg akart felelni az elvárásoknak, idővel olyanoknak is, amelyeknek nem szabadott volna felmerülniük.

„Tudta úgy alakítani a dolgokat, hogy ne meneküljek el”

„Voltak már fiúkkal kapcsolataim, semmi komoly, de fel tudtam mérni, hogy milyen az, amikor nem úgy közelednek az emberhez, mint ami egy ilyen alá-, fölérendeltségi viszonyban illendő lenne. Meg eléggé egyértelművé is tette, hogy valami egészen másra vágyik annál, hogy segítsek kitakarítani az istállókat. Valószínűleg arra is jól ráérzett – és mint később megtudtam, nem csak velem kapcsolatban voltak tapasztalatai – hogy egy labilis tizenévesnek mire van szüksége ahhoz, hogy elkezdje komfortosan érezni, vagy elengedje magát egy felnőtt társaságában.

Utólag visszagondolva nagyon tudatosan építette a bizalmat önmaga felé, meg saját magamban. Az önérzetem ápolgatta. Tudta úgy alakítani a dolgokat, hogy ne meneküljek el azonnal a közeledésére, mert olyan lelki támogatást kaptam, olyan jó szavakat, amelyeket senki mástól.”

A szexuális visszaélésről számos mítosz él

Az egyik az, hogy minden esetben direkt, nyilvánvaló módon történik. Azonban a valóság az, hogy sokkal gyakoribb, hogy a visszaélés elkövetői körmönfont eszközökkel, megfontoltan, időt és energiát nem sajnálva cserkészik be kiszemelt áldozatukat és gyakori az is, hogy a visszaélés, vagy a manipuláció csak évekkel később lesz világos az áldozat számára is.

Bánlaki D. Stella edzője kihasználta a kettejük viszonyának egyenlőtlenségeit, kezdetben azt, hogy edzőként és felnőttként nyilvánvaló tiszteletet kapott egy kamasztól; majd azt, hogy ilyen helyzetben mindig a felnőtt irányít: az edző bizalomra épülő kapcsolatot teremtett Stellával és elismerő szavakba burkolta a valódi szándékát. Majd amikor úgy érezte, eljött az idő, benyújtotta a számlát: a dicsérő szavaknak és a jó viszonynak ára lett.

Bánlaki D. Stella mindenért magát okolta

Még azt is elhitette Stellával, hogy a lány a partnere, nem pedig egy kiszolgáltatott másik fél. Stella teljesen magára maradt: elvesztette a kapaszkodóit és a védtelenség, a feszültség érzése uralta a mindennapjait. Mindezért magát okolta, az önvád pedig még inkább az elszigetelődés felé terelte. Később kiderült, hogy az anorexia kialakulásában is szerepet játszhatott a vele szemben elkövetett szexuális visszaélés.

„Egy volt a nagyon sok összetevője közül. Az anorexiások körülbelül negyede átesett hasonlón, nagyon gyakoriak a szexualitáshoz kapcsolódó problémák, elakadások, nehézségek. Úgyhogy biztos, hogy volt összefüggés ezzel is, de nem ez volt az egyetlen egy kellék ahhoz, hogy kialakuljon nálam az anorexia.”

Kezdetben bulimiával, később anorexiával küzdött

Egy teljesen átlagos hétköznap kezdődött: édesanyjával és testvérével ügyet intéztek a fővárosban, és Bánlaki D. Stella – egyébként akkor már nem először – potyautasnak érezte magát a családi dinamikában. Unalmát, feszültségét, magányát zenehallgatással és evéssel próbálta elűzni, aztán amikor a családi ebéd után egyedül maradt, egyszer csak egy új, váratlan funkcióját fedezte föl az evésnek.

„Anyu elment dolgozni, a tesóm a dolgára, nem volt otthon senkit, én meg ültem a tortával és megettem még egy szeletet, aztán lehet, hogy megint ettem valami sósat, szóval, hogy iszonyatosan elkezdtem enni és nagyon jó érzés volt. De közben meg baromira bűntudatom is lett, viszonylag rövid gondolkodás után minden kaját elraktam a hűtőbe és felmentem az emeletre a szobámhoz és az ottani fürdőszobában, teljes természetességgel kihánytam mindent.

Nagyon jó érzés volt, egy iszonyú megkönnyebbülés,

egy erős érzés, hogy bevertem annyi kaját és attól a borzasztó bűntudattól és nyomástól, ami azzal járt, ilyen könnyen meg lehetett szabadulni… Valahogy azt éreztem, hogy kontroll alatt tartok végre valamit és azonnal elhatároztam, hogy én fogyókúrázni fogok.”

Hogy miként kerítette hatalmába Bánlaki D. Stella életét az evészavar, és aztán milyen megküzdési stratégiát talált? Egyszer lent podcast sorozatunk 9. epizódjából kiderül.

Az Egyszer Lent podcast korábbi vendégeinek történeteit megtalálhatod alábbi cikkeinkben:

Karafiáth Orsolya: “Bárkit az asztal alá ittam”

Dani Gyöngyi paralimpikon: “Meg kell tennem”

Bajzáth Sándor: “Egész nap döfködtem magam”

Epres Attila: “Ez azt jelenti, hogy rákbetegségem van?”

Nyári Barbara: A családon belüli erőszak nem magányügy

Szvitacs Alexa: “Nagyon furcsa volt felébredni a kómából”

Nyikes Fatime: “Úgy törtem össze, mint egy karácsonyfadísz”

Sterczer Hilda hitte, Erőss Zsolt lesz az a hegymászó, aki megöregszik