Szvitacs Alexa: Nagyon furcsa volt felébredni a kómából

Szvitacs Alexa asztaliteniszezőnek egészen fiatalon és rendkívüli hirtelenséggel kellett szembenéznie egy rejtélyes és kegyetlen betegséggel. Minden előjel nélkül lett rosszul, majd néhány nap után már az intenzív osztályon feküdt élet és halál között. Kiderült, hogy toxikus sokk szindrómája van, aminek következtében amputálni kell egyik karját és lábujjait. Ma már paralimpikon. Történetét Lovas Rozinak, a Radnóti Miklós Színház színésznőjének mesélte el: Egyszer lent című podcastunkban.

Hallgasd meg most a kapcsolódó részt!

Szvitacs Alexa: „Vissza nem fordulunk, csak előre megyünk!”

Alexa mindezt úgy tudta meg, hogy az orvosok egy vizit során egymás között beszélgettek arról, hogy mit és hol kell levágni. Szvitacs Alexa túl a fizikai és a lelki fájdalmon, túl az ésszerű teljesítőképesség határain, minden tragikus változás ellenére hihetetlen gyorsasággal alkalmazkodott megváltozott élethelyzetéhez,

sőt egy olyan álmát is beteljesítette, amelyre egészséges sportolóként nem volt lehetősége: olimpikon lett.

Hogy miként lehet megküzdeni a fájdalommal, a reménytelenséggel? Ez a történet egy hihetetlenül erős lányról szól. Hallgasd meg és légy ilyen erős te is!

Egyszer lent podcast sorozatunk második epizódjában Bajzáth Sándor történetét ismerhetted meg, aki szenvedélybetegségéből felépülve ma már másokon segít addiktológiai konzultánsként. Ahogy az első részben Sterczer Hilda, Erőss Zsolt hegymászó özvegye is Lovas Rozinak mesélt. Kattints a linkekre!

Szvitacs Alexandra paralimpikon asztaliteniszező a saját bőrén tapasztalta meg, mennyire fontos az a támogatás, érzelmi kötödés, elkötelezettség, amit egy edző tud adni egy sportolónak. Hogy mennyit jelent az, ha edzője a kórházi ágyán, a kómából való ébredését követően felhívja és megígéri neki, hogy együtt újra megtanulnak asztaliteniszezni.

A sportban a siker csak a jéghegy csúcsa

Sportolók. Sikeresek, fittek, edzettek, csillognak a reflektorfényben, amikor a dobogó tetején állnak. De vajon mi zajlik a háttérben? Hogyan jutottak el odáig? Vajon sokat szenvedtek azért, hogy elérjék céljaikat? És vajon mik azok a tényezők, amik nap mint nap a háttérből segítik őket, hogy kihozzák magukból a legtöbbet?

Dr. Fischer Miklós sportszakpszichológus szerint a sportban elért siker olyan, mint egy jéghegy. A jéghegy csúcsa, ami a felszínen van, az maga a siker. A felszín alatt meghúzódó méretes jégtömeg pedig a sikerig vezető utat szimbolizálja:

• elköteleződés,
• kemény munka,
• megfelelő szokások kialakítása,
• csalódások,
• áldozatok,
• bukások,
• kitartás.

Ez a hasonlat nem csak mennyiségileg ábrázolja az elért sikerhez szükséges hozzávalókat, hanem azt is jól bemutatja, hogy csupán a reflektorfény az, ami mindenki számára látható, a tenger alatt sötétben meghúzódó erőfeszítésekbe csak nagyon keveseknek adatik belátása – a sportolónak, a szüleinek (gyerekkorban halmozottan) és természetesen az edzőjének.

Az edző személye tehát kifejezetten fontos egy sportoló életében, főleg, ha belegondolunk, hogy a felnőttkori sportkarrier megalapozása általában már gyermekkorban elkezdődik.

Ebben az időszakban a környezet jelentős hatást gyakorol a fejlődésre és kiemelt szerepe van a tekintélyszemélyeknek. Ilyen az edző is, akinek személye, szakmai felkészültsége és alkalmazott technikái alakítják – a szülők mellett – a sportoló motivációját, elköteleződését, kitartását.

Az edzőnek nem csak edzenie kell

A megfelelő ismeretekkel rendelkező sportszakemberek meghatározó szereplői tehát a sportban való megmaradás, az élsportra való irányítás, tehetséggondozás területén, ezért kiemelt jelentőséggel bír, hogy a szükséges ismereteken túl, olyan pedagógiai eszköztárral és személyiségbeli jellemzőkkel rendelkezzenek, amelyek biztosítják a sportoló gyerekek és felnőttek sportban való kiteljesedését.

Az edző és sportoló közötti együttműködés akkor a legoptimálisabb, ha a két fél egy hullámhosszon van, tehát érzelmileg is közel állnak egymáshoz, ugyanannyira elkötelezettek, illetve meg tudják teremteni az egymást kiegészítő kapcsolatot. Az ideális érzelmi kötődés alapja, hogy a két fél ne csak a sportpályán, hanem azon kívül, emberileg is megismerje egymást. Belelássanak a másik életébe és talán ezáltal együtt magyarázatot is találjanak arra, ha esetleg a sportoló teljesítménye visszaesik.

Ekkor az edző meg tudja vizsgálni, hogy ennek a motivációhoz, vagy esetleg egy otthoni problémához van-e köze. A stabilitás megteremtésén túl fontos az elkötelezettség is: ez azt a szándékot fejezi ki, hogy nehézségek, esetleges elakadások esetén is fenntartsák a kapcsolatukat és, hogy a sportoló ki merje fejezni aggodalmait, félelmeit, mert tudja, hogy edzője megérti őt, és hasznos tanácsokkal látja el. Az egymást kiegészítő kapcsolat terén pedig a hitelességről van szó,

arról, hogy a sportoló és az edző viselkedésmódja, cselekedetei megfelelnek-e érzelmeinek, gondolatainak.

Járai Mátéval indul az Egyszer lent 2. évada

2020 decemberében elindult Egyszer lent podcast sorozatunk második évada. Az első epizód Járai Máté színészről szól, aki pánikbetegsége lévén tanulta meg, mikor érdemes kiszállni a mókuskerékből. Kiégésének történetét Lovas Rozinak, a Radnóti Miklós színház színésznőjének mesélte el. Az első adás egy olyan színész idegösszeomlásának történetét meséli el, akinek az élete a szereplés, mégis egy ideig inkább el akart bújni a nyilvánosság elől. Sőt, még az is megfordult a fejében, hogy jobb lenne, ha hirtelen eltűnne a létezésből. Ha Szvitacs Alexa után érdekel Járai Máté története is, itt meghallgathatod: