Nyáry Luca: Édesanyám nem mindenáron akart meggyógyulni

Egyszer lent podcast sorozatunk második évadának hetedik részében Nyáry Luca történetét ismerhetjük meg. Az irodalomtörténész Nyáry Krisztián idősebbik lánya már 20 esztendős, édesanyját azonban 13 éves korábban fél év alatt veszítette el. Addig csodálatos gyermekkora véget ért, egyik pillanatról a másikra kellett felnőnie, és megküzdenie egy olyan tragédiával, amivel szinte lehetetlen. Luca a Radnóti Miklós Színház színésznőjének, Lovas Rozinak mesélte önmaga és családja veszteségéről. Hallgassátok szeretettel!

Hallgasd meg most a kapcsolódó részt!

Nyáry Luca szülei: Nyáry Krisztián és Bárfai Andrea (Zsöme)

Luca szülei gimnazista korukban, 16 évesen jöttek össze. Két lányuk, Luca és Liza gyerekkora felhőtlenül telt. Bár szüleik sokat dolgoztak, ők soha nem unatkoztak. A szülők baráti társasága révén folyton nagy gyerekcsapat vette őket körül. Ezek a gyerekkori kapcsolatok pedig máig megmaradtak.

A szülők mindketten kommunikációs területen dolgoztak, de nem mindenben hasonlítottak. A családban betöltött szerepük teljesen különbözött egymástól. Zsöme vitte a racionális, praktikus, kreatív részét a család életének, Nyáry Krisztián pedig – szinte mint egy hétvégi apuka – inkább engedékeny és „jófej” volt a lányaival. Viszont ő főzött. „Ők együtt tökéletesen működtek. Abból a dinamikából soha nem szabadott volna kiesnie senkinek, mert annyira jók voltak így együtt” – meséli szüleiről Luca.

Zsöme imádott dolgozni. Akkor érezte magát a legjobban, ha tudta, van dolga. Rengeteg emberrel volt kapcsolatban, és ezt a pezsgést nagyon szerette. És ez nem is ért véget szinte soha. Amikor a család együtt ment el kikapcsolódni valahova, akkor is folyamatosan ismerősökkel futottak össze. Édesanyja kiterjedt ismerősi köre a mai napig kíséri Lucát.

Mindig nagyon jó érzés, hogy tudom, olyan emberekkel vagyok, akiket ő is szeretne.

Nyáry Luca édesanyjánál agydaganatot diagnosztizáltak

2014 tavaszán véget ért a felhőtlen gyerekkor. Zsöme egy nap kivizsgáltatta teljesen hétköznapinak tűnő tüneteit. Nagyon sokat fájt a feje. Az orvosok kezdetben migrénre gyanakodtak, de az állapota egyre csak romlott.

Amikor bementek a kórházba, az első perctől kezdve az volt az érzésem, hogy ennek nem lesz jó vége.

Andreánál agydaganatot diagnosztizáltak. Betegsége 6 hónapig tartott. Ebből csak három hónapon keresztül reménykedtek, hogy meg fog gyógyulni. A legnehezebb, amit Lucának fel kellett dolgoznia, hogy édesanyja nem mindenáron akart meggyógyulni.

Zsöme mindig tudta, hogy ő nem fog úgy megöregedni, hogy kiszolgáltatott legyen másoknak. Megbénította a gondolat, hogy hiába győzi le a rákot, bármikor visszaeshet. Amikor a betegség megtámadta a beszédközpontját is, és már írni, olvasni és beszélni is nehezen tudott, végleg összetört. A kommunikáció életének minden pillanatában jelen volt, és már pont erre nem volt képes.

Nyilvánvalóan szeretett volna meggyógyulni, de azt éreztem, hogy nem mindenáron.

Ha nem élhet teljes életet, nem érdemes életben maradni

Eljött az a pont, amikor ki kellett mondania, hogy ha nem élhet teljes életet, nem érdemes életben maradni. Lucának 13 évesen nagyon nehéz volt egy ilyen döntést megérteni. „Megkérdeztem tőle, hogy itt lesz-e még a szülinapomon, és azt mondta, hogy nem.”

Zsöme állapota ezután gyorsan rosszabbodott. Élete utolsó néhány hónapját hospice házban töltötte. 2014. november 29-én halt meg. 42 éves volt. Lánya elmondása szerint édesanyja halála a mai napig életének legrosszabb élménye. De ami a legnagyobb traumát jelentette számára, az a halála előtti pár hét volt.

13 évesen ugyanis azt kellett végignéznie, hogy az édesanyja, akinek róla kellene gondoskodnia, hirtelen gyerekszerepbe került, és neki kell felnőttként viselkednie. Luca számára megnehezíti az emlékezést, hogy így látta az anyukáját.

Van egy olyan képem is róla, amilyet senkinek nem szabadna látni a szüleiről.”

A temetés olyan volt, amilyennek ő szerette volna

Édesanyja temetésén Luca mondott beszédet. Ez az élmény közel sem volt olyan megrázó, mint amilyennek gondolnánk.

„Valahogy kifejezetten jó volt úgy anya temetése, hogy nem volt egy ilyen szomorú esemény. Sokat nevettünk, meg egyszerűen úgy volt, ahogy ő szerette volna. Azóta a húgommal előszeretettel dobálózunk azzal, ha valami jó szar programon vagyunk, hogy na, ennél anyám temetése is jobb volt! „Mert anyám temetése tényleg jobb volt egy csomó programnál, amire azóta elmentünk…

Egy ilyen szép emlékként él bennem, mert nem volt olyan szomorú.

Nyáry Luca: Gyász és depresszió

A temetés után egy hosszú gyászidőszak következett, amelyre a lányok teljesen különbözően reagáltak. Az ekkor még csak 11 éves Liza nagyon ragaszkodott édesapjához, folyton vele akart lenni. Lucából pedig éppen az ellenkezőjét váltotta ki a helyzet. Folyamatosan távol volt, barátokkal lógott, bulizott, önpusztító életmódot folytatott. Gyakran került olyan helyzetbe, aminek akár végzetes következményei is lehettek volna.

Csak az számított, hogy ne kelljen otthon lenni és szembesülni édesanyja hiányával. Nehezen élte meg, hogy környezetében mindenki tudta mi történt, de azt csak nagyon kevesen voltak képesek átérezni, min megy keresztül.

Luca viselkedése teljesen megváltozott. Ráadásul, mint kiderült, a gyász mellett bipoláris depresszióval is küzdött. „Az volt nekik a fura, hogy vagy nagyon be voltam pörögve, és én vagyok Isten is, és mindent meg tudok csinálni, vagy nem beszéltem senkivel három napon keresztül, mert annyira rosszul voltam. És szerintem ők ezt nem tudták hova tenni” – meséli környezete reakcióiról Luca.

Nyáry Luca magántanuló lett

Iskolatársai nem értették meg megváltozott viselkedését, támadták is emiatt. Egyre jobban utált bemenni az osztálytársai közé. Pletykáltak róla, kirekesztették. Mindenki elfordult tőle, akiket korábban barátainak hitt. Utólag megértette, miért reagáltak így. Mára már nincs benne harag, de akkor meg kellett hoznia a döntést, hogy kilép abból a közegből és magántanuló lesz.

Én ezért soha nem fogom hibáztatni egyik osztálytársamat sem,

mert valószínűleg baromi ijesztő volt az nekik, hogy én eddig nem egy ilyen ember voltam, és hirtelen most egy ilyen ember vagyok” – vallotta Luca, aki korábbi mentsvárától, az írástól is teljesen elfordult egy évre.

Nyáry Luca első könyve: Vigyázat, törékeny!

Luca később azonban nyert slam poetry versenyt, és megjelent egy könyve is. Gyakran publikál cikkeket olyan témákban, amiről fontos beszélni, ami szórakoztat. Első könyve 2019-ben jelent meg, és már a megjelenés évében Margó-díjra jelölték.

A cselekmény sok mindenben összecseng a saját történetével. A könyv főszereplője, Zsófi, szintén elveszíti az édesanyját, végig kell küzdenie magát a gyászfolyamaton és folyamatosan fogódzókat kell keresnie a nehéz napokon.

Luca – ahogy Lovas Rozival megosztotta – édesanyja elvesztésén túl megküzdött a kamaszkor minden nehézségével, a bántó iskolai közeggel, a leromló jegyekkel, belevetette magát az éjszakába, ahol gyakran bajba keveredett. Azt, hogy miként küzdött meg a gyásszal és a depresszióval, hogyan építette magát újra, miután elfogadta, hogy a történtek egy életre vele maradnak, kiderül Egyszer lent podcastunk 7. epizódjából.