Gersei Csenge kitartó munkával győzte le az anorexiát

Szeresd magad… Légy önmagad! Sokszor ismételt jótanácsok, amiket a hétköznapokban sokkal nehezebb alkalmazni, mint amilyen könnyű dobálózni velük. Hiszen ezek a törekvések nem pillanatnyi akaratról szólnak, állandó odafigyeléssel lehet csak megvédeni testi és lelki egészségünket. Ezt fogalmazta meg magának Gersei Csenge is, amikor létrehozta Instagram oldalát, hogy a saját történetén keresztül segítsen azokon, akik hasonló cipőben járnak, mint ő. Csenge most 23 éves, 10 év telt el azóta, hogy egy pszichiáter szembesítette azzal, hogy kórosan sovány és ha így folytatja, nemhogy családja, de egészséges élete sem lesz a jövőben. Csengének hosszú évek kitartó munkájával sikerült legyőzni az anorexiát. Ma pszichológusnak tanul és fiataloknak tart előadásokat arról, hogyan tudnak egészségesebb kapcsolatot kialakítani a saját testükkel és lelkükkel. Az Egyszer lent podcast legújabb részében a fiatal lány meséli el történetét Lovas Rozi színésznőnek.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Gersei Csenge gyermekkora

Csenge másfél éves volt húga születésekor, aki felkarbénulással jött világra. Csenge nagyon hamar bölcsis lett, mert a szüleinek a város másik végére kellett járni a kistestvérével gyógytornára, fejlesztő órákra.

„Én nem kötődöm biztonságosan, ami azt jelenti, hogy nagyon félek attól, hogy az emberek a kapcsolataimban egyszer csak elhagynak…”

Csenge szerint ez valószínűleg abból adódik, hogy egyik napról a másikra bölcsődébe adták, és nem készítették fel erre igazán őt.

„Ez egy nagyon kellemetlen helyzet volt akkor. Nyilván ez nem feltétlenül az ő hibájuk, hiszen ez egy olyan krízis volt így a családunk életében, amiről nem ők tehettek, se a húgom nem tehetett róla, de ez érzelmileg nagyon kemény volt számomra.”

Gersei Csenge szeretett egyedül lenni

Első gyereknek lenni nem egyszerű, főleg, ha három húga is van az embernek. A nagytesónak felelősségteljesnek és példamutatónak kell lennie, akire a kisebbek felnézhetnek. Csenge nagyon hálás volt a testvéreiért, nagyon várta, imádta őket, de a szülői figyelem a négy gyerek között természetszerűleg sokkal jobban megoszlott, mint amikor még csak egyedül volt.

„Nagyon sok emlékem az, hogy sírok, és csak sírok, és csak sírok, és

nagyon szorongok attól, hogy nem jönnek értem.

Igen. És egyszerűen így visszagondolva az volt bennem, hogy én nem éreztem magam biztonságban. És később szerintem ez is hozzájárult ahhoz, hogy főleg így tinédzser koromban nagyon kerestem azt, hogy mi az, amit kontrollálni tudok magam körül.”

Csenge viszonya az étkezéshez

Az evés például pont ilyen dolog – azt teljes mértékben mi dönthetjük el, hogy mikor, mit és mennyit eszünk. És

ez a kontroll egyfajta biztonságot adott Gersei Csenge számára.

Az iskolai közösségbe való beilleszkedésben nagy szerepet játszik a magabiztosság, nélküle könnyen véget nem érő csúfolódások áldozatai lehetünk.

„Persze otthon nagyon jól elvoltam a húgaimmal, meg nagyon szerettük egymást, de a kortársakkal szerettem volna jóban lenni, hozzájuk kapcsolódni. De sajnos ez ott nem sikerült, mert én nagyon korán elkezdtem serdülni, és ezt észrevették az osztálytársaim. Ez igazából abban merült ki, hogy kicsit feljött rám pár kiló, illetve elkezdtem haladni a nőnek érés útján…Az osztályban én voltam ott az első, aki ilyenen ment keresztül, és elkezdtek miatta bántani. Nem is voltam túl népszerű gyerek, szóval nagyon nem sikerült beilleszkedni…”

Az iskolai bántalmazások folytatódnak

Az iskolai bántalmazás, csúfolódások, beszólások megkeserítették Csenge mindennapjait. Iskolatársai kíméletlenül kritizálták a serdülés természetes testi folyamatáért, pontosabban, mert nála korábban indult el ez a folyamat, mint a többieknél. Kilógott a sorból, ezért bűnhődnie kellett.

„Mondtak rám olyat, hogy koca vagyok, hogy bálna, és az volt a legdurvább emlékszem, amikor negyedikben álltunk az udvaron sorakozónál, és az

egyik lány azt mondta, hogy az lenne a legjobb, ha engem elütne az érkező kisbusz.

És akkor már a szüleim is úgy gondolták, hogy ez így nem folytatódhat tovább, és a következő évet már egy nyolcosztályos gimnáziumban kezdtem, ahol még nagyobb volt bennem a vágy, hogy jó, akkor itt most tényleg beilleszkedek, és olyan leszek, mint a többi lány. És akkor elkezdtem magam hozzájuk mérni, és elkezdtem diétázni, többet mozogni, és igazából egy-két éven belül olyanná váltam, mint a többi lány…”

Gersei Csenge és a példaképek

De ezt követően is folyamatosan figyelte a többi lányt. Mit hordanak, mit olvasnak, mit esznek. Amikor átkerült gimibe, bevásárolt mindenféle tinimagazinból, amiben szinte előválogatás és tudományos megalapozottság nélkül adtak tippeket fiatal lányoknak,

hogyan diétázzanak ahhoz, hogy elérhessék az álom alakot.

Vagy legalábbis azt, amit ezek az újságok álom alakként állítottak be. Csengének felcsillant a szeme: Ez az! Csak be kell tartania az itt leírtakat és minden rendben lesz!

„Próbáltam nagyon barátkozni, ez volt az első. Szerintem sokszor még ilyen levakarhatatlan is voltam, mert állandóan próbáltam azt lesni, hogy ők mit csinálnak…”

Csenge szép lassan utánozni is elkezdte a lányok szokásait,

és volt, hogy szó szerint ledöbbent, amikor látta, hogy vannak lányok, akik elfelejtenek enni, kihagyják a reggelit. Ő nem ezt tanulta otthon, ez számára felfoghatatlan volt. A fejében összezavarodtak a dolgok.

„A fejemben ezt is újra kellett kalkulálnom, hogy akkor rossz, amit csinálok, vagy nekem is ki kéne hagynom a reggelit, de akkor nem lesz energiám, akkor mit csináljak?

A szexi modellek és a tökéletes testű sztárok minden porcikájukkal azt üzenték a fiataloknak, hogy ha betartod a szabályokat, akkor te is ilyen jól fogsz kinézni, tehát szeretni fognak a többiek. Ha éhes vagy igyál sok vizet vagy rágózz, de fontos, hogy csak a cukor és kalóriamentes változatot válaszd! 

„Ezeket akkor nagyon bevettem, és elkezdtem csinálni. Emlékszem, hogy amikor elindultam a lejtőn, akkor volt olyan, hogy a családomban

mindenkitől csoki helyett rágót kértem, mert abban nincsen kalória, és mégis van íze…”

Csenge egyre közelebb kerül az anorexiához

A lány számára nem volt ismeretlen dolog az étkezésre való figyelés – szülei is gyakran étkeztek kúrák szerint.

„Például a szüleim, emlékszem, hogy soha nem voltak magukkal megelégedve gyerekkoromban, és ők egyik diétát a másikra próbálták ki, és

én ebben nevelkedtem, hogy ők diétáznak.”

Csenge 11 éves korára már látta magán a szigorú diéta eredményét, egyre jobban érezte magát a bőrében, mert azt gondolta, már ő is olyan, mint a többiek.

Év végén az egyik barátnője születésnapi kerti partit szervezett, ahova meghívta szinte az egész osztályt. Színes lufik voltak mindenhol felaggatva, papírtányérok sorakoztak a szépen leterített műanyagasztalon, a háttérben fél szemmel végig figyelő, beszélgető szülők ültek.

Csenge az osztálytársaival játszott. Egyszer csak a

semmiből az egyik osztálytársa megszólalt. Te bálna! Csenge teljesen megsemmisült.

A többiek persze mind nevettek. Nevetniük kellett, mert mindenki más is nevetett. Így működik a közösség. Ez a szabály. A fiú pedig elégedetten mosolyodott el.

Csengében ez az eset nagyon mély nyomokat hagyott, és az anorexia sorra jelentkező tünetei követték a történteket. A fiatal lány az Egyszer lent podcast új részében meséli el tanulságos történetét arról, hogyan ismerte fel majd küzdött meg az anorexiával, és hogyan segítették ezen a hosszú úton a szülei.