Epres Attila: „Ez azt jelenti, hogy rákbetegségem van?”

Epres Attila Egyszer lent podcast sorozatunk negyedik részében mesélt a rákkal való küzdelméről. A színművész Lovas Rozival, a Radnóti Miklós Színház színésznőjével beszélgetett. Így tett korábban Erőss Zsolt hegymászó özvegye, Sterczer Hilda, az egykori drogfüggő, Bajzáth Sándor, aki egykor egész nap döfködte magát, valamint Szvitacs Alexa asztaliteniszező is, akinek amputálni kellett a karját és a lábujjait, de ma már paralimpikon. Hallgasd meg mindegyikük történetét!

Hallgasd meg most a kapcsolódó részt!

Epres Attila szembenézett a rákkal

Rák. Gyűlölt, rettegett szó, hazánkban évente több mint 32 ezren halnak meg benne. Epres Attila színművész, aki az Örkény Színház színésze, egyike azoknak, akik szembenéztek a szörnyű betegséggel, és akiknek sikerült legyőznie. Miután 2015-ben rákos megbetegedést diagnosztizáltak nála, több alkalommal is eljátszott a halál gondolatával. Végül úgy döntött, élni szeretne, és meg fog gyógyulni. Ennek mikéntjét akkor még nem tudta, de ma már igen. Idén lesz öt éve, hogy tünetmentes, így hamarosan hivatalosan is gyógyultnak számít majd. Epres Attila a példa arra, hogy ebbl a szörnyű betegségből is van kiút.

Epres Attila: „Én nem gondolok a rosszra sosem”

2015 tavaszán Epres Attila, egy apró és meglehetősen jelentéktelennek tűnő csomót tapintott ki a nyakán. Nem volt fájdalma, így nem foglalkozott a csomóval, arra gondolt, biztos egy hétköznapi dologgal néz szembe, például begyulladt a mandulája. „Semmi gyanúm nem volt, meg én nem gondolok a rosszra sosem. Mindig a jóra gondolok és ha nem jó, akkor majd megoldjuk. Meg úgy voltam vele, hogy

én olyan egészséges vagyok, hogy ha van is valami, akkor nem érdekes. De érdekes volt.

Attila tünete az idő múlásával nem enyhült, de elfoglalt ember lévén élte tovább mindennapjait. A biztonság kedvéért ellátogatott két orvoshoz is, ők sem találták aggasztónak a helyzetet, még a vérvizsgálata is tökéletes eredménnyel zárult. Az idő szépen lassan telt, tavaszból nyár vége lett.

A színművész végül egy baráti intelem hatására kezdett el komolyabban foglalkozni az ismeretlen eredetű csomóval és Budapesten kért segítséget egy régi ismerőstől, aki Horvai Géza gégész doktor urat ajánlotta neki. „Amit egy gégész a kezével lát, tökéletesen ugyanaz, mintha ledugnák az endoszkópot. Mindent érzett, mintha egy 3D-s képet nézne és akkor addig tapogatott, míg azt mondta, hogy jó akkor, MR, bioposzia, CT és mindenhova elzavart.

Szoktam mondani, hogyha én nem színész vagyok, akkor nem élek. Figyel az ember magára, mindenre ami a torkával kapcsolatos, mert abból élünk.

Mi az a planocelluláris carcinoma?

Epres Attila két másik orvost is felkeresett, nem vívódott, nem latolgatta helyzetét, tudatosan előre tekintett, mindig a következő lépésre koncentrált. Egy kicsit azért reménykedett benne, hogy ez csak tévedés és nem rákbetegség. De a konzultációk szertefoszlatták ezt a reményt, megszületett a diagnózis: „Planocelluláris carcinoma, de ebbe ma már nem kell belehalni” – mondta az egyik doktornő. A rák a mandulájában volt, ezt később a biopszia eredményei is igazolták.

Attilát 2015. augusztus 8-án, telefonon értesítette az orvosa:

Kérdezte az orvos: – Ül, Művész úr?

Mondom: igen, ülök a robogón, mi újság?

– Hát, ez pozitív.

Mondom: – Ez azt jelenti, hogy rákbetegségem van?

Igen, jöjjön be.

Epres Attila a tőle megszokott pozitív hozzáállásának és elfoglalt életmódjának köszönhetően elsőre nem is vette komolyan a diagnózist, inkább csak az aznapi teendői izgatták. Otthon feleségével, Madarász Évi színművésszel osztotta meg először a rossz hírt.

Utolérte a lelki megrendülés

Ahogy mindenkit, őt is utolérte a lelki megrendülés, az első sokkélmény a Szent Imre kórház folyosóján érte, amikor arra várt, hogy Horvai doktorral a biopszia eredményéről és lehetőségeiről konzultáljanak. A puritán, kórházi miliőben rajta kívül ugyan még néhányan várakoztak, mégis néma csend volt. A rossz hír, ami már órák óta a nyomában loholt, itt utolérte, nem volt lehetőség kizárni. „Van ez a pontos magyar kifejezés, hogy az ember eljátszik a halál gondolatával. Pontosan az történt,

volt egy öt-hat percem, amikor megpróbáltam átgondolni, hogy ha halálos beteg vagyok, akkor hogyan legyek öngyilkos. Konkrétan.

Mindösszesen 10 percet töltött a kórházi folyosón, ennyi idő elég volt hozzá, hogy maga mögött hagyja a borús gondolatokat és megfogalmazza célját, miszerint meg akar gyógyulni. A professzor, Dr. Horvai Géza nagyon őszintén mondta el a kezelési lehetőségeit és az „A” és „B” forgatókönyveket:

• az egyik szerint hatnak a kezelések és meggyógyul,
• a másik szerint nem és 3-4 hónap múlva meghal.

A beszélgetés alig tartott fél óránál tovább, a terv felállt és Attila szinte azonnal elkezdte szervezni mindazt, amiben a professzorral megegyeztek. A rendíthetetlen nyugalom, ahogy fogadta a hírt és tette a dolgát, akkor nem, csak utólag tűnt fel számára is. „Az történik, hogy olyan sokkot kap valószínűleg a szervezet, mint mikor egy nagyon nagy vágás esik valamelyik testrészünkön és egy jó darabig nem fáj. Az ember nézi a sebet, ömlik a vér, de még mindig nem fáj a sokktól. Az ember agya is így működhet, hogy egy jó darabig lefagy, elkezd analizálni, latolgatni, de sokáig nem éri el az érzelmi hullám,

mert ettől a nagyon ijesztő információtól ledermed minden.

Epres Attila választás előtt állt

A nemzetközi és a hazai protokoll is az, hogy rosszindulatú daganatos betegség kezelése előtt a különféle orvosi területek együttműködnek. Az úgynevezett onkoteam, aminek tagja onkológus, sebész, sugárterapeuta, patológus, radiológus és ha a helyzet úgy kívánja egyéb szakértők is, átbeszélik, hogy mi lehet adott esetben a legeredményesebb kezelés.

Természetesen a páciensnek van beleszólása, az történik, amit ő szeretne. Epres Attila is választás előtt állt, hogy egy műtétre vállalkozik, amivel akár a bénulást is kockáztatja, de a daganattól megszabadul, vagy a kevésbé invazív kemo- és sugárterápiát választja. A nehéz döntési helyzetnek egy hajnali drámai fordulópont vetett véget, amikor Attila félálomban elhatározta, hogy nem megy az onkoteam elé, hanem megműtteti magát.

És így is lett. Nyolc nappal később Epres Attila már a Péterfy Sándor Utcai Kórház műtőasztalán feküdt és arra várt, hogy Dr. Huszka János fül-orr-gégész szakorvos életmentő műtétet hajtson végre rajta. Hogy mi történt ezután, és milyen utat járt be a teljes felépülésig, Egyszer lent podcast sorozatunk 4. epizódjából kiderül!