Bander Csilla élete: minden megváltozott a diagnózis után

Bander Csilla évtizedeket szentelt az életéből hátrányos helyzetű emberek megsegítésének, és egy nagyon mély trauma kellett ahhoz, hogy rájöjjön: ideje önmagával, a saját boldogságával is foglalkoznia. Komoly árat fizetett ezért a felismerésért. Megküzdött a rákkal, a coviddal és egy súlyos szívinfarktussal is, ráadásul egyedül, családjától elszigetelve kellett ezeket a csatákat megvívnia. A vele történtekről mesél Lovas Rozinak az Egyszer lent podcast új epizódjában.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Csilla mások megsegítésére tette fel az életét

Bander Csilla német szakos nyelvtanárnak készült. 10 év tanítás után kezdett el tolmácsként dolgozni, majd később beleszeretett a francia nyelvbe is. Mikor fél évre kiköltözött New York-ba, született meg benne a végleges döntés, hogy ha hazatér, akkor mindenképpen roma embereken szeretne segíteni, hiszen ha még valami közel állt a szívéhez, akkor az a roma kultúra volt.

„Akkor írtam az összes alapítványnak, hogy itt vagyok, beszélek négy nyelvet, és szeretnék segíteni…” – mondja Bander Csilla

Dolgozott a Kalyi Jag Roma Művészeti Egyesületnél, a Türr István Képző és Kutató Intézetnél, majd többekkel együtt létrehozott egy saját szervezetet, a Romassist Közhasznú Egyesületet. Később a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóságnál a szegregált élethelyzetek felszámolása volt a projektje.

Csilla igazából soha nem adta fel a tanári pályát, és bár posztgraduális képzésen elvégezte a romológia szakot a Pécsi Tudományegyetemen, végig pedagógusnak tartotta magát. Nem csoda, hogy

a segítő munkája során is az oktatásban látta a megoldást.

„Azt gondoltam, hogy ha már a kicsi gyerekeken keresztül elkezdődik minden, akkor nyilván sokkal jobb lesz.”

A hátrányos helyzetű gyerekek iskolai integrációjának kezelése mellett tolerancia-erősítő road-showkat, koncerteket, pedagógusoknak előítélet-kezelő tréningeket szervezett. Telepfelszámolási programokban is részt vett, ahol roma női civil szervezetekért volt felelős, és workshopokat tartott.

Bander Csilla: Amikor minden megváltozott

Bár közel húsz év alatt rengeteg pozitív tapasztalatot szerzett, Csilla szép lassan kezdte elveszíteni a kezdeti naiv lelkesedését. Hiszen az évek során azzal szembesült, hogy hiába az igyekezet, az előítélet-kezelés, a tolerancia nem sokat változott a roma gyerekek iskolai integrációjának területén.

Az emiatt érzett folyamatos megterhelő

kudarcélményt és stresszt, nem tudta megfelelő módon levezetni.

Sokszor egymás között ventiláltak munkatársaival, miközben szakember segítségére lett volna szükségük, hogy a történteket valóban fel tudják dolgozni.

Csilla életében tehát hosszú ideig mások megsegítése és családja álltak a középpontba. Két fiának lelkiismeretes nevelése mellett próbált maradéktalanul megfelelni munkájában, de érezte, egyre fogy az energiája. Önmagára szinte semmi ideje nem jutott, és erre a hiányra végül egy súlyos betegség döbbentette rá.

Egy korábban felfedezett pajzsmirigy-göb kapcsán járt kontrollon, amikor az ultrahangot végző orvos közölte vele, az eredmény alapján sürgősen keresse fel az endokrinológusát. A vizsgálatot azonnal egy biopszia követte.

Egy szörnyű gondolatokkal és bizonytalanságokkal teli hétvége után

Csilla személyesen is eljutott az orvoshoz, aki kertelés nélkül közölte vele, hogy rákos,

ám annyival nyugtatta, hogy ezt a daganattípust nagyobb arányban legyőzik a kezelések. Ekkor még azt sem lehetett tudni, vannak-e áttétek, de az már biztos volt, hogy a pajzsmirigyét mindenképp el kell távolítani.

Amikor szinte megsemmisülve kijött a rendelőből, azonnal elhatározott pár dolgot: egyrészt, hogy abbahagyja a dohányzást és a húsevést, másrészt, hogy addigi élete így nem folytatódhat tovább.

Bander Csilla küzdelme a pajzsmirigyrákkal Covid idején

Nem akarta sem a családját, sem a barátait a végletekig terhelni azzal, hogy folyton a betegségéről beszél, ám egy rákdiagnózist nagyon nehéz egyedül feldolgozni.

Szakmai segítséget kért, és talált egy olyan pszichológust, aki daganatos betegekkel foglalkozik. Az első időszakban szinte kétségbeesetten kapaszkodott a vele folytatott heti beszélgetésekbe, utólag úgy érzi, ez segített megőrizni a józanságát.

Viszont amikor magára maradt a félelmeivel, hiába akart, képtelen volt pozitív dolgokra koncentrálni.

Ezért inkább igyekezett minden percét kitölteni valamivel.

„Minden terápiát megkerestem, ami létezett, … jártam a pszichológushoz, kineziológushoz, elmentem a Tűzmadár Alapítványhoz, …” – meséli Bander Csilla. Emellett előadásokra járt, és szinte minden könyvet elolvasott, gyógyulástörténeteket nézett a Youtube-on, mások pozitív történeteiből igyekezett erőt meríteni.

Közben folytak a vizsgálatok, reménykedve várta az eredményeket, de kiderült, áttétek vannak a nyirokcsomóiban is. A műtétre viszont közel két hónapot várnia kellett.

„… nagyon nehéz volt, hogy az ember tudja, van benne valami, ami növekszik, és nem feltétlenül jó, ezért szeretné már, hogyha kivennék, de nem tud semmit sem tenni…”

Végül sikeresen megműtötték, és egy hét után haza is mehetett a kórházból. Édesanyja és anyósa átvették tőle a háztartást, hogy pihenhessen, hatékonyan regenerálódhasson. Közben lelkesen folytatta a terápiákat is, egészen tavaszig, amikor Magyarországot is elérte a Covid-19 világjárvány.

A lehetőségekhez mérten folytatta a sétákat, a megmaradt terápiás lehetőségeket, amikor már csak egy utolsó lépés maradt hátra, egy egyhetes radiojódizotópos kezelés a kórházban. Ennek célja, hogy elpusztítsa az esetlegesen megmaradt rákos sejteket, ugyanakkor komoly sugárterhelést jelent.

„Úgy kellett kijönnöm, hogy nem is találkozhattam a gyerekeimmel sem, mert sugároztam még hetekig…”

Ezután Csilla úgy érezte, most már semmi dolga, csak meggyógyulni, felépülni és visszaszerezni az életét. De a sors más utat szánt neki.

Amikor a szívinfarktus közbeszól

Bander Csilla május 14-én éppen az autójában ült, amikor hirtelen hatalmas nyomást érzett a mellkasában. Először még haza akart vezetni, ám rosszulléte annyira elhatalmasodott rajta, hogy már csak arra volt ereje, hogy hívja a mentőket. Mivel kiszállt a kocsiból, több járókelő is odament hozzá, hogy segítsenek neki, amíg megjön a rohamkocsi. Azonban a kiérkező szakember sajnos már nem volt ennyire segítőkész.

„A mentőorvos azt mondta, hogy ne szórakozzak, mert ez valószínűleg egy pánikroham és ne sápítozzak itt…”

Eközben rákötötték az EKG gépet, ami kimutatta, hogy súlyos szívinfarktusa van. Azonnal a Honvédkórházba szállították, ahol a sürgősségin, egy elkülönített szobában helyezték el. Várakozás közben olyan súlyos állapotba került, hogy újra kellett éleszteni.

Mire megműtötték, már 4 óra telt el az infarktus kezdete óta. Egy intravaszkuláris stentet ültettek be, ám a szívritmuszavarok folytatódtak, így többször is szükség volt defibrillációra.

Majd az intenzív osztályra vitték, de mivel közben pozitív lett a kötelezően elvégzett Covid tesztje, azonnal elkülönítették.

„Úgy bántak velem, mint egy leprással … külön szobába tettek, és csak szkafanderben jártak be hozzám.” – meséli Bander Csilla

A teljes izolációban egyedül a telefonján tudta tartani a kapcsolatot a családjával, így nem szakadt el teljesen a külvilágtól. Ugyanakkor fájdalmaival, állapotával és félelmeivel sajnos magára maradt.

Csilla mindezek után mégis megtalálta a kiutat. Talpra állt és létrehozott magának egy teljesen új életet. Hogy ez hogyan sikerült neki? Lovas Rozinak mesélt erről az Egyszer lent podcastben.