Függőség tette tönkre Csíky-Palotás Réka mesébe illő életét

Ez az epizód Csíky-Palotás Réka története, egy olyan nőé és anyáé, aki megtapasztalta, hogyan szakíthat szét a függőség egy családot, és milyen egyedülálló anyaként szembenézni a bizonytalansággal, anyagi gondokkal, nélkülözéssel, kényszerű újrakezdéssel. Bár családi drámájuk nem egyedi, őt mégis különlegessé teszi az a hatalmas erő és hit, amivel az első perctől kezdve szembenézett a nehézségekkel, és nem csak, hogy ki tudott jönni a szakadékból, de megtalálta igazi hivatását és igazi szerelmét is. Lovas Rozi és Réti Barnabás a podcast sorozatban olyan emberek történetét mesélik el, akik megjárták a gödör mélyét, de sokkal erősebben másztak ki belőle.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

A pillanat, amire Csíky-Palotás Réka örökké emlékezni fog

Mindig van egy pillanat. Van, hogy sok-sok évnyi tétovázás, gondolkodás, szenvedés előzi meg. Lehet, hogy sok-sok kis pillanat. De mindig van egy, amire még évek múltán is emlékezünk a nagy döntéseink kapcsán.

Csíky-Palotás Réka életében ez egy hétköznap délután érkezett el. Az egész napos rohanás, a bölcsőde-óvoda-iskola tengely kétszer másfél órás kálváriája, a fárasztó munkanap után hazaérve férjét a nappaliban találta, öntudatlan állapotban.

Mellette a földön egy zacskó. Meg sem kellett néznie jobban, hogy tudja, drog van benne. 

Kisfiuk, aki alig múlt két éves, nem messze apjától, a padlón játszott, óvodás és kisiskolás kislányuk is a szobában volt. Réka agyába szinte villámcsapásként hasított az irtózatos gondolat: mi lett volna, ha valamelyik gyerek megtalálja a kábítószert és megeszi mielőtt ő hazaér?

Ott, akkor döntött: véget vet házasságának és annak a rettenetes 3 évnek, ami fizikailag és lelkileg is az összeomlás határára sodorta. De mégis miért várt eddig? 

Csíky-Palotás Réka története

Természetesen Réka története sem rémálomként kezdődött. Amikor gyermekei apjával összeházasodott, még minden tökéletesnek tűnt. A férfi egy talpraállt, vagyis ahogy mondják, folyamatos fejlődésben lévő szenvedélybeteg volt, aki már hosszú ideje józan életet élt.

„Szerelmes voltam, jól éreztem magam abban a kapcsolatban.”

Évekig tartó, kiegyensúlyozott, boldog élet következett, sorban születtek a gyerekek, a két kislány és végül egy kisfiú. Réka úgy érezte, megkapott mindent, amire vágyott: nagy családot, nyüzsgést, jó hangulatú otthont.

Korábban egy munkahelyen dolgoztak, ám ahogy a gyerekek miatt kikerült a munkából, egyre kevesebbet látott férje életéből. Ezért nem azonnal tudatosult benne, hogy problémák vannak. Azóta sem tudja pontosan, mi volt az, ami visszarántotta őt a függőségbe, de a kezdeti kisebb megcsúszások után a lejtőn meredeken csúszott lefelé. 

Férje nem a drogokhoz nyúlt először, hanem az alkoholhoz,

aminek fogyasztása társadalmilag elfogadott, így sokkal nehezebb tetten érni a folyamatot.

„Hinni akarok benne!”

Átlagos péntek este van, a gyerekek már ágyban. Réka olvas, de képtelen a történetre koncentrálni. Ott az az ismerős, kényelmetlen érzés a zsigereiben, hogy valami történni fog. 

Férjére gondol, aki csak egy pohár sörre ugrott be a munkahelye melletti kocsmába, és sokadszorra is megígérte, hogy nem iszik túl sokat. Az idő múlása nem erre utal… Ahogy megcsörren a telefon, Réka összerándul. Érzi, hogy baj van. A vonal másik végén kásás, alig érthető hang: nekimentem egy oszlopnak, összetörtem a kocsit. 

Ezután összefüggéstelen mondatok jönnek, a kérdések hiábavalók, így Réka leteszi a telefont. Dühös, elkeseredett és tehetetlennek érzi magát.

„A 3 gyerekkel én évekig vívódtam, vajon meg tudom -e menteni ezt a kapcsolatot.

Egy idő után már az a kérdés is felmerül, meg akarom -e menteni…”

Férje egyre többször eltűnt, egyre aggasztóbb viselkedése pedig állandó családi konfliktusokhoz vezetett. Lassan a tágabb családdal is megromlott a kapcsolata. Réka bújtatta őt a szülei elől, mert nem akart családi botrányokat, bár utólag elismeri, lehet, hogy az lett volna segítség, ha akkor az asztalra csap.

A gyerekek is szenvednek

Természetesen a helyzet romlását a gyerekek is megszenvedték. Bár még

kicsik voltak, mégis érzékelték, hogy valami baj van

ráadásul rendszeresen látták, hallották édesanyjuk kiborulásait, a hangos szóváltásokat, és olyan is előfordult, hogy Rékának már a gyerekei élete miatt is aggódnia kellett.

Az egyik ilyen alkalommal férjénél hagyta két lányát, aki azt ígérte, egy órán belül indulnak haza a munkahelyéről. Ezért ő hazament a kisbabával. 

Réka mindenkit felhívott, akit tudott, végül kiderült, férje egyik ismerőse elvitte magával a gyerekeket, ugyanis a férfi teljesen kiütötte magát. 

Az elhatalmasodó függőség természetesen a család anyagi helyzetére is hatással volt.

A férje elvesztette a munkáját, hiába próbálkozott új állást találni, még vállalkozásba is fogott, ám állapota miatt ez csak még nagyobb adósságot eredményezett. Csúsztak a rezsivel, tartoztak sok felé, a helyzet egyre kilátástalanabbá vált.

Így hát Rékának – bár még otthon akart maradni a legkisebb gyerekkel – muszáj volt visszamennie dolgozni.

Úgy érzi, ekkor is, mint korábban sokszor, a gondviselés lépett közbe: egy barátnője férjének vállalkozásában kapott munkát, mint irodavezető, és ez az állás nem csak jó jövedelmet jelentett akkoriban, de hatórás volt, így, ha nem is egyszerűen, de menedzselni tudta a gyerekeket is a munka mellett, hiszen lassan ez a feladat is teljesen rá hárult. Ennek azonban ára volt: minden napja állandó rohanásban telt, fizikailag és szellemileg is teljesen lemerült.

Így jött el az a bizonyos délután. Az öntudatlan férje és a kábítószer mellett játszó gyerekeinek látványa akkora pofon volt, hogy nem volt tovább. És már nem is volt miért.

Férje elfogadta a döntését és elköltözött. Réka élete örökre megváltozott, de akkor még csak azt érezte, végre fellélegezhet.

Réka új élete

„Mindenki akkor sajnált engem, hogy szegény Réka ott maradt a 3 gyerekkel egyedül, bennem meg olyan megkönnyebbülés volt, hogy hát én már évek óta egyedül vagyok a 3 gyerekkel…”

Persze a lelki megkönnyebbülés mellett az anyagi gondok nagyon is megmaradtak, főleg, hogy a válás után újabb adósságok kerültek a felszínre, amikkel már egyedül kellett megküzdenie.  

Ám ahhoz, hogy ezt az erőt mozgósítani tudja, muszáj volt saját magát rendbe tennie lelkileg. Az mondja, lehet, hogy

mások önzőnek gondolják, hogy egy ilyen krízishelyzetben önmagával kezdett foglalkozni,

de az idő őt igazolta, hiszen az önfejlesztés volt a kulcs a továbblépéshez.

Visszagondolva, már úgy érzi, első házassága és az akkori tapasztalatai hozzájárultak ahhoz, hogy eljusson ehhez a boldog, harmonikus élethez, és önmagához. Sem harag, sem keserűség nincs már benne volt férje, és a történtek kapcsán.