Zsiga Melinda: „Kíváncsi vagyok, miért adtak túl rajtam”

Mikor Zsiga Melinda kick box bajnok belép a ringbe, teljesen megszűnik a világ körülötte. Származása a mai napig rejtély, születésének körülményeiről sok mindent nem tud. Amit igen, azt Lovas Rozinak mesélte el Egyszer lent podcast sorozatunk 3. évadának első részében. Hallgassátok szeretettel!

Hallgasd meg most a kapcsolódó részt!

Zsiga Melinda kick box bajnok

Egy roma lány élete sorozatos küzdelmekből áll. Minden nap egy új meccs, így meg kellett edződni, mert senki másra nem számíthatott, csak saját magára. Zsiga Melinda többszörös K1 magyar bajnok, és legnagyobb büszkesége, hogy harmadik helyezést ért el a világbajnokságon. Korábban MB1 B-s kézilabdázó volt, majd boxolt és modellkedett is.

De sikeres sportkarriere mögött nem egy biztos családi háttér áll, hanem egy zaklatott és gyötrelmes gyermekkor. Melindát ugyanis

születése után a siófoki kórházban hagyta az édesanyja, innen került állami gondozásba.

Melinda 1985-ben édesanyja sokadik gyerekeként jött a világra, több testvére is állami gondozásba került a rossz életkörülmények miatt. A teljes történetből bizonyos részletek a mai napig homályosak, mert bár sok kérdésére próbált választ találni, van, ami már örökre rejtély marad.

„Vannak emlékképeim, de nem tudom hova tenni, hogy melyik hol, miért, mikor történt. Pont a napokban nézegettem a korlapomat. Mert vannak ilyenek, amiket kapnak az állami gondozottak. Három hónapig csak kórházban voltam és utána kerültem el a Nagybajomba a nevelőotthonba és nevelőszülőkhöz. De nekem van olyan képem, ahol együtt vagyok az egyik vérszerinti testvéremmel, meg egy másik kissráccal. De azt nem tudom, hogy hol, de szerintem a nevelőotthonban.

„A legelső családomra egyáltalán nem is emlékszem. Tehát ezekre amúgy nagyon kíváncsi lennék, meg ez azért foglalkoztatja az embert.”

Hogy milyen gyerek lehetett, miért adtak túl rajta, hogy viselkedett.

Zsiga Melinda származása és testvérei

Melindával olyan is előfordult, hogy egyik nyáron, egy állami gondozásban élő gyerekek számára szervezett táborban véletlenül találkozott az egyik féltestvérével. Több testvéréről is tud, azonban csak egyikőjükkel tartja a kapcsolatot. A nővére egy évvel idősebb nála, egyszerre kerültek fel Budapestre fiatal felnőttként, bár előtte különböző családoknál nőttek fel.

„Mint kiderült, ő is volt már másik családnál, ráadásul ő Kaposváron született. Nem tudom, mi zajlott a gyerekkorunkban. Ő sem tudja összerakni, hogy mi volt vele, hol volt előtte. Én sem tudom így összetenni, és az a baj, hogy szerintem ez már nem is fog kiderülni, mert nemrég

meghalt a vérszerinti édesanyánk. Ő lett volna az egyetlen, aki tud erről beszélni nekünk.

Melinda első családja

Melinda három hónapos korában került csecsemőotthonba, majd onnan az első fogadó családjához. Náluk annyira kevés időt töltött, hogy alig maradt róluk emléke. Azt sem tudta, hogyan és miért került el tőlük.

„Nekem többféle információt mondtak. Az egyik, hogy az anyukának nem lehet gyereke, de nagyon szeretett volna. Akkor rám esett a választás. Aztán amikor mégiscsak megtörtént a csoda és teherbe esett, már nem kellettem neki. lletve van egy olyan variáció is, hogy nagyon szegények voltak, és ezért kellett, hogy vissza adjon engem a nevelőotthonba.”

Nem tudom hogy mi az igazság, de majd ezt is ki fogom deríteni.

Melinda második családja

Zsiga Melinda a második családhoz olyan hamar került át, hogy sokáig azt hitte, ők az igazi szülei, a másik két gyermek pedig a testvérei. Rájuk úgy emlékszik, hogy érzéseket is táplált irántuk. Szerette a srácot, akit amikor elvertek, Melindának rossz érzése volt.

„Nagyon rosszul esett a lelkemnek, azt tudom. A lányról tudtam, hogy szeretett, az apukáról pedig arra emlékszem, hogy nem volt vele semmi gond, nem volt különösebb kontaktom vele, viszont ő nem szeretett.”

Az anyukára meg azt hittem, szeret, de sajátosan mutatta ki. Nagyon sokat vert.

„Nem emlékszem olyanra, hogy ezt nagyon rosszul éltem volna meg. Biztos, hogy sírtam, de igazából próbáltam jó gyerek lenni azért, hogy elfogadjon, hogy szeressen, hogy fogja meg az én kezemet is. Ezeket szerettem volna kialakítani, de úgy éreztem, akármennyire is erőlködök, igazából nem sikerült” – meséli Lovas Rozinak Zsiga Melinda, akit rendszeresen bántalmazták. Különféle módokon büntették a legkisebb kihágásokért is.

„Volt olyan, hogy azért kaptam ki, mert kiborítottam a virágföldet. Akkor még ugye nagyon kicsi voltam és emlékszem, hogy

megfogta a kezem és a lábam és nekidobott az ajtónak.

Volt egyszer, amikor szíjjal vert meg, azt mondjuk nem tudom, hogy miért, arra nem emlékszem. Csak amikor belenéztem a tükörbe, akkor láttam, hogy a szíj a nyakamon van. Akkor az egyik kedves szomszéd át jött, aki nagyon szeretett, és mondta hogy ő inkább elvisz sétálni, csak ne legyek ott.

Bár Zsiga Melinda mellett volt egy-két jószándékú ismerős vagy rokon, egyikőjükhöz sem került igazán közel. Így arról sem tudott senki, hogy valójában mi történik, hogyan bánnak vele. A sorozatos bántalmazás ellenére Melinda mégis kötődött valamennyire nevelőszüleihez. Nem tudta volna megfogalmazni pontosan, mi hiányzik neki, mégis ösztönösen vágyott rá, hogy tartozhasson valakihez.

Nyári Barbara: A családon belüli erőszak nem magányügy

Elkeseredett próbálkozásai ellenére sem javultak a körülményei a második otthonában. Ő volt a rossz gyerek, aki nem tud egyedül játszani. Ezzel érveltek, amikor kijelentették, hogy el kell mennie a családtól. „Végülis úgy döntöttek, a könnyebb megoldást választják és túladnak rajtam. Hát én ezt nem tudtam, nekem csak azt mondták, nagyon rossz gyerek vagyok, nem tudok egyedül játszani, és el kell mennem a családtól.

Nem tudatosult bennem, hogy én most elmegyek innen örökre.

Melinda harmadik családja

Zsiga Melinda a harmadik családjához őszi szünet alatt érkezett. A környezet is teljesen más volt. Egy kisebb panellakás után, új otthona egy kertes ház volt, még kutyáik is voltak. A második családnál nem mindig kaptott enni, ezért az, hogy akkor megy oda hűtőhöz, amikor akar, és azt eszik, amit akar, meglepő volt a számára.

„Az elején mindenki távolságtartó volt. Anyukámék már idősebbek voltak, tehát nem voltak olyan nagyon lazák. Ilyen nagy beszélgetések nem voltak, csak ilyen kis semmilyen, felszínes kérdések.”

Furcsa volt, hogy hirtelen lett három kistesóm.

Ahhoz, hogy az új közegben fel tudjon oldódni a korábbi traumák után, sok időnek kellett eltelnie. A veréseket csak két év elteltével tudta elmesélni. Hiába mondták, hogy annyit ehet, amennyit csak szeretne, Melinda továbbra is mindig engedélyt kért. Amikor látta, ahogy nevelőanyja befonja a kishúga haját, vágyakozva nézte, bárcsak egyszer neki is ilyen szép fonatokat készítene valaki. De sosem merte megkérni erre az anyukáját.

Ledöbbent roma származásán

Zsiga Melinda az új család kötelékében egyre jobban érezte magát. De még mindig érték meglepetések. Például, hogy roma származású. Azt sem tudta, hogy egyáltalán van ilyen, hogy származás, és hogy nem minden ember ugyanolyan. 

Hát én ledöbbentem. Azt mondták anyukámék, hogy elkezdtem cigányozni a többieket.

Ekkor mondták el neki, hogy ő is cigány. „Úgy érzem, egy kicsit azért negatívan indítja a dolgaimat az, hogy ilyen bőrszínem.”

Az iskolában is kapott megjegyzéseket, de persze jó élmények is érték. Ezek nagyjából mind a testnevelés órákhoz és a sporthoz kapcsolódtak. Tanárai hamar felfigyeltek Zsiga Melinda tehetségére, és korán, már alsó tagozatos korábban feltűnt, hogy jó genetikája és érzéke van a sporthoz. Ekkor ismerkedett meg a kézilabdával is.

A tanárok bátorították, hogy járjon edzésekre, mert még sokra viheti. Nevelőszüleinek sem volt ellenvetése, így ez sem jelentett akadályt. Tehetségével kitűnt a többiek közül, ez azonban sokakban ellenérzéseket szült. Hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, és végül hogyan lett az, aki, kiderül az Egyszer lent podcast sorozat 3. évadának első részéből. Kattints a linkre és hallgasd meg Spotify-on, hogy élte meg Melinda például azt, amikor sok év után találkozott a vérszerinti édesanyjával.