Varju Péter története: küzdelem a Parkinson kórral

Péter egy háromgyermekes családapa, tizennyolc éve él együtt élete szerelmével, már három gyerekük van. Főállásban marketingszakember, de emellett szakfordító, pszichodráma csoportot vezet, és még cukrász végzettsége is van. Zenél, dalokat ír, humorérzéke pedig a stand up-osokat is megszégyeníti. Minden tökéletesen működött, míg egy nap munka közben úgy érezte, hogy nem tudja mozgatni az egeret úgy, ahogy szeretné. A keze nem engedelmeskedik. Egy hosszas kivizsgálás után kiderült: a testét egy krónikus betegség élethosszig tartó börtönbüntetésre ítélte. Ez az epizód a küzdelemről, az életigenlésről, a humorról a család, az önismeret gyógyító erejéről és az elme szabad szárnyalásáról szól. Varju Péter Lovas Rozinak mesélte el történetét az Egyszer lent podcast legújabb részében.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Varju Péter kiélvezi kisfiával az otthonlétet

Még csak reggel 10 óra van, de a játszótér már tele van gyerekkel. És persze a gyerekekhez tartozó anyukákkal. A bejárattal szemközti padon ülnek, beszélgetnek, nevetgélnek, amikor egy férfi és egy kisfiú tűnik fel a kapuban.

Péter az. Egyik kezében kisfia, a másikban a homokozószett, hátán hátizsák. Az

anyukák már ismerik, de akkor sem tudják hova tenni, hogy ő van otthon a gyerekkel.

Péter elmosolyodik, eszébe jut, hogy akkor lesz itt igazi felfordulás, amikor majd nemsokára előveszi a tízórais dobozt, amiben az általa sütött babka és némi előre felvágott alma van bekészítve. Péter egyik kedvenc hobbija ugyanis a sütés. Ezért a GYES ideje alatt cukrászmesternek tanult. Másfél évig tart ez az időszak, utána minden visszatér a régi megszokott kerékvágásba; a kisfiú megkezdi az óvodát, Péter pedig folytatja a marketinges karrierjét. Egyik nap azonban nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan általában szoktak.

Péter életében valami megváltozik

„Visszamentem dolgozni egy másik céghez, mint ahonnan eljöttem, és ott vettem részre, hogy nem tudom úgy kezelni az egeret, meg a billentyűzetet a jobb kezemmel….Gondoltam, hogy elfáradt a kezem, vagy ínhüvely gyulladás, vagy ilyesmi, de nem múlt el…”

Péter ellátogat egy gyógytornász ismerőséhez, aki eleinte alagút szindrómára gyanakszik, ám a gyógytorna sem segítet. A felesége erős közbenjárására

elmegy neurológushoz, ott azt mondják neki, a Parkinson kórtól az agydaganatig minden lehet.

Pár órával később Péter már MR vizsgálatra készül a Honvéd Kórházban.

Reggel, amikor az orvoshoz készült még azon tanakodott, hogy mikor derül már ki, hogy akkor ez most alagút szindróma, vagy ínhüvelygyulladás. Igazából nem különösebben érdekelte, hogy egyik, vagy másik, csak szerette volna, ha végre-valahára megjavítja valaki a kezét.

Az fel sem merült benne, hogy ő esetleg komolyan beteg lehet. Fiatalnak és erősnek érzi magát. A neurológus néhány mondata után, most egy pillanat alatt omlik össze minden. Ez a félelem más, mint amit eddig valaha tapasztalt. Mintha az egész testét átjárná egy jeges rettegés. 

Szinte alig érzékeli a külvilágot. Annyit tud, hogy két órája van az MR időpontig és a Honvéd Kórházba kell eljutnia. Nem bír felszállni a villamosra, csak gyalogol. Át az Árpád hídon, mellette zakatol a forgalom, kerülgetik a biciklisek, a Margit szigetre igyekvő futók, de az egészből ő szinte semmit sem érzékel olyan sűrű a köd, ami belül ellepi. Ez valóság? Vagy álom? Nem lehet valóság, ilyen nem történhet meg! 

„Vannak azok a pillanatok az ember életében, amire mindig emlékezni fog.”

Varju Péter betegségére fény derül

Az MR nem mutatott ki agydaganatot, vagyis a doktornő által felvázolt lehetőségek közül a legszörnyűbbet ki lehetett zárni, de a biztos diagnózisig azonban még nagyon hosszú út vezetett.

Miközben zajlott a kivizsgálás, rengeteg dolog történt Péterrel és a családjával. Például megszületett a harmadik gyermekük, és a férfi egy rövid otthon töltött idő után új munkahelyen kezdett el dolgozni. 

„Egy évre rá, 2018 januárjában, 5 éve Pécsen

egy izotopos vizsgálatot végeztek rajtam, és azzal derült ki, hogy Parkinson kór.”

Péter számára ez már nem jelentett akkora sokkot – még viccelődött is az orvossal, aki azt mondta neki, hogy száz évig is élhet még. Péter azt válaszolta, csak 90 évig tervezte…

Így próbált viccelődni az orvossal. Nem azért, mert zavarban volt. És nem is azért, mert félt. Egyszerűen csak azért, mert számára az élet humor nélkül olyan, mint a húsleves só nélkül.

Egyébként is mire eljutott a biztos diagnózisig, addigra már ez a Parkinson kór tűnt a lehetőségek közül a legbarátságosabbnak. És amikor biztossá vált, azt mondta magának:

Végül is jobb, mintha az derült volna ki, hogy egy óriási seggfej vagyok, vagy agydaganatom van. 

Persze akkor még nem tudta pontosan, hogy mivel jár egy krónikus betegség. Akkor még csak annyit tudott, erről a betegségről, hogy Michael J. Fox-nak is ugyanez a baja.

Parkinson kór, és ami vele jár

„A Parkinson kór egy konkrét betegség, nem tudják, mi okozza, de a dopamin nevű hormon nem termelődik úgy, mint kéne.”

Ennek a hormonnak az izmok működésében van szerepe, ám a kórnál ez nagyon lecsökken, ez pedig hatással van a mozgásra is.

Akkor még nem tudta, hogy mindez a gyakorlatban miként változtatja majd meg az életét.

Értette, amit az az orvos mondott neki, aki felvilágosította, illetve érezte a saját bőrén is a betegség jeleit. Mindent értett, csak éppen felfogni nem volt olyan egyszerű.

Feldolgozni pedig képtelenségnek tűnt. Senki nem tudta megmondani neki, hogy mi vár rá. A betegség mindenkinél más. Van, aki egy idő után tolószékbe kerül, van, aki remeg. A tünetek minden ember esetében egyediek. Így fogalma sem volt, hogy mit kell elfogadnia. Hiszen itt semmire nincs garancia. 

Egy krónikus betegség elfogadásának folyamata hasonló a gyászhoz: az elején tagadunk és dühösek vagyunk. Péter még javában ebben a fázisban volt. Gyakorlatilag minden gondolatát az foglalta le, hogy meggyőzze saját magát: ez az egész nem a valóság, csupán egy kegyetlen rémálom, amiből nemsokára felébred és minden úgy lesz, mint régen. 

Péter eleinte nem volt hajlandó tudomást venni az állapotáról,

és volt olyan időszak is, amire felesége úgy emlékszik, mintha Péter teljesen kicsekkolt volna az életükből. Később, amikor már megjelentek a betegség jelei is, jött az újabb feladat: beszélni a betegségéről.

Péternek nemcsak kimondania volt nehéz, hogy Parkinsonos, hanem feldolgozni az emberekben kiváltott reakciókat. Hiszen minden ember másképpen reagált. 

Arról, mi volt a mélypont számára a betegsége alatt, és hogyan sikerült az elfogadás útjára lépnie, és arról, hogy ezen az úton mekkora szerepe volt fantasztikus családjának, az Egyszer lent podcast új részében mesélt Varju Péter.