Járai Máté: „Lekéstem a saját életem jó pillanatairól”

Egyszer lent podcast sorozatunk második évadában újra ismert emberek történeteivel, az általuk megjárt pokollal és a felfelé vezető úttal ismerkedhetünk meg. Az új évad első epizódja Járai Máté színészről szól, aki pánikbetegsége lévén tanulta meg, hogy mikor érdemes kiszállni a mókuskerékből. Az ő történetét is Lovas Rozi, a Radnóti Miklós színház színésznője hozta el nekünk.

Ez az adás Járai Máté idegösszeomlásának történetét meséli el, akinek az élete a szereplés, mégis egy ideig inkább el akart bújni a nyilvánosság elől. Sőt, még az is megfordult a fejében, hogy jobb lenne, ha hirtelen eltűnne a létezésből…

Hogyan vegyük észre, ha kihasználjuk saját magunkat? Mit okoz, ha nem vesszük észre a vészjelzéseket, amiket a testünk küld? Ha évtizedekig mások szeretnénk lenni, mint akik vagyunk? És mi történik, ha nem leszünk képesek békében élni magunkkal? 

Járai Máté színész negyven éves korára jutott el a teljes túlhajszoltság és kiégés állapotába, amit a teste pánikbetegséggel jelzett.

Járai Máté szülei és gyerekkora

Járai Máté gyermekkora koránt sem volt mesébe illő, szülei sosem tudtak közel kerülni fiúkhoz. Ez a távolság főleg abból fakadt, hogy volt, amit jobban szerettek a gyerekeiknél: az alkoholt. Így szinte sosem voltak teljesen jelen az életükben. Járai Máté apja és anyja jelenlétét és odafigyelését a nagymamája pótolta, aki a legfontosabb ember volt az életében.

Karafiáth Orsolya: “Bárkit az asztal alá ittam”

Mátét a nehéz gyermekkor nem tántorította el semmitől és habár a színművészetire nem vették fel, továbbra is küzdött az álmaiért. Végigjárta a nehezebbnek tűnő utat, színész lett, egyre foglalkoztatottabb és sikeresebb. A Viasat3 népszerű, 200 első randi című sorozatban állandó szereplő volt. Járai Máté szinkronszerepei egymást érték, folyamatosan dolgozott, mindeközben estéről estére színpadon állt a győri színház művészeként.

A sikerek újabb sikereket, a munkák újabb munkákat hoztak. A színész szerepelt A mi kis falunk című sorozatban és a Nyerő Párosban is. Járai Máté pedig nem tudott nemet mondani, nem tudott megállni.

Járai Máté: „Most egy kicsit lehetne, hogy elbújok?”

„Én nagyon szeretek kiállni emberek elé és produkálni magam. Tehát tényleg bennem van ez a gyermeki lelkesedés ezért. És pontosan azért volt ijesztő, mert eljött egy olyan időszak, amikor úgy éreztem, hogy szeretnék elbújni, és hogy jobb lenne, ha most nem látna senki, mert nem vagyok jó passzban. És én mindig, világéletemben jó passzban voltam…

… jólfésült vagyok, szép a ruhám, szép a lovam. Én úgy érkezem, hogy az rendben van. Én pontos vagyok, megbízható, tudom a szövegemet, tudom a szerepemet, képben vagyok. És aztán jött egy időszak, amikor egyszer csak azt kellett éreznem, hogy nem vagyok felkészült, nem vagyok jó passzban és nem szeretném, hogy nézzenek.

Tehát most egy kicsit lehetne, hogy elbújok?”

Máténak a saját életére sem maradt ideje

A mókuskerék őrjítő pörgésében Máténak a saját életére sem maradt ideje, szinte lekéste azt. Egy forgatásról mindig a 200 km-re lévő Győri Nemzeti Színházba rohant, az előadásai után pedig újra a forgatásokra. Így kimaradt a közönségtalálkozókból, baráti társaságokból.

„Tehát nem voltam ott Győrben a színészek között, mert rohantam forgatni, nem voltam ott a forgatáson, mert rohantam játszani,

tehát így lekéstem a saját életem jó pillanatairól is.”

És amikor ez a mókuskerék, amiben Járai Máté a saját életét kergette, a leggyorsabban pörgött, 2019 februárjában Máté nagymamája meghalt. Az a nagymama, aki pótszülője és legjobb barátja volt, akire mindig számíthatott.

Járai Máté idegösszeomlása

De a mókuskerékben nincs megállás, nincs idő a fájdalmakat, a gyászt megélni, futni kell tovább. Máté futott is tovább, így a gyásza is csak egy megoldandó feladattá vált.

Ezek után az első pánikroham nem sokat váratott magára: épp egy színházi darab bravúros jelenete előtt állt a takarásban a végszóra várva, amikor a még elintézendő teendők listái elkezdtek begyűrűzni az agyába. És akkor beütött, amire nem számított.

„És akkor valahogy, ahogy ezen gondolkodtam, elkezdtem iszonyatosan szédülni, de úgy, mint amikor valaki egy ringlispílről száll le. És ez a szédülés annyira ijesztő volt, hogy ettől nagyon megijedtem, hogy ez mi.”

Járai Máté elmondása alapján egyik pillanatról a másikra elkezdett szakadni róla a víz. Olyan érzés volt, mintha egy légkondit kapcsoltak volna be a nyakába. Elkezdett homályosan látni, kiszáradt a torka, remegett a szája széle. Mintha hőemelkedése lett volna hirtelen. És elkezdett nagyon dobogni a szíve. „Ilyen lehet talán egy infarktus. Szorított a mellkasom, és úgy éreztem, ennek a fele sem tréfa, nekem valami szörnyű betegségem van, tehát

itt valami iszonyatos nagy baj van, és azonnal mentőt kell rám hívni.

És ebben a pillanatban elhangzott a végszó, és én beléptem a színpadra. Úgy éreztem, hogy ameddig a lábamon állok, és nem esek össze, addig csinálnom kell.”

Út a pszichiátriai kezelésig

És megcsinálta. Végigcsinálta a 40 perces jelenetet úgy, hogy minden egyes pillanatban azt gondolta, hívni kell a mentőket, most fog összeesni. De nem esett össze. Abszolválta a feladatot. A jelenet után megivott egy üveg vizet, megevett egy csokit és lezárta. Pedig ez még csak a kezdet volt…

Ez a figyelmeztető jelzés nem volt elég Járai Máté számára, a pörgés nem állt meg. Dolgozott tovább, de egyre rosszabbul lett. És az egyre nagyobb fájdalmakat, egyre több gyógyszerrel kellett tompítani. Majd pedig egy 8 hónapig tartó pszichiátriai hullámvasút vette kezdetét.

Hogy végül mi hozott megnyugvást Máténak? És hogyan tudott a pánikbetegség legmélyebb bugyraiból önerőből kimászni? Miben segített Járai Máté felesége, Járai Kíra? Egyszer lent podcast sorozatunk következő részéből kiderül.

Hallgasd meg a Generali Egyszer Lent podcast sorozatának korábbi epizódjait is!

Epres Attila: “Ez azt jelenti, hogy rákbetegségem van?”

Nyári Barbara: A családon belüli erőszak nem magányügy

Szvitacs Alexa: “Nagyon furcsa volt felébredni a kómából”

Bánlaki D. Stella: Ha nemet mondtam, nem akarta meghallani