Sevcsik Anna története arról, amit egy anya sem akar átélni

Sevcsik Anna háromszor szenvedte el azt, ami egyszer is elviselhetetlen – gyermekének elvesztését. Hogyan lehet ezt a veszteséget mégis feldolgozni? Hogyan tud másoknak megnyugtató erőt adni akkor, amikor ő is komoly megpróbáltatásokon megy keresztül? A vele történtekről mesél Lovas Rozinak az Egyszer lent podcast új epizódjában.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Sevcsik Anna törékeny gyermekkori álma

Anna kicsinek gyerekorvos szeretett volna lenni. Aztán megtudta, hogy az orvos injekcióstűvel dolgozik, ezért lemondott erről az álmáról, viszont a gyerekek iránti szeretete megmaradt. Egész életében egy szerető férjre, és sok-sok gyerekre vágyott. Férjét már az iskolában meg is találta.

25 évesen hozta világra szerelmük első gyümölcsét, Pankát, majd röviddel utána jött Lili is. Anna elégedett volt, hogy ilyen fiatalon megtalálta a társát, és a családépítés is jól alakult. Szép példa volt előtte, hiszen szülei idén ünneplik 50. házassági évfordulójukat. Egy ideig úgy tűnt, náluk is minden idilli, amíg Anna el nem kezdte azt érezni, hogy valami megváltozott. 

„… ő apává, én anyává váltam, ami nagyon fontos, de közben mind a kettőnknek meg kellene tartania férfi és női mivoltát is, és azért ez megakadt sokszor…”

Mindketten meg akarták menteni a házasságukat, de akármennyire próbálkoztak, csak küszködtek egymás mellett. Ekkor Anna még csak 28 éves volt. A felismerés, hogy az életre szóló eskü, amit egymásnak tettek, mégsem tartható tovább, mindkettejüket megtörte.

Közösen hozták meg a döntést, hogy elválnak. Laci hétvégi apuka lett, kéthetente találkozott a gyerekekkel, de segítette Annát, hogy az új felállás mindenki számára a lehető legegyszerűbb legyen.

A következő 5 évben Anna egy erős szövetséget kötött a lányaival,

amelynek egyik legfontosabb szabálya az volt, hogy csak akkor engednek be valakit a kis közösségükbe, ha az érkező megérti és tiszteli a trirumvirátusuk megmásíthatatlan szentségét. Majd az új szerelem a Sziget Fesztiválon találta meg Annát, ahová a barátnői rángatták el.

Új szerelem, új kihívások

„…és Dávid betáncolt az életembe a kis kalapjában… rá következő évben ő már a férjem lett… így indult el a mi közös életünk és nagyon hamar megérkezett az első kisbaba is.” – mesélte Sevcsik Anna

Akit sajnos idejekorán elveszítettek.

Anna a várandósság kilencedik hetében vérezni kezdett,

ezért orvoshoz fordult, aki megállapította, hogy a babának nincs szívhangja. Műtéti beavatkozásra volt szükség. Amikor már Anna a kórházi szobában feküdt, a nővér próbálta nyugtatni a nehéz percekben: „Ne aggódjon, maga még fiatal. Biztosan fog még szülni. Már én is négyszer vetéltem el.”

Majd Anna felvette a papucsát, elindult a műtőbe, ahova az orvos kézen fogva kísérte be. Lehunyta a szemét, összeszorította a fogait, és csak arra tudott gondolni, hogy vajon mit ronthatott el.

Már nem is értette pontosan, hogy mit beszélnek körülötte, mert az altató kezdte átvenni az irányítást. Kezdett minden egyre homályosabbá válni, de még mielőtt elaludt, eszébe jutott az, amit a tesója mondott neki:

„Ő így megágyazott a testvérének. És tényleg így is történt.”

Mert pár hónappal később Anna újra várandós lett. A terhesség alatt végig szorongott, de szerencsére Berci egészségesen született meg. Úgy érezte, hogy a meg nem született babája örökre ott él benne, de nem emésztheti magát tovább miatta. Nem teheti ezt a családjával.

„Nagyon fontos a babáknál is, hogyan dolgoztad fel az előzőnek a veszteségét.

Mert az nagyon kihat a következő érkezésére is.”

Márpedig sem Anna, sem Dávid nem szeretett volna itt megállni. Nagyon vágytak még egy babára, így megszületett Samu is. Kisfiúk születése után érezték, hogy még nem teljes a családjuk, hiszen nagyon szerettek volna még egy kislányt is a fiúk mellé. Anna pedig ismét kisbabát várt.

Az eredmény, amire senki sem számított

Ahogy korábban a két fiúnál, Sevcsik Anna ezúttal is egy magánintézménybe ment a kombinált tesztre, amelyet a terhesség 12. és 14. hete között végeznek.

Az államilag támogatott 12. heti genetikai szűrés egy ultrahangból áll, ezzel szemben a magánegészségügyben elérhető kombinált teszt egy ultrahang és egy vérvizsgálat kombinációja.

A vérteszttel két anyai hormont vizsgálnak, ami az ultrahanggal együtt adja ki az eredményt, vagyis egy arányszámot, hogy mekkora a kockázat a Down, Edwards, vagy Patou szindrómákra. Egy jól kombinált teszt körülbelül 94% – os érzékenységű, de nagyon fontos, hol végzik és hogy kerül kiértékelésre.

Dáviddal arról is beszélgettek előtte, hogy ha Downos lenne a baba, akkor is megtartanák. Szerencsére az ultrahangon minden rendben volt, azt is megtudták, hogy nagy eséllyel kislányuk lesz.

A kombinált teszt kiértékelése után a kismamáknak lehetőségük van személyes konzultációra is, de ezt Annáék már nem várták meg, azt gondolták, minden rendben lesz, hiszen az ultrahangon nem volt semmi baj. Hazamentek pakolni, mert hétvégére Püspökszentlászlóra utaztak.

De még az utazás előtt megcsörrent Anna telefonja.

„Egy nagyon kedves hölgy mondta, hogy közepes kockázat jött ki és elkezdte magyarázni, hogy ez mit is jelent…” – mondta Sevcsik Anna

Az Edwards-kórral magzati korban diagnosztizált babák nagyjából 50%-a már a méhen belül életét veszti.

A már megszületett babáknál ugyancsak 50% az esély arra, hogy egy hétnél tovább életben maradjanak.

A tájékoztatás után Annáék egy invazív vizsgálatot, az úgynevezett lepényi mintavételt választották. Itt már halványan csak, de bekapcsolt Annánál egy vészlámpa. Hétfőre egyeztettek is egy időpontot az új vizsgálatra és így, a kételyektől szorongva mentek el a hétvégére Püspökszentlászlóra, ahol reggeltől estig csak a babára tudtak gondolni. Hosszas tépelődés után végül valamiben megegyeztek: 

„Mi azt beszéltük, hogy ha ő beteg, akkor… mi őt elengedjük.”

A legnehezebb döntés egy szülő számára

A hétfői mintavétel után három nappal megkapták az eredményt.

A kisbabájuk beteg.

Ezen a ponton sem Annában, sem Dávidban nem volt már kétség. Tudták, Edwards szindrómával nincs esélye a babának az életre, így elengedték őt. Felhívták az orvosukat, aki nagyon segítőkész volt és mindent megtett azért, hogy a következő napon már megműtsék Annát.

Másnap be is mentek a kórházba. Anna szerette volna, hogy Dávid ott lehessen vele a szobában, amit a szobatársak engedélyeztek is, de a nővér nem. Így férjének a folyosón kellett várakoznia.

Anna, hiába volt 5 másik nővel egy szobában, végtelenül magányosnak érezte magát.

Nem tudott mit tenni. Csendben várt a sorára. Aztán egyszer csak szólították. Felkelt és kiment az aggódó férjéhez a folyosóra.

„Ott áll és kérdezi: Ne menjünk el még egy vizsgálatra? Nyilván mind a ketten tudtuk azt, hogy itt ez már nem az a pont … majd bemész egy hideg műtőbe, ahol senki egy szót sem szól hozzád, csak a rohadt hidegségét érzed az egésznek.” – mesélte Sevcsik Anna

Éjszakára Anna egyedül maradt a szobában. Egyedül a gondolataival, a fájdalmával, a magányával. Hogy mi történt vele ezután, azt Anna elmeséli Lovas Rozinak az Egyszer lent podcastben.