Máté Roland élete a trombózis után gyökeresen megváltozik

Máté Roland, akit mindenki csak Rolinak hív – blogger, televíziós és rádiós műsorvezető. 32 éves volt, amikor egy hirtelen mélyvénás trombózis egyik napról a másikra teljesen megváltoztatta az életét. Elveszítette a bal lábát térdtől lefelé. Ahelyett, hogy mély depresszióba zuhant volna, inkább – ahogy ő mondja – lábatlankodóvá vált. Mit jelent ez pontosan? Talán valami olyasmit, hogy az életben semmi sem garantált. Nem tudhatjuk mit hoz a holnap, így felkészülni sem tudunk mindenre, de ha elfogadjuk azt, amin nem változtathatunk, akkor tovább lehet lépni, és teljes életet lehet élni. Akár egy lábbal is. Neki sikerült. Az Egyszer lent podcast új részében elmeséli, hogyan.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Máté Roland fiatalkora

Roli, mint a legtöbbször, reggel is bringával ment az iskolába. Van rajta csengő, de nem szokta használni, mert nem szereti, ha megijednek a járókelők, amikor meghúzza a fogantyút. Helyette inkább manőverezik. 

Egy kövér fék jelzi, hogy megérkezett. Gyorsan ledobja a bicajt, és már robog is a terem felé. Óvatosan kikerülve azokat, akik szintén bringával jöttek a suliba és a lakatolással bajlódnak. Rolinak nincs lakatja. Ő hisz és bízik az emberekben. Nem gondol arra, hogy bárki megfújná a paripáját. 

Fütyörészve lép be a kilencedikesek osztálytermének ajtaján, ahol mintha egy filmsztár érkezne a díszbemutatójára, úgy fogadják őt a többiek.

Vitathatatlanul központi eleme a csoportnak. Valahogy mindenki szereti őt.

Szeretnek a közelében lenni. Talán, mert folyton mosolyog, folyton érdeklődik minden iránt, amit még nem ismer. Nagyon szeret élni. 

Fiatal felnőttként sokáig nem tudta eldönteni, hogy mihez kezdjen magával.

Amíg a jogi egyetemre járt, gyakornokoskodott a Magyar Rádiónál.

Aztán később a szegedi rádiónál is. Mivel érezte, hogy a jog nem az ő világa, ezért 3 és fél év után úgy döntött, hogy befejezi ezeket a tanulmányait és a médiában keresi önmagát.

Jelentkezett a Komlósi Oktatási Stúdió szerkesztő- műsorvezető képzésére, ahol többek között Jakupcsek Gabriellától tanulta a szakma alapjait. Később rádiós műsorvezető lett Szegeden, az RTL Klub Dél-Alföldi tudósítója, az MTVA Híradójának munkatársa. 

„Belecsöppentem a média világába, ami nagyon beszippantott 18-19 évesen…. Buliztam rengeteget, dolgoztam, csajoztam, éltem az életet, amit mindig is szerettünk volna.”

Máté Roland élete egy napon minden megváltozik

Bemegy a férfi mosdóba, hogy felfrissítse magát. Ahogy beér, elsötétül előtte minden. Nem lát. Dülöngélni kezd, pedig a hajó, ahol a buli van a Tisza partján – egyáltalán nem mozog. A gondolatai teljesen épek, de semmit nem lát. A mozdulatai koordinálatlanok. Kicsit görnyedten dülöngél faltól falig. Végül lefejelei az egyik mosdót és összeesik.

Szerencsére bejött valaki, és kivonszolta a mosdóból. 

Miután picit magához tér, úgy érzi, hogy jobb neki otthon, ezért inkább haza indul. El sem köszön a  barátnőjétől, a barátaitól, sem a kollégáitól. Bizonytalanul lép le a hajóról a keskeny hídra, ami a partra vezet. Még mindig nem lát jól, ezért lassan ér át a partra. A túloldalon fog egy taxit és hazamegy.

Útközben arra gondol, hogy talán valamit belekevertek az italába. Sokszor lehet ilyet hallani, vagy talán csak túlhajszolta magát, hiszen imádja a munkáit és gyakran éjszakákon át dolgozik. Úgy érzi, orvosra nincs szüksége. Otthon kialussza magát és minden rendben lesz. 

„Eljött a másnap. Nagyon furcsa az élet fintora, ami ezután következett. Én akkor egy országos televízió híradójában dolgoztam, hatalmas viharok tomboltak aznap este, és egy temetőbe hívtak bejelentkezésre. Én akkor nem tudtam, hogy lényegében egy hajszál választ el már akkor, hogy onnan ne lépjek ki.”

Rosszul érezte magát az élő bejelentkezés alatt is, de eszébe sem jutott, hogy megszakítsa a műsort, ezért inkább próbált nem tudomást venni arról, milyen jelzéseket ad a teste. 

De a görcs a derekában nem hagyta pihenni.

Amikor már nem tudott lábra állni, érezte, nagy a baj.

A telefonját a szoba másik végében hagyta. Mindössze pár méterre volt tőle, de elmenni odáig képtelen volt. Nem bírt felállni a földről. De tudta, hogy ott és akkor szüksége van segítségre, ezért hason csúszva elindult a telefonjáért. Hívta a mentőket.

Akik azt mondták, hogy ez egy lábgörcs, vegyen be rá magnéziumot.

Ezután Roli a barátait hívta, hiszen tudta, érezte, hogy ennél komolyabb dologról van szó. Amikor a barátai megérkeztek, körülötte már szinte tócsában állt a víz, annyira izzadt. 

A barátai egy pillanatra sem hagyták magára. A kiérkező

mentősök megállapították, hogy egyik lábában sincs keringés. 

Máté Roland megkérte a barátait, hogy a családját ne értesítsék, hiszen lehet, hogy ez csak valami idegbecsípődés, ne izgassák fel őket feleslegesen.

A kórházban megállapították, hogy el van záródva az artériája, vérrögök vannak az ereiben és percről percre egyre rosszabbak az eredményei.

Először akkor gondolta, hogy valami tényleg nagy baj lehet, amikor az egyik vizsgálat után meglátta az édesanyját a folyosón. Nem a cimborák, hanem a kezelőorvos értesítette őt, mert noha Roli akkor még nem tudta, de fennállt a veszélye, hogy nem éli túl az éjszakát. 

Kiderül, hatalmas a baj

Az első műtét 3 órás volt. Combtőnél vágták fel a bal lábát, de a másik is egyre rosszabb eredményeket mutatott. A vérrögöket nem sikerült eltávolítani. Szükség volt egy második műtétre, ami azért tartott 4  órán át, mert közben a veséje kezdett leállni, így be kellett fejezni a beavatkozást. Egy egyszerű rosszullétnek indult, de pár órával később Roli már az életéért küzdött. 

A műtét után visszatolják a kórterembe, ahol gyorsan felébred. Kótyagos még, de érzékeli az ágya körül az embereket. A családja, barátai és egy ápolónő is van ott. Inni kér. Kólát, pedig nem nagyon iszik kólát, de most mégis erre vágyik. Beszélgetni próbálnak vele, és amennyire tud, válaszol is. Aztán a tekintete elindul lefelé.

Balra néz, ahol a lába helyén egy bekötözött csonkot lát.

Jobbra néz és látja, hogy a másik még megvan, de nagyon fájlalja. A fájdalomcsillapítók még hatnak, de nem eléggé. 

Pánikba esik. Attól tart, hogy a másik lábát is elveszíti. Az élete a feje tetejére állt.

A jobb lábáért 3 napig küzdöttek az orvosok és imádkozott az egész család. Szerencsére sikerült eltávolítani belőle a vérrögöket. Azt mondta magának, hogy ha valaminek még jönnie kell, akkor inkább jöjjön most. És jött is. Rosszalkodott a veséje, görcsölt a teste, nem tudta használni a jobb lábát, de az eredményei hetek alatt lassan javulni kezdtek. 

Amikor már azt hitte, hogy megvívta a csatáját és hetek múltán azt is meg merte nézni, hogy mi maradt a lába helyén, jött egy újabb kihívás. Kiújult a gyerekkori vesebetegsége, így harcba kellett szállni annak megmentéséért. Szteroidokat kapott, amiktől közel 25 kilót hízott.

Máté Roland előtt kemény időszak állt – erről is mesélt az Egyszer lent podcast új epizódjában.