Fluor Tomi: „Ha beledöglök, akkor is csinálom”

Egyszer lent podcast sorozatunk második évadának ötödik részében Fluor Tomi adott interjút Lovas Rozinak, a Radnóti Miklós Színház színésznőjének. Ez az epizód egy olyan emberről szól, aki azt gondolta, soha nem lassíthat, hogy mindent kibír; aki csak a második mélypont után adta meg magát, kért segítséget és nézett szembe önmagával. Hallgassátok szeretettel!

Hallgasd meg most a kapcsolódó részt!

Fluor Tomi hét évesen találkozott először a rap műfajával. Akkor döntötte el, hogy előadóművész lesz. Első komolyabb sikerét 17 évesen érte el, amikor megnyerte a Mikrofon Mánia díjat. Ezután Székesfehérváron – ahol lakott -, underground körökben már felismerték az emberek. Például, amikor pizzaszeletet árult csákóval a fején. Ráköszöntek, hogy amúgy jó lett az album. De az élete ment tovább a megszokott kerékvágásban.

Fluor Tomi és SP

Az igazi változást az életében az hozta, amikor Székesfehérvárról Budapestre költözött. Bár kezdetben egy cselédszobában lakott SP-vel és egy DJ barátjukkal, és minden forintját be kellett osztania, örült, hogy legalább Pesten van. Úgy érezte, kinyílt számára a világ. 

Ünnepnapokon ettem gyrost, de akkor elterveztem már 3 napra előre, hogy azt a 600 Ft-os gyrost majd de jó lesz megenni.

Az albérletben a bulizás mellett a zenélés sem maradt el. Tomi régi haverja, Pixa is beköltözött, ő írta a zenéket. Aztán megszületett egy közös dal SP-vel, a Partyarc, ami már elég komoly nézettséget ért el Youtube-on. Nem sokkal ezután pedig jött a Mizu.

Fluor Tomi Mizu című dalával megfordult a világ

Az, hogy a Mizuból mi lesz, már a megjelenés utáni második héten látszott: hatalmas sláger. Fluor Tomi 2011-ben fél év leforgása alatt lett Magyarország egyik legismertebb zenésze. Beindult vele a szórakoztatóipari nagyüzem. Mindennap fellépés, nem is egy, egyre több és több. Tévés szereplések, interjúk, és az ezzel járó megállás nélküli utazás. 

Közben az utcára sem tudott már nyugodtan kilépni a rajongók, vagy akár a gyűlölködők miatt, a közeli éjjel-nappaliig sem jutott el anélkül, hogy ne találja volna magát szemben egy lánycsapattal. „Hazaértem a boltból, és azon gondolkodtam, hogy én már soha többet nem fogok tudni végigmenni az utcán úgy, hogy csak van rajtam egy füles és sétálok?” – tette fel a kérdést Tomi.

Nincs veszélyesebb a tinilányoknál”

Annak ellenére, hogy örült a népszerűségnek, hamar rájött arra, hogy a rajongás könnyen át tud csapni akár a szélsőségekbe is. Sőt, akár agresszivitásba is. Ezáltal pedig nyomasztóvá válik. Azonban az, hogy a siker hogyan szedi darabokra az életét, ekkor még egyáltalán nem foglalkoztatta Tomit.

„Jött egy ilyen robotüzemmód”

A rengeteg, akár napi 3-4 fellépést Tomi már követni sem tudta, egyik jött a másik után. Egy idő után már azt sem tudta, hol van, az ország melyik pontján járnak éppen. Előfordult, hogy a buli közepén a biztonsági őrtől kérdezte meg, eljátszotta-e már a Mizut. De menni kellett tovább, mert a karrierje csak most indult be igazán. A fellépések mellett folyamatosak voltak a tévés szereplések, a lemezfelvételek, a klipforgatások, és mindez szinte alvás, vagy bármiféle feltöltődés nélkül. 

Fluor Tomi nemcsak a testét kezdte elhanyagolni, de azt is érezte, hogy valami nincs rendben belül. Hogy egyszerűen nem érzi jól magát. Hogy bár működik minden, jól mennek a dolgok, de valahogy mégsem jó semmi. „Egy idő után azért kezdtem már ledurranni.”    

Egyenes út az összeomláshoz

Ahogy fokozódott a pörgés, egy idő után fokozatosan érkezni kezdtek a jelek:

• fejfájás,
• fáradtság,
• túlpörgés,
• alvászavar,
• belső félelmek.

Ha az ember ennyi energiát éget, és közben nem teszi töltőre magát, annak előbb-utóbb meglesz a következménye. A döntő pillanat Tominál is egyre közeledett.

Azt vettem észre egy idő után, hogy nem kapok levegőt.

„Tomi, nagyon furcsán veszel levegőt! Nem kellene lemondani a ma esti bulit? Ne menjünk el orvoshoz?” Ezeket a kérdéseket teszi fel a turnébuszban a menedzser, amikor a befutott szupersztár Fluor Tomi aznap már a harmadik buliba tart. „Nem köszi, minden oké” – mondja a főhős. Majd amikor a kamera már nem figyel, zokogni kezd.

Aztán egyre többször, egyre váratlanabbul jött elő ez a zokogás, amit az addigra állandósuló légszomj és a hányás kísértek.

Fluor Tomi kórházban

„Bementünk a kórházba, ott is széthánytam mindent, meg még az udvaron is” – meséli Tomi. Az orvos szembesítette Tomit azzal, hogy a tüneteire nincs gyógyszeres megoldás, és nem a kórházban fog meggyógyulni. Neki kell cselekedni és a saját fejében kell rendet tenni. A menedzsere és Pixa unszolására végül hazautazott a szülői házba. Szervezete ekkorra annyira kimerült, hogy 4-5 napig csak aludt. És még utána is hetekig tartott a lábadozás. 

Tominak volt ideje kicsit összeszedni magát, és ezek után a fellépések számát is csökkentette. De igazi mentális segítség híján hamar visszacsúszott ugyanabba a mókuskerékbe, csak ha lehet, még durvábban.

„Jó volt pihenni, sokáig nem vállaltam bulit. Elhatároztam, hogy jó, ez azért volt, mert nem edzettem eleget, nem volt állóképességem. Átgondoltam, hogy mi a fontosabb. Mennyit kéne menni, hogyan kéne ezt csinálni…”

Mondjuk azt nem értem, hogy akkor miért nem fordultam szakemberhez.

„Erről őszintén kellett volna beszélnem emberekkel, de amit magadnak sem vallasz be, arról nehezen beszélsz mással őszintén. Így nem tudtak annyira segíteni” – vallja Fluor Tomi, aki úgy volt vele, hogy ha beledöglik, akkor is csinálja. „Hogyha levágják a két lábamat és az egyik karomat, akkor az utolsó pillanatig még fogom a mikrofont és akkor is el fogom nyomni az utcsó refrénig a dalt.”

Fluor Tomi zenekara: Diaz és a Wellhello 

A Diazzal alapított formáció is hamar népszerűvé vált. Első számukkal rögtön berobbantak, a dal egyből a sláger- és a rádiós játszási listák élére került. Első albumuk megjelenése után egy közel 100 állomásos turnéra indultak. A Wellhello koncertjeire sokszor egy óra alatt elfogyott az összes jegy, és a zenekar többtízezer rajongó előtt lépett színpadra. Az ország egyik legsikeresebb zenekarává váltak.

Fluor Tomi körül újra beindult a pörgés, teljesen átadta magát a „rocksztár” életmódnak. És az alkoholnak. Ezzel elindult egy újabb meredek lejtmenet. Tomi úgy fogalmaz: „Ott is túlvittük.”

2019-ben éreztem, hogy kéne egy pszichológus, mert megint olyan a játék, mintha nem én irányítanék.

Fluor Tomi és az alkohol

Fluor Tomi saját bevallása szerint egy évben 170 napot ivott fixen. „Ha 365-ból 170-et csak a fesztiválon iszol, azért az erős” – véli a zenész. Ezután pedig már nemcsak a fesztiválok és a koncertek adtak apropót Tominak az ivásra, hanem bármi más is. „Borzasztóan sokat kezdtem inni, szerintem két évet izomból. Tehát nagyon sokat ittunk. Volt, hogy elmentünk még azon kívül is piázni, hogy koncert volt…

… egy idő után elgondolkodtam, hogy lehet, hogy nem kellene ennyit inni? Vagy, hogy lehet, hogy ez már probléma?”

Konkrétan az volt, hogy amikor nem aludtam, akkor ittam.

Tomi elmondása szerint az a legnehezebb ebben a műfajban, hogy ott van az a rengeteg impulzus: hang, fény, hangerő, brutál sok ember, de miután hazaérsz, full csend, sötét szoba vár. És ott fekszel üresen. „Azt vettem észre, hogy egy idő után ezekkel a fesztiválokkal és mindennel elnyomom a belső hangerőt. Hogy ha elég erős a fény, elég hangos a zene, akkor elnyom mindent, ami belül van, és nem kell azzal foglalkoznom.”

Kíváncsi vagy, végül hogyan sikerült felállnia Tominak a padlóról? Egyszer lent podcastunk 5. epizódjából kiderül.