Sterczer Hilda: „Zsolt lesz az a hegymászó, aki megöregszik”

Erőss Zsolt hegymászó özvegyével, Sterczer Hilda indítja Egyszer lent című podcast sorozatunkat. Kevesen vannak olyanok, akik annyira tisztában vannak a hegymászás valódi és olykor sötét oldalával, mint Hilda, aki az egykori, legeredményesebb magyar hegymászó feleségeként tapasztalta meg, mi a gyász, a bizonytalanság. A 2013-ban két kisgyermekkel, 30 évesen özveggyé váló édesanya mégis megtalálta a felfelé vezető utat. Egyszer lent podcastunk első részében Lovas Rozi színésznőnek mesélte el, hogyan élte túl férje elvesztését, és miként sikerült talpra állnia.

Hallgasd meg most a kapcsolódó részt!

Az Egyszer lentben olyan hősök történetét meséljük el, akik hatalmas pofont kaptak az élettől és megtapasztalták, milyen érzés padlón lenni. Ők mondják el, miként sikerült kimászniuk a gödörből. 

„Fent van a hegyen a férjed, haldoklik, és senki nem tud segíteni”   

A világ legmagasabb, tengerszinttől számított hegye a Mount Everest, magassága 8848 méter. A Mount Everest a Himalája hegység része, csúcsán halad át Kína és Nepál határvonala. A hegy tekintélyéből kifolyólag gondolhatnánk, hogy ezt is a legnehezebb megmászni, azonban a tények másról árulkodnak. Napjainkig körülbelül hétezren hódították meg a csúcsot, köztük 13 és 80 éves, valamit látássérült mászókkal is. A sok sikeres mászás háttere, hogy ma már számos hegyen nem is beszélhetünk a hagyományos értelemben vett mászásról, hiszen a legtöbb helyen a serpák által előre kifeszített kötelek mellett haladnak a hegymászók.

A hegymászók körében így a Mount Everest meghódítása kisebb elismeréssel szolgál, a kevésbé ismert és veszélyesebb, de alacsonyabb hegyek megmászása, mint a K2 (8611 m) vagy a Kancsendzönga (8586 m) sokkal inkább elismerése méltóbbak. Az elmúlt évtizedekben, hála az egyre modernebb felszereléseknek és a folyamatosan javuló mentési eljárásoknak, szinte az összes nyolcezresen csökkentek a halálozási statisztikák. A Kancsendzöngán azonban más a helyzet, ez az egyetlen olyan nyolcezer méter feletti csúcs, ahol az utóbbi évtizedben még nőtt is az arány, és 20 százalékról 22 százalékra emelkedett.

A hegy csúcsára például Erőss Zsolton és Kiss Péteren kívül magyar hegymászónak még nem sikerült feljutnia.

A legtöbben úgy tudják, hogy a serpa kifejezés azokat a helyieket takarja, akik segítenek a hegymászóknak feljutni a csúcsra, pénz ellenében ők viszik a mászók felszerelését, és előre kifeszítik a köteleiket. A serpák azonban valójában a serpa nevű népcsoporthoz tartoznak, amely a Himalája északkeleti részén, magasabb völgyekben él. A serpák 1953-ban kerültek be a köztudatba. azóta ez a népcsoport jó kereseti forrást alakított ki magának azzal, hogy a hegymászókat segíti – az összes serpa közül azonban igen elenyésző azoknak a száma, akik ebből élnek meg. A legtöbben mezőgazdaságban dolgoznak, a magasabb területeken állattenyésztéssel foglalkoznak.

A serpa hegymászókat és hegyi vezetőket nagy tisztelet övezi a világ hegymászói részéről.

A más országokból a Himalájához érkező hegymászó expedíciók számára nehezen nélkülözhető segítséget nyújtanak a kezdetektől fogva.

Sterczer Hilda: „Azt tudni, hogy fönt van a férjed, haldoklik, és senki sem tud segíteni, ez szörnyű. Hogy egyedül imádkozni tudok érte, és semmi mást nem lehet tenni. És bízni abban, hogy valahogy, valami csoda folytán mégiscsak el tud vánszorogni a 4-es táborig.”

Sterczer Hilda: „A csúcson vagyunk a legmesszebb az élettől”

A saját életünkben előforduló túrázások kapcsán azt hihetnénk, hogy ugyanúgy, mint egy hétvégi kirándulás esetében, egy nyolcezres, expedíciós hegymászás esetében is a felfelé vezető út az embert próbálóbb, hiszen lefelé visz a lendület és csak ereszkedni kell. A valóságban ez azonban pont fordítva van, mert amíg felfelé könnyebben kiszámítja az időt a hegymászó, lefelé elszámolhatja magát. Nem szabad elfelejteni, hogy a feljutás még csak az út fele. A csúcson sokan úgy érzik, hogy nyugodtan álldogálhatnak még plusz egy órát, sokan elveszítik az időérzéküket is, aminek akár végzetes következménye is lehet.

Sterczer Hilda: „Azért az nagyon durva, amikor az embernek ki kell mondania azt, hogy nincs tovább, meghalt a férje. És hogy ezt nekem kellett kimondani.”

Ez főként igaz akkor, ha az éjszaka a hegyről lefelé menet éri a mászókat. Sajnos ez a gyakorlatban is beigazolódott, ugyanis Erőss Zsolt és társa, Kiss Péter, akik eddig egyedüli magyarként hódították meg a Kancsendzöngát, 24 órás mászás után még napnyugta után is lefelé tartottak a hegyről. Az expedíció tragikus véget ért, mind a két hegymászó eltűnt.

Sterczer Hilda jól tudta, hogy egy hegymászó, amikor a csúcsra ér, akkor van a legtávolabb az élettől, mert le is kell jönni a hegyről. Vissza kell találni az alaptáborba. Férje halálát követően Hilda egy képzeletbeli hegyen ragadt, miközben szüntelenül a lefelé vezető utat kereste. Hogy pontosan hogyan lelt rá, kiderül Egyszer lent podcastunkból.

Sterczer Hilda története után hallgasd meg a Generali Egyszer Lent podcast sorozatának korábbi epizódjait is!

Szvitacs Alexa: “Nagyon furcsa volt felébredni a kómából”

Epres Attila: “Ez azt jelenti, hogy rákbetegségem van?”

Karafiáth Orsolya: “Bárkit az asztal alá ittam”