Orosházi Erzsébet: az egyedülálló anyák ereje

Orosházi Erzsébet, vagy ahogy mindenki szólítja, Zsike, élete legnehezebb időszakát élte át a válása idején. Férje mindent megtett, hogy megkeserítse a házasságuk felbontását kezdeményező felesége életét. Zsike sokszor otthontalanul, devizahitellel a nyakában próbált talpraállni és biztonságot teremteni gyermekeinek. Az Egyszer lent podcastsorozat új epizódjában egy egyedülálló anya hatalmas erejét bemutató történet tárul elénk Lovas Rozi színésznő tolmácsolásában.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Orosházi Erzsébet: szőke herceg fehér lovon

Zsike kamasz lányként mindig arról álmodozott, hogy jön egy csodálatos férfi, aki beleszeret és nem tud majd nélküle élni. Álmai hercege megkéri a kezét, összeházasodnak, vesznek egy gyönyörű házat, és sorra érkeznek a gyerekek. Óriási szerelemben, szeretetben, boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Ezt a történetet sok fiatal lány álmodta már újra, mióta világ a világ. Zsike 19 évesen ismerkedett meg majdani férjével, akivel három évvel később házasodtak össze. De már akkor sem volt minden zökkenőmentes.

„Majdnem szakítottunk nem sokkal az esküvő előtt az én kezdeményezésemre…

Akkor egy nagy plüssmacit kaptam, meg mindenféle ígéreteket… Nem volt jó döntés.”

Zsike korán férjhez ment

A korai házasságban nagy szerepet játszott a gyerekkora. Orosházi Erzsébet szülei elváltak, édesanyja nevelte a húgát és őt.

A kislány álma az volt, hogy építész legyen. Mindig is a teremtésben gondolkodott, hogy a megálmodott tervekből valóság legyen. De édesanyja egész más pályát képzelt neki. Szerette volna, ha a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára megy. Emiatt örökös harc dúlt közöttük. Végül anyja terve helyett,

Zsike elkeseredésében a munkát és a házasságot választotta.

„Nekem mindig kötelességeim voltak, meg kellett felelni. Tök jó tanuló voltam, ezzel nem volt gond, zenét tanultam, ami nyilván nagyon hasznos, csak én más irányba nyitottam volna inkább, és az annyira nem volt támogatva. De nem haragszom ezért, mert biztos, hogy nem azért, mert nekem rosszat akartak volna. Biztos, hogy jót akartak, csak

azt felejtette el édesanyám, hogy azt megnézze, hogy amúgy nekem mi a jó.”

Orosházi Erzsébet: az intő jelek

Csak gyermekei születése után derült ki Zsike számára, hogy valójában milyen férfihez ment hozzá.

Az intő jeleket, piroslámpákat csak utólag látta meg.

Például, hogy a férfi hogy beszél a saját szüleivel. Egy idő után azt vette észre, hogy egy házban élnek, de nem együtt. Csak egymás mellett. Zsike lényegében egyedül nevelte a fiaikat, miután férje kijelentette, hogy amíg nem tudnak beszélni, ő nem tud velük, mit kezdeni.

Fél egy van. Gőzölgő, házias ebéd kerül az asztalra Zsikééknél. Mindenki leül, a fiúk már 2-3 évesek, önállóan tudnak már ebédelni. Apjuk még valahol a házban keresgél. Zsike kíváncsian nézeget, hogy mi után kutathat a férfi, aki ekkor sietve lép be az étkezőbe egy ébresztőórával a kezében. Leteszi az asztalra és felhúzza 15 perc múlvára.

Mit csinálsz? – kérdezi őszintén Zsike. Egyáltalán nem érti a dolgot. – Túl lassan esznek. Ennyi idő van enni és kész. Ha lejár, elveszem. – nézett szigorúan fiaira az apa. Zsike nem hitt a fülének.

Döntés a válás mellett

Ezután, kicsit több mint egy évnek kellett eltelnie, amíg Zsike bejelentette, hogy ennyi volt. Ekkor még nem gondolta, hogy a válással gyakorlatilag mindent felad.

Orosházi Erzsébet férje természetesen nem ment bele a közös megegyezésbe, a válóper pedig rettenetesen megviselte Zsikét. Hónapokig tartó rémálomba csöppent. Csupán a jogászkodások miatt kellett egy fedél alatt élnie valakivel, akihez már semmi nem kötötte. Végül Zsike nem bírta tovább és kisemmizve elköltözött kisebbik fiával együtt. Nagyobbik fia viszont az apánál maradt.

„Ez lezárult, és akkor nekem először volt egy feladat, hogy megoldani a lakhatásunkat a majdnem semmiből.”

Végül Zsike egy olyan házban kötött ki, amit teljesen fel kellett újítani, mert amikor megvásárolta, még teljesen komfort nélküli volt. Zsike szorgalmasan próbált minden körülményt megteremteni ahhoz, hogy a helyzetük minél hamarabb rendeződjön.

Rengeteget dolgozott, szabadidejében pedig az otthonteremtéssel foglalkozott. És ebben az időszakban,

amikor a legkevésbé számított rá, megismert egy férfit,

akibe nagyon beleszeretett.

„Úgy éreztem, hogy hú, végre valaki szeret. Olyannak, amilyennek. Aztán persze baromira nem így volt. Mire megtudtam, hogy egyébként ő nős, addigra már volt rózsaszín köd, és aztán sosem állt mellénk, de azért ez egy öt évig tartó történet volt…” – mondta Orosházi Erzsébet.

Újabb baba érkezik

Amikor Zsike megtudta, hogy gyereket vár a férfitól, teljesen kétségbeesett. Vajon mit fog erre lépni? Egyedül marad a kisbabával? Vagy el fog válni ezek után? – Hát, nem vált el.

A férfi ugyan végigkísérte Zsikét a terhesség időszaka alatt, de a kislánya születése után egy-másfél hónappal már egyre ritkábban látogatta őket. Zsike ekkor már sejtette, hogy újra egyedül fog maradni. De biztos volt benne, hogy valahogy ezt is megoldja majd, mert annyira örült a kislányának.

„Az ő megszületése erősített meg annyira, hogy képes voltam akár azt a döntést is meghozni, hogy jó, akkor most adjunk el mindent, és hitel nélkül álljunk talpra, és nem csak meghozni a döntést, de meg is csinálni.” – mesélte Orosházi Erzsébet.

Kislánya azóta már szinte felnőtt, de az apjával azóta sem találkozott.

Lánya születése után Zsike nagyobbik fia is egyre gyakrabban látogatta őket. Sokat panaszkodott arról, mennyire utál az apjánál lenni. De a férfi nem engedte el. El kellett szöknie. Minden fontos holmiját egy hátizsákba pakolta és határozottan elindult az ajtó felé, apja még megpróbálta megállítani, de a fiú fürgébb volt, és amint túljutott az ajtón, rohanni kezdett és apjának már esélye sem volt.

Direkt olyan útvonalat választott, amit apja nem ismer és meg sem állt anyja házáig.

Ezután már négyen éltek a kis házban, Zsike és a három gyerek.

Olyan boldogok voltak, hogy újra együtt élhetnek, hogy Zsike elhatározta, semmi esélyt nem adhat arra, hogy újra elvegyék tőle a fiát. Eldöntötte, hogy olyan otthont teremt maguknak, ahol minden gyereknek saját szobája lesz. Újra költözniük kellett, de ehhez már svájci frank alapú hitelre volt szükség.

Orosházi Erzsébet próbál talpra állni

Zsike nem állt le egy percre sem. A konyhaasztalt beborították a cetlikre írt telefonszámok, számítógépén folyamatosan több ingatlanhirdetés volt megnyitva. A hiteltörlesztések miatt hónapról hónapra éltek, az anyagi gondok miatt a feszültség szinte tapintható volt, miközben kétségbeesve kereste családja számára a nyugalmat, a biztonságot.

Zsike egyszer annyira kiborult, hogy egyszerűen nem tudta abbahagyni a sírást.

Barátai, szomszédai igyekeztek megértetni vele, hogy időnként muszáj pihennie is. Ebben az időszakban talált rá Paulo Coelho A zarándoklat című könyvére, ami nagy hatással volt rá.

Zsike az utazástól új erőre kapott. Hazatérése után rájött, hogy a hitelek csak eltávolítják őt ősi vágyától, hogy végre szabad és önálló legyen. Elhatározta, hogy minél előbb visszafizet mindent, aztán a maradékból majd elboldogulnak valahogy.

Így is lett – Orosházi Erzsébet az utazásáról és az azt követő izgalmas, inspiráló időszakról az Egyszer lent podcastben mesél.