Kékes Réka története az önismeret egy életen át tartó tanulásáról

Réka két gyermek édesanyja, szomatikus szexológus, író, a Szexpozitív Egyesület alapítója. Életfilozófiája és tudása segítségével a munkája során arra tanítja meg az embereket, hogy hogyan ismerjék meg a testük jelzéseit és reagáljanak azokra úgy, hogy elérjék a teljes belső szabadságot. Nagyon hosszú utat kellett bejárnia ahhoz, hogy lépésről-lépésre megismerje saját magát és rátaláljon az életfeladatára, hogy aztán másoknak is tudjon segíteni felfedezni önmagukat. Ez az epizód az árulásról, az önismeret élethosszig tartó tanulásáról, a felfedezésről, és az önszeretet páratlan erejéről szól. Ez Kékes Réka története.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Kékes Réka fiatalkora

Réka Békéscsabán született egy család harmadik gyerekeként. A két nagyobb testvére inkább afféle pótanyuka szerepet töltöttek be az életében, ezért kortárs játszópajtása nem volt otthon.

Ránézésre minden tökéletes volt: papa, mama, gyerekek, de Réka mégis gyakran érezte magát magányosnak. Valami hiányzott, de gyerekként a közelében sem volt annak, hogy meg tudja fogalmazni mégis mi az, ami nincs meg. Inkább csak úgy érezte magát, mint egy földönkívüli, akit talán rossz bolygóra pottyantott le a gólya. De azt tudta, hogy nagyon szereti, amikor a szülei babusgatják. Olyankor azt érezte, hogy valami különleges kapcsolódás jön létre közte és köztük. Ezeket az alkalmakat viszont valósággal ki kellett provokálni a szüleiből.

A szülei ugyan egy párt alkottak, szerették és tisztelték egymást, de ennek semmi jelét nem mutatták. Réka ebben nőtt fel. Számára az volt a természetes, hogy a szülők nem ölelkeznek, nem cirógatják egymást. A levegő egynemű és állandó sűrűségű volt a család minden tagja körül. Hűvöskés és távolságtartó. Ezért is maradt meg olyan élénken Réka emlékezetében az az egy-két alkalom, amikor valamiért mégis közeledtek egymáshoz szülei.

„Amikor így kikerekedett szemmel látod, hogy az anyámat belehúzza az apám az ölébe, és anyám zavarodottan elkezd vihorászni, annyira kellemetlenül érzi magát, hogy úristen, ezt így mások látják…”

Ahogy a kislány Rékából kiskamasz lett, úgy lett benne ez a hiány egyre nagyobb és öltött testet a szerelem formájában. Abban a pillanatban, hogy egy fiú egy kicsit is a közelébe került, azonnal beleszeretett.

Egyfolytában arra vágyott, hogy valakit közel érezzen magához. Hogy valakivel olyasmiket éljen meg, amiből nem kapott otthon eleget. Hogy valaki úgy tartozzon hozzá, amire példát még az életében nem tapasztalt, de érezte, hogy ez az, amire mindennél jobban vágyik.

Réka szárnypróbálgatásai

Az életkorát jócskán meghaladta az az elképzelés, ami a fejében élt a kapcsolódások minőségét illetően, hiszen a tinédzserkor általában a felfedezésről és szárnypróbálgatásról szól, nem pedig a mély, őszinte és kitárulkozó kapcsolatok építéséről. De Réka másmilyen volt. És folyamatosan kereste a lehetőségeket arra, hogy ezt a magasabb szintű rezonálását megoszthassa valakivel.

„Nagyon szerelmes voltam egy fiúba. Mondjuk azt, hogy férfiba, merthogy nem egy korosztály voltunk.

Mérhetetlen módon megragadott az a szenvedélye és az a nyitottsága,

ahogy közelített az élethez….ez a carpe diem érzés. És ez nagyon erősen meghatározott abban, hogy nagyon vonzódtam hozzá. De persze neki barátnője volt. Persze elérhetetlen volt… Én egy kislánynak éltem meg magam, és egyszerűen csak jelen voltunk egy szilveszteri buliban, ahol pont ott volt ő a társaságával, a barátnőjével, és végül is egy ponton hazament a barátnője, és ő ott maradt pőrén…”

Réka elmesélte, ott és akkor mentek a vágyaik felé, szinte fel sem fogta, mi történik.

„És aztán volt egy olyan pont, amikor egyszerűen csak rájöttem arra, hogy ő annyira részeg, hogy alkalmatlan arra, hogy elvegye a szüzességemet. Tehát mondhatni félig elvette, de félig nem.”

Réka csalódott volt. Vágyott valamire, ami neki fontos volt, amit nagyon szeretett volna elérni, de kudarcot vallott benne.

Elhatározta, hogy nem hagyja annyiban. A módszerrel nincsen semmi baj, csak nem a megfelelő férfit választottam ki a célra – gondolta magában. Ezért fogta magát, körbenézett a házibuliban és kerített egy másik – alkalmasabbnak tűnő jelöltet a feladatra.

És az a random férfi, abban a szilveszteri buliban a kétségbeesés órájának reményteli percében, megtette, amit kértek tőle. Ezzel pedig kezdetét vette egy izgalmas utazás, amelynek célja még ismeretlen volt, de az utazás minden állomásával egyre jobban kezdett körvonalazódni az irány.

Kékes Réka hazatalál

Réka körülbelül 18 éves lehetett, amikor egy buszmegállóban egy plakáton megszólította őt egy kérdés: Szeretnéd megtalálni az élet értelmét? Félig hangosan rögtön rá is vágta, hogy Igen. Hiszen ez volt az, ami a legjobban foglalkoztatta őt akkoriban, így kíváncsian tovább olvasta a hirdetményt, majd hamarosan egy szellemi iskola diavetítésén találta magát.

Az iskola hitvallása éppen összecsengett azzal, amit Réka oly sok éve keresett és kutatott a maga módszereivel. Hogy hogyan lehet a hétköznapi életen túl sokkal mélyebben kapcsolódni. Úgy érezte, hazatalált.

„Ebben a szellemi iskolában találkoztam a gyerekeim apjával,

és ami nagyon érdekes volt, hogy már akkor flörtölt velem, és az volt az első, hogy így lepattintottam, hogy mit képzelsz magadról, hiszen neked feleséged van.”

Minden természetesnek hatott. Mintha az univerzum is egymásnak teremtette volna őket. De a férfinak felesége volt és Réka sem volt szabad. Ezért elképzelhetetlen tartotta, hogy valaki más vesztesége árán jusson a boldogsághoz. De mégsem tudott szabadulni az érzéstől, hogy megtalálta azt, amit egész életében keresett, vagy még annál is többet.

A szerelem, ami szétfeszítette belülről. Menni? Maradni? Kitartani? Várni? Választani? De kit? A férfit? Önmagát?

A kérdések úgy sorakoztak Réka fejében, mint a csatasorba rendezett katonák a harcmezőn. Ebben a kapcsolatban nemcsak négyen voltak jelen. A hőn áhított férfinak számos szeretője, neki pedig számtalan démonja volt még, akik a szerelem beteljesedésének az akadályát képezték. A helyzet enyhén szólva terhelt volt. Éppen ezért Réka fél év után nem bírta tovább és hiába érezte, hogy ez a szerelem mindent elsöprő tudna lenni, mégis kihátrált a kapcsolatból.

Végül azonban újra találkoztak ők ketten, hamarosan pedig az élet apró darabkái szépen-lassan a helyükre kerültek. A boldogság túlságosan hétköznapi szó ahhoz, hogy kifejezze azt a teljességet, azt az élményt, amelyet a férfi mellett megélt. Mintha egy tökéletes buborék ölelte volna körbe az ő szövetségüket.

Ám hamarosan minden megváltozott, és Kékes Réka élete a feje tetejére állt. Arról, hogyan ismerte és értelmezte újra önmagát, és hogyan dolgozta fel az életében lezajlott változásokat, Réka az Egyszer lent podcast új epizódjában mesélt.