Czutor Zoltán története a családja széthullásáról, és a boldogság megtalálásáról

Czutor Zoli hat gyermek édesapja, háromszor házasodott, számtalan művészeti díj birtokosa, zeneszerző, szövegíró, tanár, a Nyers, később a Belmondo zenekar frontembere. Az élete, ha nem is mesébe illő, de mindenképpen tanulságos. Még kamasz volt, amikor az édesanyja – minden szó nélkül -Ausztráliába költözött és a kishúgát is vitte magával. A kamasz fiú felnőtteket meghazudtoló módon nézett szembe a veszteséggel, és kialakított magának egy világképet, amely megkeményítette őt, és ami a mai napig a személyiségének egyik legmeghatározóbb eleme. Czutor Zoltán Kerekes Vicának mesélte el történetét az Egyszer lent podcast új epizódjában.

Czutor Zoli és testvére

Anett és Zoli nagyon sok időt töltöttek egymással gyerekként. A 9 évnyi korkülönbség egyáltalán nem volt teher a nagytesó számára. Gyakran vigyázott a kiestesóra, amikor a szüleik esténként elmentek a barátaikkal szórakozni. Nagyon szerették egymást.

„Mi olyan tesók voltunk gyerekként, hogy összebújva aludtunk, úgy szerettük egymást. Tehát a húgom az az én pici babám volt, akire én így vigyáztam, mindig óvtam mindentől.”

A két gyereket Benjamin Spock könyvei és iránymutatásai alapján próbálta nevelni az akkor még mindketten a húszas évei elején járó szülők. A házasságukra viszont valószínűleg jóval kevesebb tudatosságot és energiát fordítottak. A pár az évek alatt egyre távolabb került egymástól, időközben el is váltak, de tovább éltek egy fedél alatt. Minderről a gyerekeknek egy szót sem szóltak. Egyik reggel azonban minden megváltozott.

A nap, amikor minden megváltozik

„Bennem van annak a napnak szinte minden mozzanata. Azt mondta anyukám a húgomnak, hogy hogy szép bugyit vegyen föl, mert hogy mennek bőrgyógyászhoz.”

Késő délután volt aznap, ám még mindig nem volt otthon senki. „Pár házzal arrébb laktak a nagynénémék és átmentem megnézni – akkor még nem volt telefon.”

Zoli apja nagyon meg volt ijedve, mert nem szóltak senkinek,

még az is felmerült, hogy elrabolták őket vagy tragédia történt.

Mint később kiderült először Jugoszláviába mentek át, majd onnan Bécsbe. Ott megvárták a kiutazási engedélyt, és Ausztráliáig meg sem álltak.

Ezek alatt a hetek alatt senki nem tudta, hogy merre lehetnek. A rendőrség sem találta őket. Zoli éjszakánként sírva riadt fel, és a szeretett kishúgát, az édesanyját kereste. Ilyenkor az édesapja ült mellé, és próbálta vigasztalni. Mindketten csak abban tudtak reménykedni, hogy élnek még és nincsen semmi bajuk.

Aztán nagyjából három hét után jött egy telefonhívás.

„A nagyanyám egy idősek otthona szomszédságában lakott Szegeden, a Gogol utcában és az idősek otthonában volt telefon, és akkor annak a száma megvolt. Anyámék akkor onnan haza telefonáltak, és a nagymamámat hívták telefonhoz, aki egyébként tudott erről az egészről, és akkor behívtak. Hogy akkor beszéljek velük…Nagyon zavarba voltunk…”

 Gyakorlatilag az történt, hogy a család úgy vált kétfelé, hogy ezt előzőleg nem hogy a gyerekekkel nem egyeztették a felnőttek, de egymással sem. Ezután, ahogy Zoli fogalmaz: kevés és udvariaskodó levélváltások követték egymást. Alibi levelezgetések: “köszönjük szépen. Jól vagyunk.“

Az idő mindent megold…

„Azt mondják, hogy az idő mindent megold, és akármilyen kegyetlenül hangzik, én hajlamos vagyok ezt elhinni, hogy egy idő után ezek elhalványodnak, ezek a fájdalmak meg ezek a sebek valamennyire begyógyulnak, vagy ha a hegek ott is maradnak, már nem lesz annyira érdekes.

Persze egy olyan embernél, mint én szerintem még inkább, vagy még hamarabb amiatt, hogy egyszerűen nem voltam hajlandó soha azzal foglalkozni, hogy mi lehetett volna, nem voltam hajlandó siránkozni soha a múlton. Emlékszem, hogy akkor is azt gondoltam, hogy ezt dobta a gép, mit kell csinálni, hogy kell megoldani. Tényleg, tényleg ilyen vagyok, és én akkor ezt nem tudtam még magamról.”

Annak ellenére, hogy évtizedekig voltak visszatérő rémálmai, hogy a húgát elragadja egy cápa, vagy leesik a háztetőről, a hétköznapokban nem tűnt úgy, hogy maradandó nyomot hagyott volna Zoliban, hogy elhagyták őt. Az édesapja mindenben mellette állt.

Czutor Zoli fiatalkora

Zoli katolikus neveltetést kapott. Annak ellenére, hogy 21 éves korában a mormon vallás is nagyon érdekelte, a keresztény konzervatív konszolidált gondolkodás jellemezte őt.

„Először rám bíztak egy vasárnapi iskola tanári feladatot, majd a főtanács megtett a főtanács szentírás oktatásért felelős tagjának is. Tizenegynéhány gyülekezet tartozott hozzám, akinek felügyeltem a szentírás oktatását.”

Ekkor már az első házasságában élt, Szilvivel, akivel még a gimnáziumban ismerték meg egymást.

Nem sokkal a házasságuk után Szilvi Budapesten folytatta a tanulmányait, Zoli pedig Szegeden maradt. Mivel szinte alig találkoztak egymással, kölcsönös megegyezéssel a válás mellett döntöttek. Közben Zoli megismerkedett Ildivel, akivel szintén összeházasodott. A házasságuk alatt született három gyerekük: Levente, Szonja és Győző.

Ezalatt Zoli a művészet, a zenei alkotás mellett rengeteg időt fordított a tanulmányaira is, és biológia, kémia szakos tanárként végzett.

Az évek alatt sokat gondolt a családjának másik felére, akik a világ túlsó felén éltek. Néha beszéltek is egymással, de évekig nem esett szó arról, hogy esetleg visszaköltöznének.

Mígnem egyszer csak bejelentette az anyukája, hogy megvette a repülőjegyeket.

Czutor Zoli: a nagy visszatérés

„Az volt a fura, hogy a húgomat küldte először haza. Két héttel később jött ő repülőrepülővel és a húgom akkor asszem 12 vagy 13 éves volt….És ami nagyon furcsa volt, hogy éreztem rajta, hogy teljesen lemerevedett, így földbe gyökerezett a lába.

Arra emlékszem, hogy megjelent a reptéren és átöleltem és ő nem ölelt vissza engem. Ott állt és láttam, hogy teljesen zavarban van és nem tud mit kezdeni a helyzettel. Lementünk Szegedre nagymamámékhoz, és ott el is ájult egyszer. Nem tudom, szerintem nagyon sokkos volt ez az egész, és végig olyan volt, mintha mindannyian idegenek lennénk. Olyan volt velünk.”

Hosszú hónapokba telt, mire Anett újra közel tudta engedni magához a bátyját, aki türelmesen várta, hogy visszakaphassa a kistestvérét. És noha valóban nagyon jó testvérek még most is, és sokat beszélgetnek egymással a múlt eseményeiről, az a közvetlenség, ami régen jellemezte a kapcsolatukat, már nem tért vissza.

Hamarosan pedig édesanyjuk is megérkezett, és az is kiderült, miért pont ekkorra tervezte a visszatérést. Zoli az Egyszer lent podcast új részében arról is mesélt, hogyan volt képes a történtek után édesanyjával beszélni, és arról is, hogyan hatott ez a történet a nőkkel való kapcsolatára, illetve harmadik házasságára.