Blatnyák Zoltán harca a hasnyálmirigyrákkal

2018 tavaszáig Zoli élete szinte minden szempontból tökéletes volt. Az a nő volt mellette, akiről megismerkedésük pillanatától fogva tudta, hogy mellette szeretne megöregedni. Kislányuk, Róza beragyogta az életüket. Úgy érezte, élete kirakósának darabkái 43 éves korára hiánytalanul a helyükre kerültek. Azonban egy hasfájás mindent megváltoztatott, amikor is hasnyálmirigyrákkal diagnosztizálták. Az orvosok nem jósoltak túl sok esélyt a túlélésre, de ő hitte, hogy meg fog gyógyulni! Blatnyák Zoltán a vele történtekről mesél Lovas Rozinak az Egyszer lent podcast új epizódjában.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Blatnyák Zoltán: tanárból sikeres ügyész

Fiatalabb korában Zolit leginkább a sport érdekelte. Nyolcadiktól versenyszerűen sportolt rövidtávfutóként, emellett pedig imádott focizni és kosárlabdázni is. A sport töltötte be a központi szerepet az életében.

Ugyanakkor az edzések mellett nem sok ereje vagy kedve maradt a tanuláshoz. Mindez odáig fajult, hogy egyszer meg is bukott matematikából, amit végül pótvizsgával sikerült orvosolnia. Logikus lépés volt tehát, hogy

a sport irányában folytatja a tanulmányait.

A Testnevelési Egyetemre nem volt könnyű bekerülni, de sportolói múltjával és egy kis szorgalommal sikerült neki. Az egyetemen már jó tanuló volt és itt ismerte meg Krisztát, az első feleségét is.

Már harmadévben elkezdett testnevelő tanárként dolgozni, méghozzá abban az általános iskolában, ahová ő is járt. Zoli imádta a munkáját, azokat a gyerekeket pedig különösen szerette, akik más órákon problémásak voltak, mert ők a testnevelés órán tudtak csak kibontakozni. Sokkal jobban tudott hatni rájuk, mint más szaktanárok, amit hatalmas sikerként élt meg. Ám Zolit nemcsak a sport érdekelte.

„Az édesapám jogász végzettségű és ez mindig motivált engem.”

A jogi kart summa cum laude végezte el. A saját képzeletét is felülmúlva ért el minden egyes kitűzött célt. Ennek ellenére csak harmadszori próbálkozás után jutott be az ügyészségre, ahol 2004 októberétől dolgozott. Ekkorra már egyértelmű volt: Zoli számára a nemleges válasz csak olaj a tűzre. A lehetetlen szó pedig nem szerepelt a szótárában.

Az élete így már a helyére került. Egymás után születtek meg a gyerekei: 2004-ben Botond, 2008-ban pedig Anna. Közben megszerezte a szakvizsgát is, és kinevezték ügyésznek.

Ezután a Fővárosi Főügyészségre került. A karrierje töretlenül ívelt felfelé. Krisztával nem voltak konfliktusaik, békességben éltek. Látszólag minden tökéletes volt. Viszont ahogyan a testnevelő tanári állást is, egy idő után Krisztával való kapcsolatát is kezdte szűknek érezni.

„… az egy kényelmes kapcsolat volt, amibe az ember tulajdonképpen könnyedén belesüpped.”- mondta Blatnyák Zoltán

Új szerelem a láthatáron

2012-ben megismerkedett Barbarával és úgy érezte, hogy valami megváltozott. A gondolat, amit eddig megpróbált elhesegetni, most a felszínre tört.

„Az egyik legjobb barátomnak volt a beosztottja. Nem fordult meg a fejemben ilyesmi, hogy nekem valaha is bármi közöm lesz hozzá.”

Ezután egy elképesztően nehéz időszak következett. Zoli ugyanis tisztességes ember lévén nem akarta elhagyni a családját, viszont halálosan beleszeretett a nála 11 évvel fiatalabb Barbarába. Őrlődött, szinte felemésztette a bűntudat. Otthon egy család, Barbaránál pedig a mindent elsöprő szerelem várta.

2013 nyarán végül Zoli elköltözött otthonról és 2015-ben el is váltak Krisztával.

A válás igencsak viharosra sikerült.

Kriszta nem könnyítette meg Zoli életét, ami az ő szemszögéből teljes mértékben érthető is volt. Zoli mindennapjait egyszerre uralta a szerelem és a bűntudat, míg ő igyekezett helytállni élete minden területén.

2016-ban aztán megszületett Barbarával közös kislányuk, Róza. Barbara, Zoli és a kis Rózi határtalan szeretetben töltötték a majdnem tökéletes mindennapjaikat. Mert a bűntudat továbbra sem tágított Zoli mellől.

Idővel aztán látszólag minden a helyére került.

Jöhettek a boldog és eseménytelen hétköznapok, amennyiben eseménytelennek mondhatjuk, ha valaki naponta tárgyal nagyszabású büntetőügyeket, és közben igyekszik ott lenni mindhárom gyermeke és párja számára is.

Blatnyák Zoltán számára beigazolódott az, amitől félt

2018-ban azonban minden megváltozott, amikor egy ebéd után Zolinak hirtelen megfájdult a hasa. Lepihent, de a fájdalom csak felerősödött.

„… nem is tudtam fekve maradni, föl kellett ülnöm. Mit csinál ilyenkor az ember? Megnyitja a Google-t. Egyből az első találat, amit kiadott, az volt, hogy hasnyálmirigy daganat. Persze egyből belefészkelte magát a fejembe.”

A legkülönfélébb vizsgálatokon esett át. Először gyomortükrözésre ment. Negatív lett. Ezután vérképet csináltatott. Élete legtökéletesebb laborját kapta vissza. Majd beutalták MR vizsgálatra, ami szintén nem mutatott eltérést. Közben készült egy ultrahang is, ahol az orvos látott valami tágulatot, de azt mondta, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni.

Azonban Zolit nem hagyta nyugodni az első megérzése: itt bizony nagy baj lehet.

Néhány nappal később Zoli egyszer csak besárgult. Így már mindenki számára egyértelmű volt, hogy itt valami nincs rendben. Hepatitis gyanúval bekerült a Szent László kórházba, ahol fájdalmak között várta, hogy végre valaki rájöjjön, mégis mi baja lehetett.

Ismét készült egy ultrahang, amelynek során már azt mondták, hogy a hasnyálmirigye lehet a ludas. Egy hónapon keresztül keresték az okot, míg végül felállították a diagnózist, amit Zoli az első perctől fogva sejtett: rosszindulatú hasnyálmirigy rák.

Az egyetlen esély a túlélésre

Zoli ezt mindvégig érezte a csontjaiban, ezért nem lepődött meg, inkább az foglalkoztatta, hogyan fog ebből az egészből kikecmeregni.

„Azt mondták, hogy egy ilyen diagnózisnak az ötéves túlélése kb. tíz százalék.”

Az első lépés az volt, hogy meg kellett találnia a megfelelő orvost, aki megműti és ezzel egy szemernyi esélyt ad neki. A választás tétje tehát szó szerint élet vagy halál volt. Nem lehetett hibázni. Mégis sokkal jobb volt azzal foglalkozni, hogy kihez forduljon, mint belegondolni abba, hogy mégis mivel áll szemben.

„Mondtam, hogy három gyerekem van, doktor úr, valamit találjunk ki.

Azt mondja, ötven százalék az övéké, ötven százalék az enyém, hogy én ebből meg fogok gyógyulni … amikor a feleségemmel kijöttünk a rendelésről, akkor összezuhantunk.”

Zolit június végén meg is műtötték. A beavatkozás előtt nagyon izgult, hiszen ez volt az egyetlen reális esélye a túlélésre. Nyugtatót kapott, hogy egy kicsit lazítani tudjon. Azt mondta az orvos, hogy onnan fogja tudni, sikerült-e a műtét, hogy hol ébred fel.

Amennyiben sikerült, az intenzív osztályon találja majd magát, ha pedig nem, akkor ott, ahol a műtét előkészítésekor feküdt. Már nem volt ideje tovább rágódni a hallottakon, mert a szemére ólomsúlyként nehezedett az álom a rengeteg nyugtató és orvosság hatására.

Hogy melyik szobában ébredt fel, azt megtudhatjátok az Egyszer lent podcast új epizódjából. Ebben a részben Zoli arról mesél Lovas Rozinak, hogy milyen jövő várt rá a műtét után.