Hogyan válassz iskolán kívüli tevékenységeket gyermekednek?

Amikor gyermekünk iskolás lesz – de sok esetben már az óvoda alatt is – a legtöbb szülőben felmerül, hogy milyen iskolán kívüli tevékenységek lennének alkalmasak a gyermek számára. Szinte minden iskolában válogathatunk szakkörök és sportok közül. Sok esetben helyben zenét is tanulhatnak a gyerekek, és minden nagyobb városban egyre több sport-, fejlesztő és kreatív tevékenység jelenik meg a palettán.

Iskolán kívüli tevékenységek: elvárások

Legtöbbször a gyerekek maguk is kifejezik, hogy szeretnének valamit kipróbálni. De a szülők is szinte érezhetik a nyomást, hogy akkor lesznek igazán jó szülők, akkor tesznek jót a gyermekükkel, ha találnak nekik valamilyen extra tevékenységet, amiben megjelenhet a tehetségük, kiteljesedhetnek.

Sőt, talán úgy tűnhet, minél több ilyenben vesz részt a gyermek, annál jobb neki. Semmiképpen nem jó, ha csak efféle elvárásoknak engedünk, vagy mi gyakorolunk nyomást a gyermekünkre, hogy valamiben kiemelkedőnek kell lennie. De az iskolai kereteken kívüli lehetőségek valóban előnyükre válhatnak, ha körültekintően megválasztjuk őket.

Az iskolán kívüli tevékenységek előnyei

A tanórán túli foglalkozások nemcsak olyan plusz tudást adnak a gyerekeknek, amik a tananyagba nem fértek bele. Olyan területeket is fejlesztenek, amikre elsőre nem is gondolnánk.

A csapatsportok például rendkívül előnyösek a szociális készségek szempontjából.

Hiszen az együttműködésen alapulnak, ami később a munka világában és a családi életben is értékes képesség lesz. De a kooperáció gyakorlásában segít például az is, ha gyermekünk zenekarban játszik vagy színjátszókör tagja, hiszen itt is közös munkával hoznak létre egy produkciót.

Ha egy gyermek igazán élvez egy tevékenységet, az

segíthet neki a stressz levezetésében és a feszültségek kiadásában.

Javít az önértékelésén, ha sikerélményei vannak, és megláthatja a munkája gyümölcsét. Helyezést ér el egy versenyen, megtanul és előad egy zenedarabot vagy elkészül egy alkotással. Ezek során megtapasztalhatja, hogy érdemes abba energiát fektetnie, ami jó élményeket okoz neki. Később is tudni fogja, hogy ez nem időpazarlás, hanem lehetőség a töltődésre, kikapcsolódásra.

Ma, amikor legtöbben munkánkból adódóan ülő életmódot folytatunk, a közlekedés fő formája az autózás, és pihenésképpen főleg digitális tartalmakat fogyasztunk (szintén ülve), fontos, hogy a gyerekek megszeressék a testmozgást. Felnőttként az ő felelősségük lesz, hogy ilyen módon is gondoskodjanak magukról.

Ha kitartóan keressük azt a sportot, melyet gyermekünk szívesen gyakorol, azzal a jövőjébe fektetünk. Még akkor is, ha nem lesz élsportoló és nem nyer versenyeket. Ahhoz pedig, hogy bármilyen sporttevékenység közben biztonságban tudjuk gyermekünket, kössünk csoportos vagy egyéni biztosítást!

Iskolán kívüli tevékenységek: Mire figyeljünk?

Azt, hogy milyen tevékenységek közül válogathatunk, alapvetően meghatározza, hogy hol élünk, milyen az anyagi és családi helyzetünk, és milyen a szülők időbeosztása. Fontos viszont, hogy elsősorban a gyermek és a család jóllétét tartsuk szem előtt, amikor döntést hozunk ebben a kérdésben.

Talán kívülről jól hangzik, hogy egyes osztálytársak mennyi mindent csinálnak még a tanórák után, de tegyük fel magunknak először azt a kérdést, hogy mire van igénye, szüksége a mi gyermekünknek, és mi az, amit a családi dinamikába is bele tudunk illeszteni.

Figyeljük meg, hogyan éli meg az iskolai helyzeteket gyermekünk.

Versengő típus, vagy inkább művészalkat? Milyen tantárgyak érdeklik leginkább? Mi az, amiről legszívesebben mesél, ami igazán felvillanyozza?

Fontos, hogy az iskolán kívüli tevékenység elsősorban a gyermek épülését szolgálja, és ne csak egy újabb helyzet legyen, ahol teljesítenie kell.

Kínáljunk fel neki minél több lehetőséget egy adott területen belül is!

Ne csak egy sportágat vagy táncfélét választhasson, ismertessük meg több hangszerrel, mielőtt döntést hozunk, mutassunk be neki többféle képzőművészeti területet, ha abban szeretné kipróbálni magát.

Viszont hangsúlyozzuk azt is, hogy ha valami mellett elkötelezi magát, azt ne adja fel az első sikertelenségek hatására. Tűzzünk ki egy minimum időtartamot, amíg egy tevékenység mellett ki kell tartania, de ne erőltessük, ha azon túl sem szeretné tovább folytatni. Ez alól természetesen kivétel, ha a gyerek jelzéseiből felismerjük, hogy bántalmazás éri az új környezetben.

Ha tanácstalanok vagyunk, kérjük ki a gyermeket ismerő pedagógusok véleményét, hogy milyen irányba induljunk. De mielőtt bármi mellett elkötelezzük magunkat,

tájékozódjunk az edzőről, a szakkör vezetőjéről és arról, pontosan milyen kötelezettségeket vállalunk,

ha belevágunk. Vegyük figyelembe az anyagi vonzatokat és azt, hogy mennyi utazással, otthoni készüléssel jár az adott tevékenység. Ne feledjük, hogy a diákévekben az iskola a prioritás, az, hogy oda mindig felkészülten érkezzen, ott ne legyen túl fáradt, ezért semmiképpen se terheljük túl.

Szükség van-e különórára?

Fontos beszélnünk a különórák kérdéséről is.

Hiszen tanulmányai során szinte minden gyermek hosszabb-rövidebb ideig jár bizonyos tárgyakból korrepetálás, tehetséggondozás vagy vizsgákra való felkészítés céljából magánórákra is. A szülőknek ezzel kapcsolatban fontos megérteniük, hogy csak akkor van értelme ilyen extra órákat beiktatni gyermekük heti rendjébe, ha ezt ő maga is indokoltnak tartja, és motiváltan áll hozzájuk.

Ha a diák maga is érti, hogy így tud behozni egy lemaradást, vagy így tud biztonsággal felkészülni egy vizsgára, akkor fogja ő is megtenni azt a plusz erőfeszítést, ami a sikerhez szükséges. Ennek hiányában idő-, energia- és pénzpazarlás, ha a szülő mégis ragaszkodik a magánórákhoz.

Fontos, hogy körültekintően, ajánlások alapján válasszunk tanárt,

akit a gyermekünk is el tud fogadni, akihez szívesen megy. Ezek után pedig tartsuk vele folyamatosan a kapcsolatot. Időről-időre kérdezzünk rá, ő hogyan látja a tanuló hozzáállását, tapasztal-e fejlődést, tudnak-e hatékonyan együtt működni.

Minden különóra, sport, zene, művészeti és tehetséggondozó foglalkozás esetében aranyszabály, hogy

ne külső nyomásoknak engedve hozzunk döntést,

hanem gyermekünkkel kommunikálva, az ő szükségleteit szem előtt tartva hozzunk döntést. Sőt, merjünk változtatni, ha úgy látjuk, mégsem sikerült jól választani, hogy gyermekünk túlterhelt vagy motiválatlan! Ne adjuk fel a keresést, és akkor megtapasztalhatjuk ezeknek a lehetőségeknek az áldásait.