Így védhetjük meg a gyerekeket az érzelmi bántalmazástól

Szülőként mindent szeretnénk megtenni a családunk jóllétéért, ennek pedig része, hogy felismerjük az érzelmi bántalmazás jeleit. A pszichológiai vagy érzelmi bántalmazás nagy hatással lehet a bántalmazott mentális egészségére: a magány, a félelem és a kontrollvesztés érzései mind megjelenhetnek. Ezért nagyon fontos, hogy a szülők tudják, mi a teendő, ha a gyerekek ilyen helyzetben találják magukat. 

I. Az érzelmi bántalmazás típusai

Amikor érzelmi vagy pszichológiai bántalmazásról beszélünk, rendszerint a csúfolódásra, iskolai zaklatásra (angolul bullying), ellenséges vagy agresszív magatartásra gondolunk. A bullying jelenségéről készült videónkból további hasznos információkra tehetsz szert.

Alapvetően, amikor egy gyerek traumatizálódik egy másik személy tettei vagy szavai miatt – függetlenül attól, hogy az iskolában, egy barátjánál vagy valamilyen közösségi platformon történt –, akkor érzelmi bántalmazást szenvedett el. De milyen helyzetekben fordulhat ez elő?

1. Érzelmi bántalmazás a családban

Talán szeretnénk azt gondolni, hogy a család az a biztonságos közeg, ahol nem érhet bántalmazás egy gyermeket, de ez sajnos nincs mindig így. Ha a szülők, vagy az egyik szülő életkorának vagy a fejlettségi szintjének nem megfelelő elvárásokat támaszt gyermekével szemben, és erőszakos nevelési módszereket alkalmaz, akkor már családon belüli érzelmi bántalmazásról beszélünk.

A rendszeres kritizálás, megalázás vagy érzelmi zsarolás szintén bántalmazásnak számít. De fontos tudnunk, hogy ez nemcsak a szülők részéről, hanem közeli rokonok, nagyszülők vagy a testvérek irányából is eredhet.

Amikor érzelmi bántalmazás jeleit tapasztaljuk egy gyermeken, könnyen előfordulhat, hogy az okokat legkevésbé a családban keressük, de ne zárjuk ki ezt a lehetőséget sem, legyünk nyitottak arra, hogy gyermekünk megossza velünk, ha ilyesmit tapasztal!

2. Érzelmi bántalmazás az iskolában és iskolán kívüli tevékenységek során

Az iskolai bántalmazást legalább olyan nehéz felismerni, mint a családon belülit, hiszen sokszor, ha felmerül, hogy erről van szó, a tanárok vagy szülők elintézik annyival, hogy „a gyerekek már csak ilyenek”, vagy „majd lerendezik egymás között”. Gondolhatjuk, hogy gyermekünk „így majd megedződik”, vagy hogy „megtanul kiállni magáért”. De fel kell ismernünk, ha a gyermeki civakodásnál már többről van szó, és rendszeres zaklatásról beszélünk.

A legszembetűnőbb a fizikai zaklatás, hiszen ennek idővel nyomai lesznek. De nehezebb felismerni, ha a gyermekünk folyamatos gyúnyolódás, csúfolódás, bántó megjegyzések, azaz verbális zaklatás tárgya.

És még inkább rejtve maradhat, ha kapcsolati zaklatásról van szó, amikor

a bántalmazó igyekszik áldozata társas interakciót akadályozni,

megszabja, kivel barátkozhat, kizárja bizonyos körökből, vagy ellene hangol másokat. Lányoknál például ez utóbbi gyakrabban jellemző, mint a fizikai bántalmazás, és fontos, hogy komolyan vegyük, ha gyermekünk rendszeresen ilyen típusú zaklatásról számol be.

Természetesen nemcsak kortársak, hanem tanárok, edzők, zenetanárok részéről is érhet érzelmi bántalmazás egy gyermeket. A megalázás, folyamatos becsmérlés, az önértékelés rombolása, az irreális elvárások támasztása a velük való interakciókban is gyakran megjelenhet.

Ha az érzelmi bántalmazás jeleit tapasztaljuk gyermekünkön, figyeljük meg, hogy mihez kapcsolódik a védekező vagy elkerülő reakció, és abból következtethetünk, hogy pontosan milyen közegben éri őt zaklatás.

3. Bántalmazás az online térben

Az érzelmi bántalmazás talán legveszélyesebb formája a virtuális zaklatás vagy cyberbullying. A gyerekek egyre korábban és egyre nagyobb számban vannak jelen a közösségi média felületein, a kommunikációjuk, kapcsolatépítésük egyre inkább az online térbe tolódik.

Ez a közeg azonban hatalmas teret ad az érzelmi bántalmazásnak, hiszen itt kevesebb a kontroll (nincs pedagógus vagy szülő a gyerekek mellett), és akár arc és név nélkül, ismeretlenül is történhet a zaklatás, ráadásul fizikailag eltávolodni sem lehet a bántalmazótól.

A bántalmazás ebben az esetben is nagyon sokféle lehet. Gúnyolódásként, csúfolódásként, negatív kommentek képében, de akár kompromittáló képek megosztásaként is megjelenhet. Ráadásul ha ez a közösségi médiában, és nem privát beszélgetésben zajlik, akkor hatalmas nyilvánosságot is kap, ami mély szégyenérzetet kelt az áldozatban, aki ennek hatására sokszor titkolni próbálja az esetet, ahelyett, hogy segítséget kérne.

Az UNICEF kutatásai alapján Magyarországon

az internetes bántalmazás már a 10-12 évesek körében megjelenik,

és a gyerekek harmada már tapasztalt zaklatást a virtuális térben.

A szülők, pedagógusok sokszor nem is tudnak róla, ha egy gyermek online bántalmazás áldozata, vagy úgy érzik, a gyorsan változó virtuális világ kihívásaira ők nincsenek felkészülve. Sokszor csak ront az áldozat lelkiállapotán, ha a szülő megtiltja neki az online jelenlétet, törölteti a profiljait vagy beleolvas a levelezésébe.

Ahogyan a zaklatás más eseteiben, itt sem a kontroll a megoldás, hanem a nyílt, őszinte kommunikáció, ami nem a gyermek számonkérését jelenti, hanem a lehetőséget, hogy szégyenérzet nélkül megoszthassa a családban, ha bármilyen nehézség éri. Ha ez megvan, akkor lehet közösen, az érintett felnőttek és gyerekek bevonásával megoldást keresni a problémára. A Hintalovon Alapítvány videója segítségünkre lehet, hogy jobban megértsük a cyberbullying természetét és kezelését.

II. Hogyan ismerjük fel az érzelmi bántalmazás jeleit?

Az érzelmi bántalmazás éppen olyan kártékony, mint a testi bántalmazás, ráadásul idővel összeadódhatnak a hatások, és tartósan befolyásolhatják a gyerek önbizalmát és önértékelését. Ugyanakkor egyszeri történések is okozhatnak károkat. Összességében tehát fontos felismerni az érzelmi abúzus jellemzőit, hogy megfelelően reagálhassunk és segíthessük a gyerek mentális jóllétét. Ezek az árulkodó jelek:

• A gyerek indokokat keres, hogy ne kelljen otthon maradnia, iskolába mennie vagy más adott helyre mennie.
• A gyerek nehezen koncentrál az iskolában, és váratlanul romlik a teljesítménye.
• A gyerek viselkedése megváltozott, esetleg szélsőséges lett – akár bomlasztó, agresszív, titkolózó vagy passzív.
• A gyerek láthatóan szorong, rosszul érzi magát, zárkózott vagy nehezen kontrollálja az érzéseit.
• A gyerek úgy érzi, hogy értéktelen, nemkívánatos vagy nem szeretik.

III. Mit tehetünk a gyerekért, ha aggódunk?

Ha félsz, hogy baj van, próbálj meg beszélni a gyermekkel. Mondd el neki, hogy szeretnél segíteni, figyelmesen hallgasd meg, és biztosítsd arról, hogy a kialakult helyzetről nem ő tehet.

Nyugtasd meg, hogy mindent megteszel, hogy segíts. Figyelmeztetheted a tanárát vagy beszélhetsz a többi szülővel, akiknek a gyerekei hasonló dolgokat éltek át. A legfontosabb viszont az, hogy olyan környezetet teremts, ahol a gyerek érzi, hogy biztonságban van, támogatják és gondoskodnak róla.

A gyerekjogi szervezetek, mint a Hintalavon Alapítvány vagy az Unicef oldalán találhatsz további hasznos online anyagokat, a nagyobb gyerekek pedig akár ingyenes segélyvonalakat is hívhatnak, például a Kék Vonalat, ha szeretnének valaki mással beszélgetni vagy chatelni élményeikről, vagy információra vagy tanácsra van szükségük. Számos fejlődési és magatartási probléma alakulhat ki az érzelmi abúzus eredményeként, ezért adott esetben érdemes lehet iskola- vagy gyermekpszichológushoz fordulni.