A magyarok 45%-át érte bántalmazás gyermekkorában

Magyarországon sajnos szinte naponta feltűnik a híradásokban a gyermekbántalmazás. Hazánkban ugyanis óriási társadalmi problémát jelent a gyermekkorban elszenvedett abúzus, miközben az érintettek csupán negyede mer segítséget kérni. A Generali a Biztonságért Alapítvány 2021. augusztusában készült felmérése (NRC omnibus kutatás) szerint a magyar lakosság közel fele volt már verbális bántalmazás áldozata, 20%-ukat pedig fizikai atrocitás is érte kiskorában.

Ki a célcsoport a gyermekbántalmazás esetén?

A pofonok és a kegyetlen szavak soha nem gyógyuló lelki sebekként örökre velünk maradhatnak és komoly következményekkel járhatnak. Ezért is fontos minél többet beszélni a témáról, különösen a biztos családi háttér nélkül nevelkedő fiatalokkal. Mindannyiunk felelőssége feltenni a kérdést:

vajon felismernénk, ha a környezetünkben valaki áldozattá válna?

Az UNICEF közlése szerint a világon évente egymilliárd gyereket érint a gyermekbántalmazás, vagyis a szexuális, fizikai, vagy érzelmi erőszak, és 40 ezer kicsi élet esik a felnőttek kegyetlenségének áldozatául. A szervezet becslése szerint ráadásul a koronavírus okozta járvány is sokat rontott a helyzeten: a bezárkózás és a létbizonytalanság miatt

2020-ban akár 30%-kal is nőhetett a gyermekbántalmazási esetek száma.

Sajnos hazánkban sem kedvezőbb a kép, sőt. Sokkoló tanulságokkal szolgál a Generali a Biztonságért Alapítvány (GABA) friss reprezentatív kutatása a gyermekbántalmazás témájáról. Saját bevallása alapján minden ötödik magyart ért gyermekkorában fizikai abúzus, ebben a tekintetben nincs is különbség a férfiak és a nők között.

Mit jelent a gyermekbántalmazás?

Verbális bántalmazásról a válaszadók csaknem fele számolt be – köztük viszont jelentős többségben voltak a nők. Talán nem véletlen, hogy ők erőteljesebben adtak hangot azon véleményüknek, hogy a szavak éppolyan komoly károkat tudnak okozni a gyermekek lelkében, mint az elszenvedett ütések.

A GABA kutatásában résztvevők elsöprő többséggel állították (86%), hogy a gyermekbántalmazás, vagyis a gyermekkorban tapasztalt abúzus súlyos hatással van a későbbi személyiségfejlődésre és a felnőttkorban követett viselkedésmintákra. Nagyon is igazuk van: a WHO adatai szerint a bántalmazottak

• nagyobb eséllyel követnek el erőszakos cselekményt,
• vagy válnak áldozattá,
• illetve fokozottan veszélyeztetik őket a különböző függőségek, a depresszió, de még az elhízás is.

Bajzáth Sándor: A sötét gyermekkor mindig borús felnőttkorhoz vezet?

Az érintettek mintegy negyede azonban sajnos továbbra sem mer segítséget kérni sem a konkrét bántalmazás, sem az események feldolgozása kapcsán. Ennek a válaszadók szerint legtöbbször a félelem az oka, de szerepet játszhat az információhiány és az is, hogy az intézményi környezet mennyire megbízható, vagy elérhető.

Hol fordul elő gyermekbántalmazás?

„Fontos megemlíteni, hogy sajnos a fizikai bántalmazás és a verbális zaklatás tekintetében is egyre több esetben nem a felnőttek, hanem a saját korosztály tagjai jelennek meg elkövetőként, erre szinte minden nap látunk példákat.

A minél szélesebb körű edukáció, társadalmi és iskolai párbeszéd, illetve a már kialakult bántalmazó helyzetek megfelelő kezelése közös feladatunk és érdekünk, hiszen a következő generációk testi-lelki egészsége jelenti a jövőt mindannyiunk számára.

Az talán pozitív változást mutat, hogy a felmérés szerint a fiatalabb korosztály (18-29 évesek) már nagyobb arányban mer segítséget kérni,

de még így is csak 30%-uk fordul harmadik félhez bántalmazás esetén

– hívja fel a figyelmet a problémára Jenei Orsolya, az UNICEF Magyarország szakértője.

Mit lehet tenni, ha gyermekbántalmazásról hallunk?

A felmérés arra a kérdésre is választ keresett, hogy vajon milyen jelek utalhatnak arra a többség szerint, hogy valaki gyermekbántalmazás, azaz szexuális, fizikai vagy verbális abúzus áldozatául esett. A megkérdezettek meglepő módon nem a látható sérüléseket nevezték meg legnagyobb arányban, hanem a félelmet és a zárkózottságot, illetve azok között, akik saját maguk is elszenvedték a bántalmazást, kiemelkedő arányban hívták fel a figyelmet az önbizalomhiányra.

Nyári Barbara: A családon belüli erőszak nem magányügy

Világos tehát, hogy számos esetben nincs nyilvánvaló „tünete” az abúzusnak, így még fontosabb

• a törődés,
• az odafigyelés,
• a rendszeres beszélgetés és
• a szeretetteljes, bizalmi környezet megteremtése.

Sajnos azonban nem minden társadalmi csoportban magától értetődő ez a közeg: ennek is tudható be, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok jellemzően nagyobb arányban esnek valamilyen zaklatás, vagy gyermekbántalmazás áldozatául. A COVID-19 járvány időszakában ráadásul a gyermekotthonok lakói még nehezebb helyzetbe kerültek, hiszen

zárt világuk a látogatási és intézmény elhagyási tilalmak miatt még inkább beszűkült.

A Generali a Biztonságért Alapítvány segít

Stabil családi háttér nélkül pedig rendkívül nehéz elsajátítani az egészséges kapcsolatok kialakításához szükséges mintákat: a gyermekek pedig korábbi tapasztalataik miatt gyakran nem bíznak a felnőttekben, sőt, kortársaikban sem.

Éppen ezért különösen lényeges, hogy ezt a csoportot még tudatosabban készítsük fel a gyermekbántalmazás, az esetleges visszaélések és az abúzus különböző típusainak felismerésére, és megtanítsuk őket arra, hogyan tudnak bizalommal és szeretettel fordulni egymáshoz.

Ezt felismerve a Generali a Biztonságért Alapítvány a Mosolyvadász Programjának keretein belül már 10 éve támogat hazai gyermekotthonokat, a folyamatos anyagi hozzájárulások mellett pedig minden nyáron lehetővé teszik személyiségfejlesztő gyermektáborok megvalósítását, melyek élménypedagógiai eszközökkel segítik a résztvevő hátrányos helyzetű fiatalokat.

„Ezek a néhány napos erdei élménytáborok különleges eszköztárral vértezik fel a gyermekeket, hogy meg tudják magukat védeni a megfélemlítéstől és a bántalmazástól, illetve sokoldalúan fejleszthessék önismeretüket és önértékelésüket.

Sokan nem is gondolnak arra, hogy a bántalmazást gyakran nehezen ismerik fel a gyermekek, csak azt érzik, hogy valamit rosszul csinálnak, vagy hogy ami történik velük, arról ők tehetnek. Nem lehet eleget beszélni erről a problémáról, hogy egy életre megjegyezzék az itt nevelkedő gyermekek:

ennek nem kell így lennie, és mindig van segítség.

– mondja Olt Boglárka, a Generali a Biztonságért Alapítvány szakértője.